Szent Kozma és Damján „anyaszentegyháza”

Zalaszántó román, illetve gótikus stílusjegyeket hordozó Szent Kozma és Damján-templomáról már egy 1236-os oklevélben említést tettek. A leírások szerint a templom védőszentjei bizánci eredetre utalnak, hiszen arábiai származású gyógyító ikerpárról van szó, akik kínhalált haltak a hitükért. Mint a történeti leírásokból tudjuk, Szent Kozma és Szent Damján tisztelete először a keleti egyházakban, majd nyugaton is elterjedt, az orvosok és sebészek védőszentjeként tisztelik őket. Az ikerpár ingyen gyógyította a testi-lelki betegeket. Diocletianus császár keresztényüldözése idején, 303-ban haltak kínhalált. Ekkor volt az utolsó keresztény­üldözés, amelyet a legvéresebbnek tartanak a birodalom történetében.

A XIII. században Zalánd veszprémi püspök építtetett itt új templomot. Ez a mai templomtest középső részén található. A kis templomot előbb a Laczkfi család, majd a XV. században a Pethő család megnagyobbíttatta. Szántó 1378-ban vásáros hely, 1423-ban mezőváros volt, több megyegyűlés színhelyéül szolgált, s akkoriban a megyei törvényszék székhelye is volt.

A falu idősei által ma is szent­egyháznak nevezett templom vastag, tömör falai, támpillérei és zömök tornya is középkori eredetét igazolja. Alapos régészeti feltárások 1957–59 között történtek, melyeket Kozák Károly vezetett. Ezek eredményei azt mutatják, hogy Szántó jóval régebbi település, mint ahogy hivatalosan a korát számították. Ezt bizonyítják azok a falmaradványok, amelyek a község korabeli, első templomának létezését igazolták.

Az építkezések a korai reneszánszban fejeződtek be, akkor, amikor rázúdult a mezővárosra a török pusztítás és rombolás. 1555-ben a török felégette és kirabolta a települést. A lakosság elmenekült, vagy a török áldozatául esett. A templomot is felgyújtották, teteje leégett, boltozata beomlott, hosszú időre használhatatlanná vált.

A történeti adatok szerint a templom újjáépítésére csak az 1730-as években kerülhetett sor. A feljegyzések szerint Szántón pénzhiány miatt a középkori falakat egészítették ki. A templom építészeti szempontból magán viseli a román csúcsíves és a barokk jegyeket egyaránt.

Az 1957–59-es műemléki feltárás sok középkori értéket hozott felszínre. Külső és belső festménytöredékek is előkerültek. A középkori ablakokat befalazták, nagyobb ablakokra cserélték, a szentély barokk boltozatot kapott. A tornyot megmagasították és ekkor helyezték el benne a vátkai harangot, melynek szintén érdekes a története. Az 1700-as években a vátkai patak tisztítása közben találták meg a harangot és hozták el a szántói templom tornyába. A harangot ugyanis a törökök elől ásták el a patakba, ahol nem találta meg az ellenség. A Tátika-hegy lábánál fekvő Vátka lakossága közben kihalt, a harang több mint 100 évig volt elásva és csak a szerencsének köszönhető, hogy megtalálták. Mint a templom történetében írják, a harang a mai napig is misére hívja Zalaszántó hívő lakosságát és kíséri utolsó útjára Zalaszántó halottait.

Az 1930-as évek elején a falun áthaladó országút miatt a templomdomb keleti és nyugati oldalát elhordták, így a templom körüli középkori temető és az azt körülvevő kőfal jelentős része elpusztult. A templom látszólag jó állapotban van, viszont sürgősen megerősítésre szorulna az út miatt.

– Közvetlenül a templom hátsó fala alatt viszonylag nagy a gépjárműforgalom, s ez meglátszik az épületen is. A rázkódás károsítja azt, hiába a sebesség- és a súlykorlátozás, amit nem igazán tartanak be, ezért féltjük a templomot, nagyon! – mondja Dézsi Attila polgármester.

A templombelső hangulata magával ragadja a látogatót, a romantikus külső pedig egyszerűen lenyűgöző. A feltárás során előkerültek a templom külső festései is, ezeket a párkányok alatt meghagyták, ma is megtekinthetők.