Tavaly a zalai fészkekben nevelkedett a legkevesebb fióka az országban

A szervezet elkészítette az 1941-ben indult és azóta ötévenként, legutóbbi 2019-ben megismételt országos, fészkelő fehérgólya-felmérés adatainak összesítését. Ez alapján idén tavasszal már csak 4000 madárpárt várhattunk haza a messzi Afrikából, ami 22 százalékos csökkenést jelez az elmúlt évtizedekben 4800–5500 pár körül stabilizálódott állományhoz képest.

Az MME Monitoring Központjának koordinálásával az egyesület munkatársai és önkéntesei a nemzetipark-igazgatóságok őrszolgálatával együttműködve tavaly nyáron 7376 fészkelőhelyet ellenőriztek az orszában, melynek során 2952 fiókát nevelő és 588 valamilyen ok miatt sikertelen költésű gólyapár került a látókörükbe Magyarországon. A 82 pár nélküli madár és az 1396 lakatlan fészek mellett 2358 olyan fészektartót is számba vettek a szakemberek, amit valamikor a fehér gólyák számára helyeztek ki a villany­oszlopokra, de már nincs rajtuk fészekanyag.

Az 1940-es években a mai Magyarország területén 15–16 ezer pár fehér gólya költött. A második világháború utánra ez a szám a felére csökkent, majd az 1960-as évek végéig folytatódó visszaesés után több évtizedre 5 ezer pár körül stabilizálódott a párok száma. Az időjárás évenkénti hatásai miatt 4800–5500 pár között ingadozó létszám 4 ezer párra csökkent 2019-re, ami főként a Dunántúlon jellemző, ahol az elmúlt húsz évben sokfelé megfeleződött a párok száma.

Az állománycsökkenés általánosnak tekinthető az alapvetően Európában fészkelő fehér gólya teljes elterjedési területén. Ennek okai között egyaránt szerepel a nagyüzemi mezőgazdaság élőhelyát­alakítása és a kemizálás, az elektromos áramütés okozta jelentős mértékű elhullás, a Mediterráneumban zajló tömeges lelövés, továbbá a klímaváltozás okozta szárazodás, a táplálkozóhelyek számának és méretének csökkenése, illetve minőségi romlása is.

Az MME lassan nyolcvan éve rendszeresen zajló vizsgálata nyomon követi azt a tendenciát is, amely a gólyák fészkelési szokásaiban megfigyelhető – olvasható a szervezet honlapján. Az adatgyűjtés első évtizedeiben a madarak zöme még épületeken (vagyis a klasszikus kéményen), illetve fákon és egyéb helyszíneken épített otthont, addig az utóbbi kategória mára szinte teljesen eltűnt, kéményekre pedig az összes fészek kevesebb mint tizede jut. Helyükbe a villanyoszlopok léptek: az 1968-as megjelenés óta immár 90 százalékos részesedéssel.

Az mme.hu adatai szerint egyébként Zala megye nagyobb részén a fészkelő fehérgólya-párok számában jelentős csökkenés ment végbe 1999 és 2019 között. A tavalyi felmérés megállapítása szerint megyénk járásai közül a letenyeiben 100 négyzetkilométerenként csupán 0–3 fészkelő fehérgólya-párt lehetett találni, de a többi öt járás 3–6 madárpáros statisztikája sem mondható nagyon jónak. Ráadásul a 2019-es felmérés szerint a fészkenkénti fiókaszám nálunk a legalacsonyabb az országban, átlagosan csupán 1,19 utódot jegyeztek fel a szakemberek. A sorrendben Baranya (1,33), valamint Somogy (1,4) végzett közvetlenül előttünk.

Az emberkövető, alkalmazkodóképes fehér gólyák állománycsökkenését az üde, nedves gyepek megőrzésével és természetbarát kezelésével, legeltetésével, továbbá az áram­ütés okozta elhullás és a Mediterráneumban napjainkban is folytatott madárpusztítás további mérséklésével lehetne megállítani.