A dévérdínárokért ajándék is jár a kis pecásoknak a Csótón

A Szúnyog-, a Kőolajipari Dolgozók-, az Izzó-és a Zrínyi Horgászegyesület szívügye az utánpótlás nevelése, s egyúttal az, hogy minél több fiatalnak átadják a természet, a horgászat szeretetét. Ennek érdekében – a barátság, a sport szeretet mellett – többször összefogtak. Horgásziskolát is szerveztek már gyermekeknek, ám vakációs programot is. Az idei a második horgásztábor, amit fiataloknak tartanak a Csótónál, a Magyar Országos Horgász Szövetség támogatásával.

Szépligeti Ferenc, a Zrínyi Horgászegyesület elnöke elmondta: természetesen a nap nagy részében szakmai felügyelet mellett zajló horgászat révén szereznek az általános iskolás korú diákok elméleti és gyakorlati tudást a sportágról.

-A célunk a tábor szervezésekor és lebonyolítása során is ugyanaz: minőségi programokkal és tartalmas időtöltéssel kedveskedjünk a gyermekeknek. A horgászaton kívül a hét során kajakozhattak is, ám kirándulás is vár a csapatunkra. A Kis-Balatonhoz látogatunk el, a Fekete István Emlékházhoz. Megismerkednek Matula bácsi kunyhójával is, illetve egyesületünk ottani főhadiszállásáról vízi kirándulás is vár rájuk, melynek során a Zala folyót és a Keszthelyi-öblöt nézzük meg. Mindezek előtt pedig moziban kezdjük a napot, ahol a Tüskevár című filmet tekintik meg. Szívügyünk, hogy a fiatalok tényleg élménydúsan töltsék velünk-nálunk a péntekig tartó tábor minden percét – fogalmazott Szépligeti Ferenc. Az egyesületi elnök kiemelte: az említett, kanizsai egyesületeknek valóban szívügye az utánpótlás nevelés. Mivel mindannyian tudják: az ifjúságé a jövő, s ha rájuk nem figyelnek, a saját maguk jövőjét is megpecsételik. Ez minden egyesület feladata, amit legkönnyebben, nagy tömegeket megszólítva, összefogással tudják leghatékonyabban megvalósítani. Ezért szerveznek nagy, városi horgász-eseményeket is a gyermekeknek. Legközelebb például szombaton, a Csótónál, számukra rendeznek versenyt.

Addig pedig ráhangolódásban, vidámságban és persze horgász-élményekben gazdag pillanatai vannak a lurkóknak. Ötletes feladatokkal tarkítva: halismeretüket és szorgalmukat például vicces játékkal fejlesztik a szervező egyesületek. Minden napnak más „hal neve” van. Aki aznap az adott halból bizonyos darabszámot kifog, „dévérdínárt” kap. Ami olyan, mint egy pirospont az iskolában. Az a csapat, amelyik a héten a legtöbbet összegyűjti ezekből, nagy jutalmat kap a táborzáró rendezvényen. Ám természetesen nem csak a győztesé lesz minden. A tábor apraját-nagyját sem hagyják ki a meglepetésből.

Azonban a kis táborozók még csak hírből sem gondolnak a program befejeztére. A tízéves Murin Ágoston éppen a tavat és a botot bűvölte koncentrálás közben. Dévérkeszegre utazott, ottjártunk idején kevés sikerrel.

-Egyelőre semmi nagy hal nem sikerült – vetette oda a fiúcska. – Persze, mivel régóta horgászom a barátaimmal, más helyütt már fogtam méreteset, például Fonyódon 10 kilós pontyot. Azonban remélem, a jövőben compófélékkel is lesz dolgom – summázta, miközben egy másik kisfiú, a 8 és fél éves Barota László szinte teleharsogta a partot. Merthogy, éppen élete legnagyobb halát fogta ki némi segítséggel a tóból.

-Nem hiszem el, megáll az eszem, ilyen még sosem történt velem, hogy ekkora halam legyen – mutatta büszkén a kisfiú a több, mint két kilós, jól megtermett pontyot, amit természetesen, a fotók elkészülte után, visszadobott a vízbe. A kisrác elárulta: „bátyusa” a példaképe, aki már többször fogott nagyméretű halat. Ezek után – mint Lackó elárulta – rendszeresen hódol majd a sportágnak.

Azonban nem csak az erősebbik nem ifjú képviselői brillíroztak a táborban. Hat kis hölgy is a fiúkkal együtt horgászott. Szépligeti Ajsa nagyon szereti eme sportágat.

-Szeretek friss levegőn lenni és sok élményben van részünk. Apával együtt már fogtunk nagy halat is, a táborban pedig az osztálytársaimmal – barátaimmal horgászunk. Nagyon jól érezzük magunkat – mesélte Ajsa.