Nagykanizsán és környékén is egyre csak nő az önkéntesek száma

Ha kell, ebédet szállítanak, bevásárolnak, netán különböző ügyintézésben segítenek idegen embereknek. Jótékony civilekből – szerencsére – Kanizsán és környékén sincs hiány. Sokan vannak, és mindegyikük név nélkül, csendben végzi a tennivalókat. Az általunk megkérdezett két, karitatív munkát végző kanizsai is csak azért nyilatkozott lapunknak, hogy másokat is buzdítsanak a nehéz helyzetben élő emberek megsegítésére.

Fülöp Réka, a Pannon Egye­tem kommunikációs koordinátora, háromgyermekes, egyedülálló édesanya már hetek óta elszántan dolgozik a köz szolgálatában. Nem azért, mert sok ráérő ideje lenne. Hanem azért, mert szívügye a segítségnyújtás.

– Gyermekkorom óta fontos a mai divatos kifejezéssel illetett társadalmi felelősségvállalás. Az is motivál, hogy nagyon szeretek közösséghez tartozni, annak a jólétét fenntartani, ahogy csak tudom. Ha anyagi lehetőség nincs is minderre, akkor azt tanácsolom mindenkinek, aki segíteni szeretne másoknak: tegye mindezt a képességeivel, amelyekkel eleve rendelkezik. Jómagam is többször kaptam már idegenektől is segítséget az életem során. Most én próbálok segíteni másokon – mondta Fülöp Réka, aki mostanában a Családok Átmeneti Otthonába szállítja az ebédet naponta a Hevesi iskolából. Saját gépjárművével, ingyen teszi mindezt. A Nagykanizsai Szakképzési Centrum rendőrségi taktika és önvédelem oktatójához, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság hivatásos állományú munkatársához, Glavák Zoltánhoz hasonlóan, aki szintén már hosszú idő óta – a járvány előtti időkben is – ott segít, ahol tud.

– A Kanizsai Fiatalok Közösségével, kisebbik gyermekem révén, már régóta kapcsolatban vagyok – mesélte Glavák Zoltán. – Ha segítséget kérnek tőlem, evidens módon minden tőlem telhetőt megteszek. Most, a járvány idején az említett közösség vezetője, Szollár-Nikolics Zsanna – aki a civil segítői hálózatot összefogja – keresett meg, tudnék-e segíteni a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetének az ételszállításban. Hajléktalanszálló, Családok Átmeneti Otthona vagy az Idősek Háza egyik, külterületi helyen élő rokkantnyugdíjas ellátottjának viszem az ebédet, vagy ha kell, mindenkinek bevásárolok lista alapján. Tény, hogy reggeltől estig kitölti a napjaimat a segítői munka, azonban nagyon jó érzéssel tölt el az, hogy örömet szerezhetek ezzel másoknak. Látni az örömöt, a hálát azoknak az arcán, akikkel találkozom – mindenért kárpótol – fogalmazott Glavák Zoltán.

Az önkéntes segítők toborzásával kapcsolatban Szollár-Nikolics Zsanna, a civil segítői hálózat összefogója ismételten jelezte: aki szeretne és tudna is segíteni másokon, annak jelentkezését, illetve tevékeny felajánlását örömmel fogadják.