In Memoriam Siklósi Örs

A hír önmagában is megdöbbentő, ugyanis az élet normális rendje szerint egy 29 éves fiatalember kapcsán nem nekrológoknak kellene születniük, hanem sikerekről, tervekről, jövőbe vetett hitről szóló írásoknak. Siklósi Örs nemcsak birtokában volt ezeknek, de a kortárs hazai rockzenei színtér egyik legtehetségesebb szereplője is volt. Énekes-dalszerző, akinek megadatott a siker, akinek tervei voltak, s aki mindig előre tekintett. A közönség nagyobb hányada a modern metal zenét játszó AWS énekeseként ismerte őt, s legtöbben ahhoz a Viszlát nyár! című dalhoz kötik személyét, amellyel zenekara 2018-ban sokak meglepetésére megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatóját, az éppen most is futó A Dal című televíziós műsort.

Az AWS. ezzel történelmet írt, a hazai televíziózást tekintve mindenképpen, hiszen korábban soha nem fordult elő, hogy az underground rockzenei színtér egyik szereplője egy mainstream közegben maga mögé tudta volna utasítani a populáris irányzatok képviselőit. Az AWS. azonban nemcsak nyertese volt a 2018-as műsornak, hanem egyben integráló szereplője is a hazai rockzenei színtérnek. A műfajban dolgozók olyan összefogást mutattak, s olyan egységes kiállást tanúsítottak Örsék mellett, amire sem előtte, sem azóta nem volt példa. Baráti zenekarok, korábbi vetélytársak kérték a saját rajongóikat, hogy álljanak ki az AWS mellett, s mutassák meg a rockzenét addig csak hírből ismerő közönségnek, hogy milyen bázisa van ennek a zenei irányzatnak. A Viszlát nyár! erre a célra tökéletesen alkalmas dal, esszenciája a műfajnak, energikus, lendületes, ugyanakkor kellően dallamos is ahhoz, hogy belépő zene legyen a rock műfajának világába. A nyugati világban bárhol mainstream sikernótává, a zenével is foglalkozó televíziós csatornák és rádiók által unalomig játszott slágerré vált volna, Magyarországon azonban még a Petőfi Rádióban is csak azzal a feltétellel kaphatott helyet, ha előtte egy úgynevezett rádióbarát verziót készít belőle a zenekar. Ennek a kívánalomnak megfelelve is csupán néhány alkalommal tűzte műsorra az a közszolgálati csatorna, amelynek normális viszonyok mellett a sokszínűséget, a plurális zenei színteret kellene bemutatnia.

Az AWS 2018-as sikere egyben a műfaj sikere is lett. Az említett integráló szerep röviddel később már a nemzetközi színteret is elérte, az AWS tagjai a világ számos pontjáról kaptak hasonló stílusú zenekaroktól biztatást, még az egyik legnagyobb, s legpatinásabb hírű rockzenei fesztivál, a német Wacken Open Air szervezői is kiálltak mellettük. Nemcsak azzal, hogy egy soron kívüli meghívással fellépési lehetőséget biztosítottak számukra, de ők is azt kérték a műfaj közönségétől, támogassák a Lisszabonban megrendezett nemzetközi döntőben a fiatal magyar rockzenekart. Örs szintén kifejezte elkötelezettségét a műfaj iránt, egyértelművé tette, hogy számára a lisszaboni szerepléshez képest a Wacken Open Air szervezőinek meghívása sokkal többet jelentett, egy gyermekkori álma teljesült be általa.

Az AWS meglepetésszerű győzelme a magyarországi válogatón egyértelműen megérdemelt volt. A zenekar – annak ellenére, hogy sokan akkor találkoztak először a nevükkel – korántsem a semmiből bukkant elő, hiszen bő tíz éves munka volt már mögöttük. A mosolyogtatóan vagy gyermekien naiv elnevezésű Ants With Slippers (Papucsos Hangyák) 2006-ban indult, s Örs már akkor meghatározó szerepet játszott a magyar klubéletben hamar gyökeret vert csapatban. Az underground világnak néhány év alatt markáns szereplőivé váltak, hiszen jó érzékkel, kellő időzítéssel bukkantak fel a modern metal színtéren azzal a metalcore műfajában gyökeredző, de kifejezetten dallamos, könnyen befogadható, fogós témákat felsorakoztató zenéjükkel, amely éppen akkor élte virágkorát. Már a bemutatkozó album, a 2011-es Fata Morgana kapcsán rájuk irányult a figyelem, igaz, akkor még csak szűk körben, de a kortárs rockzenét ismerők és értők világában hamar gyökeret vert az AWS. neve. Arra is nagyon ráéreztek, hogy mikor célszerű az eleinte zömében angol nyelven írt dalszövegekről magyarra váltaniuk. Nemcsak azért, mert ezáltal újabb közönségrétegek érhettek el, hanem annak okán is, mert Örs zseniálisan fogalmazott. Mindemellett karizmatikus frontember is volt, aki valóban élt a színpadon. Aki körül vibrált a levegő, s aki érzékeny volt minden apró rezdülésre. Aki fiatal kora ellenére példaképpé tudott válni, akit csodált a szakma, s akivel rengetegen szerettek volna együtt dolgozni, együtt alkotni.

Tehetséges zenész rengeteg akad hazánkban, Siklósi Örshöz fogható kvalitású talentum azonban csak ritkán bukkan elő.

Dalszövegeiben rendre olyan költői képeket használt, amelyek a kortárs magyar irodalomban önmagukban, versként is megállják a helyüket. A Tankcsapdából Lukács fogalmazott egykor ilyen erősen, majd a Road frontembere, Molnár Máté tudott, illetve tud még ma is ennyire bánni a szavakkal. Hozzájuk zárkózott fel a magyar nyelvű dalszövegeivel Siklósi Örs, aki nemcsak az édesapa, a kiváló régész, a középkori Székesfehérvár kutatója, Siklósi Gyula professzor elvesztése iránt érzett fájdalmát volt képes úgy verssorokba szedni, hogy az generációs himnuszként marad fenn, de gyakorlatilag lelkének és lelkiállapotának minden rezdülését hasonlóan érzékletesen fogalmazta meg. A reménytelenségtől (Ha nem tűnsz el), a meghasonultság érzésén át (Fekete részem) a magára hagyottság miatti csalódásig (Hol jártál?) bármilyen témához remek érzékkel nyúlt hozzá. Énekesi kvalitásaihoz sem férhet kétség, elég a Madách Színházban megtartott AWS koncerten nyújtott teljesítményét megnézni. Ugyanakkor a műfaj védelmében azt is el kell mondani, hogy amit Örs a saját komfortzónáján belül mutatott, az legalább olyan fantasztikus csúcsprodukció volt, mint az abból kimozdulást jelentő Madách-előadás. Mindezt legérzékletesebben talán annak a mélyen elhallgatott esetnek a felidézésével támaszthatnánk alá, amikor az amúgy szintén kiváló énekesi/hangi adottságokkal bíró Kállay-Saunders András – aki gyakorlatilag minden lehetséges szakmai, erkölcsi és anyagi elismerést is besöpört már – az egyik kereskedelmi televíziós csatorna zenés show-műsorában csúfosan felsült a Viszlát nyár! interpretálásával. Talán akkor és ott lehetett volna rádöbbenteni a zenész szakma populáris irányzatához tartozókat, hogy milyen emberfeletti teljesítményt nyújtanak a rock és metal zenekarok frontemberei, ám ez a ziccer kihasználatlan maradt.

Siklósi Örs művészi nagyságát leginkább mégis az mutatta meg, hogy mindig ember tudott maradni. Amikor az Apey and the Pea előzenekaraként a szó valódi értelmében kevesebb mint tucatnyi ember előtt játszottak Zalaegerszegen, az azóta jobb létre szenderült Atlantis Music Clubban, ugyanolyan vehemenciával, elsöprő lendülettel, elszántsággal, s ugyanazon a színvonalon zenéltek annak a néhány embernek, mint amikor a telt házas Akvárium vagy Barba Negra, a főváros legnevesebb klubjai várták őket. Aztán amikor a mainstream világ is felfedezte őket, s 2019 őszén már egy jól beágyazott helyi fesztivál egyik headliner fellépőiként tértek vissza Zalaegerszegre, nem felejtette el megköszönni, hogy évekkel korábban is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. Ilyen személyiség volt Siklósi Örs, közvetlen és barátságos, érdeklődő és önzetlen, érző emberi lény, aki valami okból a génjeiben hordta a színpad iránt érzett alázatot. Erről is maradt ránk egy igen erős kép, aki látta Örs arckifejezését a magyarországi dalverseny eredményhirdetésének pillanatában, annak értenie kell, hogy mit is jelentenek a fenti gondolatok.

Örs betegségéről a külvilág keveset tudott. A zenekar 2020 nyarán hirtelen, egyik napról a másikra leállt, a fellépéseik zömét visszamondták, egyedül a raktárkoncertet tartották meg, vendégénekesek közreműködésével. Örs kapcsán mentális problémákról szóló hírek kaptak lábra, amit az is erősített, hogy az énekes korábban maga is beszélt egy gyermekkori szemideg-műtétjéről. A valóság azonban sokkal drámaibb és kegyetlenebb volt, leukémiával került kórházba, ám optimizmusa nem hagyta cserben. Lábadozása közben is folyamatosan tervezte a jövőt, alkotott. Szólólemezt készített – gyakorlatilag majdnem be is tudta fejezni –, illetve zenésztársaival az AWS ötödik stúdióalbumán dolgozott.