Szinte az anyatejjel szívta magába a zenélést a zalaegerszegi Tóth Adrián

A koronavírus – mint a legtöbb előadó esetében – sajnos az ő terveit is átírta, ám Adrián inkább a dolgok pozitív oldalát nézi: ebben a nehéz időszakban is új dalokon dolgozik. Helyi arcok sorozatunkban többek között a zene szeretetéről és persze, a jövőbeli teveiről is kifaggattuk.

Elég régóta benne vagy a zenei életben és látszik rajtad, mennyire élvezed ezt csinálni. Honnan ered ez a hatalmas szeretet a zene iránt?

- A zenéléssel már elég kicsi koromban megismerkedtem. Ennek főleg a családom az oka, hiszen az életünkben mindig fontos szerepe volt a zenének: nagyapám például a Száztagú Cigányzenekarban játszott. Úgy is mondhatjuk, hogy az egész a génjeimben van.

Hány évesen kezdtél fellépni?

- Komolyabban tizennyolc évesen vágtam bele, amikor csatlakoztam egy együtteshez dobosként. Onnan szépen lassan egyre jobban elkezdtem fejlődni: többek között autodidakta módon, hallás után megtanultam zongorázni is. Több zenekarban is játszottam, mielőtt szólóban is megmutathattam magam. Ugye eleinte kisebb „helyi” zenekarokkal, majd később Dömötör Balázzsal, és a zalai Fáraó együttessel is zenéltem. Várhegyi Gábor, Gabriello által a Muzsika televízióba is eljutottam, amely egy roppant pozitív élmény volt.

Hogyan emlékszel vissza a legelső fellépésedre?

- Hű, hát borzalmasan izzadtam! Ugye akkor dobosként voltam jelen. Annyira ki volt száradva a szám az izgalomtól, hogy le tudtam volna húzni legalább egy kancsó vizet. Visszagondolva erre, elég hamar túljutottam a kezdeti izgalmakon, ez például mára teljesen eltűnt. Annyi mindenen keresztülmentem azóta Magyarország számtalan pontján, hogy teljesen hozzászoktam a fellépésekhez.

Azért nem lehet egyszerű foglalkozás, gondolok itt a sok utazásra…

- Hát igen, rengeteg fesztiválon, falunapon vagyok túl. Volt, hogy egy hétvégén öt fellépésem is volt. Elég megterhelő és nem is családcentrikus foglalkozás – ez a fő oka annak, hogy a lakodalmak felé fordultam. Az esküvő sokkal családbarátabb, utóbbi most különösen fontos, mivel idén született meg a kislányom. Roppant hálás vagyok a feleségemnek aki támogat minden téren. Ez a kis jövevény mindent megváltoztat egy zenész életében is, ihletet ad és még több értelmet az életnek!

Nemcsak a mulatós az, ami közel áll hozzád, hiszen saját dalokat is szerzel, amelyek inkább „poposabbak”.

- Igen, eddig két dalt is írtam, s mindkettőhöz videóklipet is forgattunk. Az egyiket Keszthelyen a másikat Budapesten vettük fel. Utóbbi elég népszerűnek bizonyult! Youtube-on rengeteg a pozitív hozzászólás és sok-sok lájk érkezett rá. Mostanában leginkább lakodalmakat vállalok, ám szerencsére úgy alakult az életem, hogy a saját slágereimet és a mulatós, lakodalmas zenélést el tudom különíteni. A kettőnek teljesen más az íze. A lagzik felhőtlen hangulata teljesen magába szippantott, mégis műfajilag a saját szerzeményeimben hallható az a populárisabb vonal, ami kicsit közelebb áll a szívemhez. Úgy is fogalmazhatunk: az vagyok igazán én. Azt vallom, ha az ember el akar valamit érni, abba rengeteg energiát kell fektetni, és a zenében különösen fontos, hogy önmagunkat adjuk.

Mi az, ami inspirál?

- Az ihlet, engem bárhol megtalál, bár szerintem a legtöbb művészbeállítottságú ember így van vele. Velem többször volt már olyan, hogy beültem az autóba, és egy teljesen hétköznapi dologról jutott eszembe egy dallam. Természetesen más emberek történeteiből, de a saját életemből is sokat merítek a dalszerzéshez. A két saját dalom nem feltétlen az életem történéseiből íródott, de vannak olyan számok amelyek ezeket az érzéseket képviselik és szeretném ezt a jövőben ugyanúgy klip formájában létrehozni s megalkotni!

Van példaképed?

- Meg kell mondjam, hogy konkrét személy nincs. Az én példaképeim a sikeres zenekarok. Azok a zenészek, akik képesek több ezer ember arcára mosolyt csalni, s látni rajtuk mennyire élvezik, amit csinálnak. Bizonyára ők is voltak kezdők, aggódtak az anyagiak miatt, gubbasztottak a szobában a dalszövegek megírásakor, mégis kitartottak a nehéz időben és eljutottak a csúcsra. Számomra ez a kitartás, ami példaértékű, illetve az, hogy vállalják önmagukat.

A tavasszal Magyarországon is megjelent koronavírus rengeteg művésznek keserítette meg az életét. Te hogyan viselted ezt az időszakot?

- Nem volt könnyű, ahogy a legtöbb előadónak sem. Pozitívum viszont, hogy több időt tudtam fordítani a saját szerzeményeimre. A legutolsó fellépésem a vírus előtt, még februárban volt, azután rengetegszer mondták vissza, vagy tették át jövőre koncerteket. Nem mondom, hogy felkészületlenül ért, mivel valamikor a vírus kirobbanása kezdetén már sejtettem mi vár ránk, előadókra. A neheze nagyjából július közepéig tartott, aztán újból egyre több meghívást kaptam. Most, a második hullám berobbanásával viszont újból kérdésesek a fellépések időpontjai. Szerintem most derül ki igazán, az, hogy mennyire kitartó az ember, mennyire szereti a zenét és mennyire értékeli a közönségét. Játszottam már 20 és 1500 főnek is, de hiába szokott az ember egy nagyobb közönséghez, ebben a helyzetben minden apró felkérést értékelni kell.

Azért gondolom, vannak terveid a jövőre nézve.

- Természetesen! Mivel elkezdtem képviselni a lakodalmas zenei vonalat is, ezért a mulatós műfaj szerelmeseinek is szeretnék kedveskedni feldolgozásokkal. Jelenleg folyamatban van két új átdolgozás, de egy saját szám is, amelyhez természetesen klipet is szeretnénk forgatni. Ez ugye sokkal több munka, és szeretném a harmadik videómat is magas minőségben elkészíteni. Azt viszont még én sem tudom milyen változások várnak a zenei világban, hiszen a dallam viszi a lépteinket, s az is lehet mégtöbb új dal, klip és talán egy zenekar is születhet. Jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy vigyázzunk magunkra. Most örülni kell minden egyes felkérésnek, hisz zenélni öröm!