A veszélyhelyzet kihirdetése óta a korábbinál is több feladat hárul a falugondnokokra

Zalabaksa

Zalabaksa falugondnoka, Kámán Lajos azt mondja, bár ebben a munkakörben sosincs két azonos munkanap, de évek óta alapvetően bejáratott rutin szerint dolgozott. A napi teendőkről általában reggel szokott egyeztetni a község polgármesterével, majd beteget vitt orvoshoz, gyógyszereket váltott ki, bevásárolt az időskorúaknak, s a szociális ebéd kihordásában működött közre, s így tovább.

– Most ez a munkarend borult fel azzal, hogy délelőtt kilenc és 12 óra között csak a 65 év felettiek vásárolhatnak élelmiszert is árusító boltokban, s a gyógyszertárakba is csak ők léphetnek be ebben az időpontban – magyarázza. – Ehhez jönnek még az újonnan jelentkező plusz feladatok, például az, hogy jelentősen megnőtt az étkeztetésben résztvevők száma, hiszen az óvodák és iskolák bezárása miatt a gyermekek otthon vannak. Most mintegy 60–65 személy számára kell az ebédet kihordani, csak ez napi négyórás munka. Én emellett azt is vállaltam, hogy aki kéri, annak felveszem a nyugdíját. Az időskorúak egy része ugyanis bankszámlára kapja, amit egy vagy több összegben szoktak felvenni az adott pénzintézetben vagy valamelyik ATM-ben. Zalabaksán azonban ilyenek nincsenek, és ugye az utazás sem javasolt számukra, de a nyugdíjukhoz azért a jelenlegi helyzetben is hozzá kell jutniuk valahogyan. Miután a hozzátartozóik jellemzően távolabb élnek, tőlük e tekintetben sem várhatnak segítséget, így többen ennek a megoldására is engem kértek meg. Írtak meghatalmazást, annak birtokában veszem fel a pénzüket, s viszem nekik házhoz. Eddig sem nyolcórás munkarendben dolgoztunk, de most még gyakrabban fordul elő, hogy 16 órakor nem tudom letenni a munkát. Ez most egy ilyen időszak, a járvány miatt mindenkinek nehezebb lett az élete, mindannyiunknak áldozatot kell hoznia. Sokat beszélgettünk erről a helyzetről a kollégákkal, s a többség hasonlóan gondolkodik. Nem panaszkodunk, kiskapukat sem keresünk, tartjuk magunkat a szabályokhoz.

– Március 28. óta valóban nehezített pályán kell dolgozniuk a falu- és tanyagondnokoknak, hiszen útjuk leggyakrabban a gyógyszertárba, az élelmiszerboltba és a főtt ételt előállító konyhákhoz vezet – mondja a szolgálatok szakmai koordinációját végző Zalai Falvakért Egyesület ügyvezető titkára, Szeder-Kummer Mária. – Mindezt összehangolni a rájuk is vonatkozó 9–12-ig tartó vásárlási korlátozással szinte lehetetlen úgy, hogy a munkaidejükbe is beleférjen. Ilyenkor még fokozottabban kerül előtérbe a rugalmas munkaidő, s a legtöbb falugondnokunk példásan jó szervezőkészséggel rendelkezik.

Zalalövő

Zalalövőn tanyagondnoki szolgálat működik, Sütheő Jánosné tíz éve dolgozik ebben a munkakörben. Neki is át kellett szerveznie munkakörét, hiszen az állandó feladatok közül a gyermekek óvodába és iskolába szállítása például kiesett, de egészségügyi megfontolásokból az egyéb személyszállítási feladatokat is felfüggesztették.

– Jöttek helyette plusz igények, ilyen a bevásárlás, ami az én esetemben például három-négyszerese a korábbiaknak – mutat rá. – Az üzletek látogatására vonatkozó szabályozás miatt ezt délelőtt kilenc óra előtt kell megoldanunk, ami csak úgy lehetséges, hogy több falugondnokkal, illetve a Zalamenti és Őrségi Szociális Alapszolgáltatási Intézmény hasonló feladatokat ellátó munkatársaival összefogva segítjük egymást. A másik fokozottabban jelentkező igény a lélekgondozás. A szépkorúak ugyanis félnek. Félnek a járványtól, a bezártságuk miatt hiányoznak nekik a társas kapcsolatok, a találkozások lehetőségei, a beszélgetések. Ebben a helyzetben még jobban oda kell figyelni rájuk, nem tehetem meg, hogy leteszem a kapuba a megvásárolt árucikkeket vagy az ebédet, s már megyek is tovább.

Sütheő Jánosné azt mondja, a falugondnoki jármű rendszeres fertőtlenítése és a személyes higiéniára való fokozottabb odafigyelés – például az állandó kézfertőtlenítés – is rengeteg időt vesz igénybe. A tanyagondnok ezt követően úgy fogalmaz: a szociális szférában dolgozók személyes felelőssége, hogy a kialakult helyzetben senki ne maradjon ellátás nélkül. Zalalövő e tekintetben is példát mutat, hiszen mind az önkormányzat, mind a civil szervezetek segítik a munkájukat, s a személyes gondoskodásra fordítják a legtöbb energiát. A szociális szférában dolgozók pedig folyamatosan keresik a kapcsolatot az időskorúakkal, hogy kinek mi módon tudják megkönnyíteni a helyzetét.