Több tavat tönkretett a csapadék – A települések pályáztak vis maior támogatásra, de ez vélhetően nem lesz elég

Mint arról korábban többször is beszámoltunk, a július 24-én és 25-én érkezett intenzív esőzés nem kímélte Zala megyét, több települést elöntött a víz. Közben több víztározóban és halastóban óriási, talán visszafordíthatatlan károk keletkeztek. Ezek felmérése jelenleg is tart, a helyreállítás költségeire az önkormányzatok már beadták a vis maior-pályázatot, de még mindig lehangoló kép tárul a látogatók elé.

Különösen így van ez Miháldon, ahol tulajdonképpen megszűnt a 7 hektáron elterülő halastó. A szinte teljesen üres mederben haltetemek fekszenek, a megmaradt sekély tócsákban még próbálkozik az élet, kevés sikerrel. Mándó Tibor, a Miháldi Horgászegyesület gazdasági felelőse soha nem felejti el azokat az órákat. Egyfolytában ömlött az eső, közel 200 milliméter eső esett.

– Miután átszakadt a Patot Mihálddal összekötő úttest, további nagy mennyiségű víz érkezett, amit már nem bírt felfogni a tó – mondta Mándó Tibor. – Nem is a gát szakadt át, hanem a keleti partoldal erdős, humuszos talajrétegét bontotta meg a nagy mennyiségű víz. Innen pedig az úgynevezett határárokba folyt és a körülbelül 100 mázsányi hallal együtt ezután a Kis-Balatonba távozott. Bár a halak többsége megmenekült, a település mégis gyászol. Az egyesületi tagok mindent megtettek a tóért, a környéken élők számára is kedvelt felület volt, gyakran fogadott külföldi vendégeket és kirándulókat.

Gerő Sándor polgármestert ugyancsak sokkolta a látvány. Szeretnének közösen megoldást találni a helyreállításra, persze az önkormányzat önereje és a tagdíjak erre nem elegendőek. Az előzetes kalkuláció szerint közel 130 millió forintos helyreállítási költséget állapítottak meg, melyhez szeretnének kormányzati segítséget kérni. Ebben persze nemcsak a partok megerősítése szerepel, hanem a hasonló helyzetek elkerülésére szánt fejlesztések is. A víz természetes úton visszapótolná magát, viszont a haltelepítésre szintén költeni kellene.

Galambokon ugyancsak szívfacsaró látvány fogadja a horgászokat. A település közigazgatási területén fekvő 9,2 hektáros tó eddig gáttal elzárt 3,5 hektáros részénél több méter mély szakadék tátong. Szabó Tamás polgármester szerint a lezúduló, kicsivel több, mint 200 milliméternyi esőt valahogy nem bírta elvezetni az úgynevezett árapasztó átfolyó. Folyamatosan duzzadt a tó kisebbik része, mely áttört a gáton, ami egyszer csak beszakadt. Ezt az óriási vízmennyiséget megfogta a nagyobbik tó gátja, amit még homokzsákokkal is megerősítettek. Ez mégsem volt elég, a tóparton keresztül betört a víz a kertekbe és elárasztotta a falut.

Solymos Lajos, a Galamboki Horgászegyesület elnöke szerint az idősebbek sem emlékeztek ekkora mennyiségű vízre ilyen rövid idő alatt. Azt pedig álmában sem gondolta, hogy elpusztul a gát. Elmondta: ebben az évben 55 mázsa halat telepítettek, amelyek most a nagyobbik tóba kerültek. A tagjaik az iszapban hason csúszva mentették a többkilós pontyokat.

– Ha a helyreállítás megindul, a vízpótlással nem lesz gond, hiszen a környező dombokról több forrás táplálja a tavat – fogalmazott Solymos Lajos. – Ha az önkormányzat megkapja a támogatást, akkor vissza kell állítani az eredeti állapotot. Sőt, ha lehetséges, szakértő kezekre van szükség, hogy egy sokkal erősebb töltés kerüljön a helyére.

Ezzel az elképzeléssel a faluvezető is egyetértett. Szerinte a vis maior felújításánál a biztonságot kell előtérbe helyezni, hogy a hasonlóan nagy esőzés utáni vészhelyzetet elkerüljék.

Az 1,4 hektáron elterülő horgásztavat Surdon legalább sikerült megmenteni. A partfal helyenkénti beszakadása helyreállítható, azonban a mederben felhalmozódott hordalék miatt a halállományra figyelni kell. Kanász János polgármester és Kovács Tibor, a Surdi Sporthorgász Egyesület elnöke is tehetetlenül nézte a pusztítást, mely jelentősen megemelte a tó vízszintjét. Elmondták: helyi mérések alapján több, mint 210 milliméternyi eső hullott. Olyan eddig soha nem fordult elő, hogy 22 óra leforgása alatt az éves csapadékmennyiség egynegyede elárassza a települést.

– A tavat két forrás táplálja, viszont mivel szántóföldekkel körülvett területről van szó, rengeteg iszap és egyéb hordalék is érkezett a vízzel – folytatta Kovács Tibor. – Az óriási mennyiség felhalmozódva leülepedett a meder alján. Ez a jelenség óriási problémát jelent, hiszen a méréseink szerint felére csökkent a vízmélység, így a nagyjából 20 mázsányi hal élettere is. Ráadásul éppen a természeti katasztrófa előtti héten telepítettünk 650 kilogramm pontyot a tóba, melyek szinte teljes mennyiségben elpusztultak. Sajnos a többi hal esetében is jelentősebb pusztulással számolunk. Ráadásul a sekély víz a hőségben hamar felmelegszik, megjelenhetnek különféle fertőzések, melyeket lehetőség szerint szeretnénk elkerülni.

Kanász János is tisztában van a helyzet súlyosságával. Úgy tudja, legalább 50 éve tisztították ki a település patakját. Továbbá szükség lenne az árkok mélyítésére, a vihar megmutatta milyen nagy jelentősége van ezeknek a vízelvezetőknek. A vízügyi hatóságok ezzel korábban nem foglalkoztak, de a helyzetet látva remélhetőleg mihamarabb cselekednek.

– A károk elhárítására pályázunk, de vis maior pályázat esetén az önkormányzatnak tízszázalékos önrészt kell vállalnia – tette hozzá. – Viszont a tó kotrása nem tűr halasztást, azonnali cselekvésre van szükség. Ezután a töltésben keletkezett partfalszakadásokat állítjuk helyre, valamint megsérültek a zsilipek, azokat is cserélni kellene.

Zalamerenyén a tó most nyugodt arcát mutatja, s bár a viharban a gát jól tartotta magát, nem szakadt át, de megsérült. Herodek Miklós polgármester végig a helyszínen követte a fejleményeket. Mint elmondta: a 17 hektáros tó ez idáig rendezetlen jogi helyzete miatt nem lehetett horgásztó. Azonban a napokban rendeződtek a viszonyok, s elkezdődhet a tó halgazdálkodási hasznosítása. Ám közbeszólt a vihar.

– Jelen pillanatban a tavunk megőrizte a vízmennyiségét – fogalmazott a polgármester. – A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság segítségére is nagy szükségünk lenne, hogy mi az a legalacsonyabb vízszint, amit tarthatunk annak érdekében, hogy a gát ne kapjon extra terhelést. A tónak óriási szerepe volt abban, hogy nem zúdult rá rögtön a védett oldalra a felgyülemlett víz. Folyamatosan figyeltük a mozgását, s amikor kellett, cselekedtünk, a falu több pontjáról kitelepítettük az embereket, mentettük az állatokat. Amikor láttuk, hogy egyre magasabbra emelkedik a vízszint, a vízügy javaslatára úgynevezett tehermentesítő árkokat ástunk. A tavat és a védelmi rendszert készítők érdeme, hogy a víz ma a medrében van, s csak a gát egy része sérült meg.