Közösségi régészetre várták az érdeklődőket a türjei templomba

A közösségi régészet pillanatai­nak lehettünk szemtanúi szombaton Türjén, a templomnál folyó ásatáson, ahol az európai régészet napjához kapcsolódva várták az érdeklődőket. Ez alkalommal nemcsak a feltárás eredményeit ismerhették meg, hanem bekapcsolódhattak a munkálatokba is.

A közösségi régészet többé­ves hagyományra tekinthet vissza megyénkben, ahogy erről Orha Zoltán, a feltárást vezető régész szólt. Példaként említette a vállusi kolostort, ahol Simmer Lívia régészhez csatlakoznak évről évre az önkéntesek a nyárra időzített munkálatok során. Ettől a metódustól Türje annyiban tért el, hogy a templom rekonstrukciója, az egykori kolostort bemutató látogatóközpont építése miatt itt rövid idő állt rendelkezésre a feltárásra, a leletek mentésére, ezért szinte felbecsülhetetlen volt az a segítség, amit a 2018-ban kezdett munkához kaptak a helybeliektől.

Az önkéntesek közt volt Pacsi-Fodermayer Judit, a türjei iskola történelem szakos tanára, aki január óta szinte minden szombatját itt töltötte férjével, Pacsi Krisztiánnal együtt, ahogy tették ezt a múlt hétvégén is. Mint elmondta, egyetemistaként vett részt először ásatásokon, s azóta mindig keresi a lehetőséget, hogy bekapcsolódjon a múlt kutatásába. Emlékezetes pillanatként említette a tanárnő a templomban a kripta megtalálását, s benne az 1757-ben elhunyt Norbert Rafael prépost koporsóját.

A szomszédos Zalaszentgrótról érkezett Kertész Róbert. A mezőgazdasággal foglalkozó férfi szabadidejében a helytörténet után érdeklődik és családfakutatással foglalkozik. A türjei ásatáson először járt, bár érdeklődése régebbi keletű, ami azzal is magyarázható, hogy az itt működő idősotthon pár évvel ezelőtti felújításakor kibontott bélyeges téglák egyike hozzá került. Rajtuk kívül már a program kezdete utáni percekben érkeztek látogatók, segítők Nagykanizsáról, Veszprémből és még Budapestről is.

Szombaton a „nyílt napon” a magtárban folytatódott a munka a kolostor eddig még fel nem tárt, legrégebbi részeinek kutatásával, ebben segédkeztek az önkéntes régészek, akik előzetes regisztráció után kapcsolódtak a munkába, kipróbálhatták a kincskeresést, kézbe vehették a földből kikerülő leleteket. Például a kolostorpince padozatát alkotó téglákat, amelyekre két ásónyomnyi mélységben bukkantak, az önkéntesek nagy örömére.