2020-ban Vecsésre került a Lilla-díj

„Magyarul svájci ember fogalmaz; energiaválság: irónia; pusziszkodó kedvű vagány; időnk egy szívveréssel újfent kevesebb; beképzelt beteg; ahol ti vagytok, ott az én otthonom; elmerengő kisdiák.”

Hét, egymással köszönőviszonyban sem lévő kifejezést kreált a költőversenyre Zalán Tibor, a Csokonai Társaság (CsT) alelnöke és művészeti vezetője, majd ezeket felhasználva kellett a próbálkozóknak verset faragniuk. A tollforgatók pedig – szó szerint – papírra vetették hosszabb-rövidebb, változatos műfajú alkotásaikat, amit a nap zárásaként, nehezítésként, fel is kellett olvasniuk a hévízi városháza dísztermében.

Persze, a jutalom sem maradt el, a legjobbnak járó Lilla-díjat ezúttal a vecsési Szénási Sándornak ítélték, ami egyhetes fürdővárosi pihenéssel jár, a Tavirózsa-elismerést pedig a tapolcai Németh István Péter vihette haza; őt extra jutalomra, egy pihentető hétvégére várják a fürdőkórházba.

Tar Ferenc, a társaság elnöke az elmúlt évet értékelve lapunknak úgy fogalmazott: sok mindenről sajnos most éppen nem adhat számot, mivel tavaszi terveiket meghiúsította a járvány.

– Nehéz időszak ez a társaság életében is – mondta a történész. – Például csökkentek az anyagi forrásaink, ezért most csupán egynapos programot szervezhettünk, s a látogatási tilalom miatt ezúttal a kórház nem adhatott helyszínt. Szerencsére segítségünkre sietett az önkormányzat, megkaptuk a város konferenciatermét. A másik keserűség pedig, hogy külhoni barátaink nincsenek itt, hiszen nem utazhatnak a vírus és a szabályok miatt.

Tar Ferenc elárulta, felmerült annak lehetősége is, hogy nem tartják meg a tanulmányi napokat, de ezt elvetették, mert nem akarták, hogy kimaradjon egy esztendő. „Ami egyszer abbamarad, abba nehéz újra életet lehelni”, tette hozzá az elnök, megemlítve: idén 35 éves a Csokonai Társaság, s erről mindenképpen meg akartak emlékezni.

Az is a rendezés mellett szólt, hogy kilencven éve született Major Zala Lajos, a CsT alapítója, ami fontos és kerek évforduló, a résztvevők tisztelegtek és koszorúztak is egykori házánál.

A szűkös anyagiak abban nem gátolták meg az irodalmi és művészeti társaságot, hogy a – szokott rend szerint – megjelentessék a tavalyi konferencia előadásainak anyagát. A kötetet – amelynek a dolgozatai az erény témáját járják körül – a mostani tanulmányi napok alkalmával mutatták be.

Az idei téma, a remény pedig szimbolikus volt.

– Azt üzentük ezzel, hogy 35 éven át működött a Csokonai Társaság, s reméljük, így lesz ez még legalább ennyi időn át – szögezte le Tar Ferenc. – Ugyanakkor bízunk abban is, hogy egészségben, békességben megleszünk. Persze, a választás Csokonai-

ra „hajaz”, az előadások is ebbe az irányba mutattak, ez volt a központi gondolat. Az előadók a reményt társadalmi, irodalmi, képzőművészeti és történelmi összefüggésekben vizsgálták. Cséby Géza irodalomtörténész pedig felelevenítette, hogy az első Csokonai-díjat 35 éve Csengey Dénes kapta.

A társaság legrangosabb elismerését a körülmények miatt ezúttal nem osztották ki.