A kijárási korlátozás alatt is meghitté tehetik az emberek a húsvétot

– A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, a húsvét nem marad el – szögezte le Arányi Zoltán, az újudvari Havas Boldogasszony-plébánia plébánosa. – Valószínűleg egyesekben felmerült, hogy az olimpiához és a labdarúgó-eseményekhez hasonlóan el kellene halasztani, és majd a járvány megszűnése után ünnepelni. Még március 20-án azonban kiadott a Szentszék egy útmutatót az egyház számára, amelyben rögzíti, hogy nem változik a húsvét időpontja, csak az ünneplés módja. Azokban az országokban és területeken, ahol a járványügyi állami intézkedések nem teszik lehetővé vagy egyáltalán nem ajánlják a templomlátogatást a híveknek, ott ünnepeljék egyszerűbb liturgiával a húsvéti szent három napot és húsvét vasárnapját, javasolják.

Arányi Zoltán hozzátette: a vallásukat gyakorló hívek otthon kényszerülnek maradni, így nem tudják elvégezni a húsvéti szentgyónásukat. Ennek orvoslására a püspöki konferencia lehetővé tette, hogy mindazok, akik a tökéletes bánatot felindítják magukban, és majd a válság elmúltával meg is gyónnak, már most bűnbocsánatban részesülnek. Tehát a húsvéti gyónásuk kvázi érvényes. A másik lehetőség figyelemmel kísérni a televízióban közvetített szentmiséket. A hívek ezzel a részvétellel ugyancsak eleget tesznek a vasárnap megszentelésének.

– A veszélyhelyzetre tekintettel több atyával együtt online közvetítünk templomi szentmiséket az interneten – fogalmazott a plébános. – Igaz, ez nem a legjobb stúdióminőség, de ettől függetlenül egy lehetőség, ami a helyi közösség számára is erőt ad, így a hívek érzik: számíthatnak a saját papjukra. Ezenkívül én még napi evangéliumi felolvasást és elmélkedést is töltök fel a Facebookra a járvány előrehaladta óta. Főleg azért, hogy gondolataimat, tanításomat, biztatásomat megoszthassam. Ha a hívek bekapcsolódnak ebbe otthonukban, akkor részben megélhetik és megünnepelhetik a húsvétot. S mivel jelentősen megnőtt a vallási tartalom mennyisége az interneten és a médiában, sokan otthon ülve elgondolkoznak, így több embert ér el az egyház, mint a járvány előtt.

A kanizsai Lugosi Alexandra pszichológus is arról beszélt: nem kell vészharangot kongatni, húsvét az idén is lesz, csak másképpen ünneplik meg az emberek. Rendhagyó módon csak az egy háztartásban élők tölthetik együtt, de számos technikai eszköz létezik már arra, hogy rövid ideig folyamatosan együtt lehessen a nagyobb család. Legjobb, ha a gondolkodásunkat átirányítjuk a „mit hogyan nem lehet”-ről a „mit hogyan lehet” üzemmódra.

– Az internet segítségével együtt főzhetünk, süthetünk, de megoszthatjuk az élményeinket a távol élő családtagjainkkal is – fogalmazott a szakértő. – Az is lényeges, hogy mindenki érezze magát hasznosnak, és adjuk meg a lehetőséget szeretteinknek, hogy átéljék az ünnep meghitt pillanatait. Figyeljünk a távol és egyedül élő szeretteinkre. Lehet nekik csomagot küldeni, vagy a küszöbre rakni az aktuálisan elkészült finomságokat, így ők is részesülhetnek az ünnep pillanatából. Mindenre van megoldás, és ilyen esetekben csakis a jó lehetőségekre koncentráljunk, ne a gátló tényezőkre, hiszen a kontroll a kezünkben van magunkkal kapcsolatosan. Most adott egy helyzet, ne temetkezzünk bele az önsajnálatba, inkább próbáljuk meg az adott szituációból kihozni a maximumot. Talán sokaknak veszteség a húsvéti locsolás ünnepi hagyományának elmaradása, de másképp is tudunk gondoskodni a hölgyek frissítéséről. Egy telefonhívással, egy szöveges üzenettel, egy korábbi jó emlékkel is helyettesíthető ez a népi hagyomány.

A keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzkutatója, Gyanó Szilvia elmondta: az első és a második világháború eseménysorozatában voltak húsvéti harcok is. Az első világ­égés során a harcok ugyan hivatalosan nem álltak le, de a katonai levelezésekből kiderült: az orosz és a magyar hadsereg között húsvét reggelén szüneteltek. Az 1916-os visszaemlékezésekben még ajándékozásról is lehetett olvasni, arról, hogy a felek kendőket lobogtatva közelítették meg egymást, s a kézfogás után kisebb ajándékokat is adtak a másiknak.

– A második világháborúban 1945-ben Nagykanizsára április 1-jén, húsvétvasárnap vonultak be az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg katonái – mondta Gyanó Szilvia. – Akkor Zala megyére ­rossz idők jártak, akkor bizony szinte mindenütt elmaradtak a húsvéti szertartások. Azóta ilyenre nem volt példa.