„Gyermek, humor és mese nélkül lehet élni, de nem érdemes” – Süténé Tüttő Beáta mesekönyvíróval beszélgettünk

Kedves történeteit leginkább a mindennapok ihletik: néhány éve Hévíz csodálatos látnivalóiról szőtt meséket, de a koronavírus-járvány alatt sem pihent. A hévízi óvodában is gyakori vendég, rendhagyó irodalomóráit imádják a lurkók, ahogy említette, már messziről önfeledten szaladnak felé: „Bea néni, Bea néni!”

Helyi arcok sorozatunkban a meseírásról és jövőbeli terveiről is beszélgettünk.

Mikor kezdtél bele a meseírásba?

- Egészen korán, a gyermekeim születése előtt is írtam. Amikor 2006-ban az ikrek megszülettek, próbáltam őket lekötni különböző történetekkel. Mivel könyvet nem mindig tudtam a kezembe venni, így gyakran a saját fantáziámra bíztam a dolgot, és fejből meséltem nekik. Mindig élvezettel hallgatták, így eldöntöttem, hogy a meséket papírra is vetem. Mikor a gyerekek óvodások lettek, megkérdeztem Nagyné Jenőfi Andreát, a hévízi óvoda vezetőjét, lenne-e kedve illusztrálni a történeteket. Szerencsére volt, ekkor pedig eldöntöttük: könyv formájában is jó volna kiadni. Ennek már több mint 10 éve. Az első könyvünk című kötet után kezdtem tematikus meséket írni. Így született többek között a Tréfás mesék, a Hévíz nevezetességeit bemutató Hévízi kalandok, majd a Hévízi ovis ünnepek, amelyben azokat a történeteket gyűjtöttük össze, amelyeket az óvodában tartott rendhagyó irodalomórákra írtam.

Az ikerfiaid szoktak segíteni? Adnak tippeket?

- Persze! Gyakran hozakodnak elő egy-egy témával, hogy „Ó, ezt meg kéne írni!” Ezen kívül a fiaim nagyon sokat beszélnek, s kisebb korukban is annyi jópofa dolgot mondtak, hogy ezekből írtam is egy blogot, Ikerblog címen. A mondandóikat mesékbe ágyaztam, majd a 18. születésnapjukon tervezem odaadni nekik. Nagyon inspiráló lurkók, nem is tudom mi lesz velem, ha felnőnek!

Elég sok könyv van már a hátad mögött. Pontosan mennyi is?

- Az Ikerblogot nem adtuk ki, de ha azt is beleszámoljuk, akkor összesen nyolc.

Gondolom, még bőven vannak ötleteid a jövőre nézve.

- Már folyamatban is van a következő mesekönyv! Egy kolléganőmmel, Mrázik Orsolyával szeretnénk megjelentetni karácsonyra, a témája pedig a Balaton. A könyvhöz készítettünk hat bábút is, amelyeket mindig elhelyezünk egy-egy történetben. A bábszereplők segítségével látogathatnak el a gyerekek többek között a füredi Anna -bálra, a Kékszalag vitorlásversenyre, de a Festetics-kastélyba is. Ha minden jól megy, a kötet egész Magyarországon kapható lesz. Ezen kívül még két projekt készül: az egyik egy minikönyv, a Karanténmesék, melyet egy tündéri kislány, Simon Panna illusztrál. A másik elkezdését viszont pont a járvány hátráltatja. Nyaranta szoktak táborokat tartani beteg gyerekeknek, amelyek megtartása idén kétséges volt a koronavírus miatt. A könyvben nekik fontos szerepük lett volna, mivel a különböző betegségeket, például a cukorbetegséget, az asztmát, vagy a daganatos megbetegedéseket hoztuk volna egy kicsit közelebb a kicsikhez. A könyv legfőbb üzenete: Minden bajból van kiút, és nem szabad feladni. A terv szerint a történeteket azok a gyerekek illusztrálják, akik az adott betegségben szenvednek.

Ahogy láttam, a Karanténmesékből már a közösségi médiában is kaphattak egy kis ízelítőt a szülők és a gyerekek.

- Valóban, néhány már elérhető azok közül, amelyeket Pannának volt ideje illusztrálni. Ugye, ahogy említettem, ez egy minikönyv lesz, de ehhez kapcsolódóan hangoskönyvben is gondolkodunk. A mai rohanó világban szerintem van rá igény.

Karanténmesék, érdekes látnivalók, ünnepek. Számomra úgy tűnik, leginkább a való élet inspirál az írásra.

- Ez így van. Az én történeteim nem egy álomvilágba kalauzolják a kicsiket, s az a tapasztalatom, hogy ők jobban is szeretik, ha van egy kis valóságíze annak, amit hallanak vagy olvasnak. A mai gyerekek teljesen máshogy gondolkodnak és fogalmaznak, mint annak idején mi – emiatt egy kreatív írástechnika tanfolyamra is beiratkoztam. Ezzel szeretnék egy kicsit megtanulni a nyelvükön, hiszen imádom a kicsiket, s azt vallom: gyermek, humor és mese nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Említetted, hogy sok könyvedet gyerekek illusztrálták. Bizonyára ez hatalmas dolog számukra.

- De még mennyire! Az első köteteket még az óvónők, de az utóbbiakat már a kicsik illusztrálták. Volt olyan is, hogy pályázatot hirdettünk, és az oda küldött rajzokból válogattunk. Nagyon jó érzés látni a könyvbemutatókon, amikor a gyerekek készhez veszik a könyvet, benne a saját rajzukkal. Az a boldogság és büszkeség, ami az arcukra ül leírhatatlan.

Gondolkodtál rajta, hogy a meseírás mellett kipróbáld magad más műfajban is? Például kifejezetten felnőtteknek szóló novellákat szívesen írnál?

- Novellát nem biztos, de ez még a jövő titka. Most nagyszerűen érzem magam a közegben, amiben vagyok. Van azonban olyan téma, ami érdekel a mesék mellett, ilyenek például a régi mesterségek.

A meseírás mellett van még más hobbid?

A legújabb szerelmem, az asztaldíszkészítés. Ez nem egy profitorientált dolog, hiszen az ebből befolyt nyereséget szeretném egytől-egyig az állatok megsegítésére felajánlani. Egyébként nemcsak a díszeket, de a könyvek bevételét és magukat a könyveket is gyakran ajánlom fel jótékony célra. Adtam már kórházaknak, rászoruló gyerekeknek, családoknak. Sokan megkérdezik, miért jótékonykodom ennyit. A válasz: Annyi jót kaptam az életben, hogy úgy érzem ideje ebből vissza is adnom…