Várak határon innen és túl – társasjáték Trianon emlékére

Mészáros T. László fotóriporter legújabb társasjátékával a magyar váraknak állít emléket, határon innen és túl.

A karácsonyi szünet kiváló alkalom volt arra, hogy kipróbálhassuk Mészi sorozatának legújabb darabját. Az kifejezetten tetszett, hogy nem kellett órákig olvasni a játékleírást, s nem untuk el magunkat már az elején. Ez a veszély szerencsére nem állt fenn később sem, a gyerekek egymás után nézték ki maguknak azt a várat, amit be szerettek volna venni, persze csak képletesen. Közben vidáman beszélgettünk arról, ki látta személyesen például Vajdahunyadot, Pozsonyt vagy Lékát. A füzéri vár mindenkit lenyűgözött, naná, hogy azt szerettük volna mindannyian megkapni. A dobások között a kártyalapokon található leírásokból sokat megtudtunk,

dr. Vándor László régész, nyugalmazott múzeumigazgató tömör megfogalmazása számos érdekességgel szolgált. Mészáros T. László az elmúlt évtizedek alatt körbebarangolta és végigfotózta hazánkat. A fényképekből településeket bemutató könyv- és társasjáték-sorozat született.

– Szerettem volna mindenképpen egy ilyen társasjátékot, ami különösen időszerű, mivel most emlékeztünk meg Trianon 100 éves évfordulójáról – kezdi a beszélgetést Mészi. – Huszonnégy várat választottam ki, persze ennél jóval több van. Ebből 12 a mostani határon belül, a másik 12 a száz évvel ezelőtt elcsatolt területeken található.

A játékba egy ausztriai, egy szerbiai, egy horvátországi, öt szlovákiai és négy erdélyi építmény került. Külföldre idén sajnos nem lehetett utazni, így más megoldást kerestem. A fotóreprodukciókat háziorvos barátom segítségével készítettem. Ferenczi Sándor nagy képeslapgyűjtő, az általa adott, gyönyörűen megsárgult szépialapokat használtam.

A magyarországiak közül azokat választottam, amelyek jelenleg látogathatók. Ha ugyanis kedvet kap valaki, bátran indulhat túrázni. Múltkor hívott egyik ismerősöm, aki elmondta, hogy végiglátogatják az itt látható építményeket, erődítményeket. Nagy kedvencem a regéci vagy a boldogkői vár, ám azokat most felújítják, így nem szerepelnek a játékban. Ám ami késik, nem múlik, ebben a témában lesz még folytatás. A gyerekek imádják ezeket a történelmi helyszíneket, tényleg családi szórakozássá válik egy ilyen játék.

– Kivel dolgozol együtt ebben a sorozatban?

– A kártyákhoz Vándor László adott leírást, az illusztráció Iván Ivett munkája. Nagyon jól összeszokott hármas vagyunk. Ivettet arra kértem, a régi határokat is rajzolja rá, amolyan domborzati térképet látunk. A lépésmezőket pedig úgy készítettük, hogy a Mura mellett válogattunk 30-40 követ, ezeket lefotóztam, a legjobbakat beválogattam. Stílusosan, ahogy régen épültek a kövekből a várak.

– A dobókocka mellett találunk dominóra emlékeztető lapokat. Azokkal mit tegyünk, mire használjuk?

– Amikor nekiálltam társasokat készíteni, akkor újításként pöttyös füzeteket helyeztem el a dobozban. Ez annyiban teszi nehezebbé a játékot, hogy a dobókocka helyett mindenki egy ilyen lapot kap. Minden játékos egyenlő feltételekkel indul, itt nem a szerencse, inkább a logika dominál, ugyanis mindenkinek azonos lépésszáma van, s azt tetszőleges sorrendben használja. A pöttyös lapokkal egyébként versenyeket lehet rendezni. Keszthelyen tartottunk már megmérettetést általános iskolák alsó és felső tagozatai számára. A viadal felmenő rendszerű volt, négyen ültek egy asztalnál és mindig kettő jutott tovább. A tanulók ügyesek voltak, élvezték, hogy így ismerkedtek Keszthely nevezetességeivel. A játék rém egyszerű, az nyer, aki a legtöbb kártyát gyűjti. Kell némi taktika, de számomra az a cél, hogy a családok, baráti társaságok minél többször leüljenek egymással és élvezzék az együtt töltött időt. Nem utolsósorban pedig emlékezzünk elődeinkre, legyünk büszkék magyarságunkra.