Két kanizsai nő rekedt Peruban – talán a héten már hazatérhetnek

Krihó Zsuzsannáról már korábban is olvashattak lapunkban, hiszen a hölgyet három éve valósággal elvarázsolta az egyik váci utazási iroda vezetőjének, Nagy Endrének az úti beszámolója. Ekkor eldöntötte, hogy a férfi irányította magyar csoporttal felfedezi Dél-Amerikát. Korábban járt már Kolumbiában, Ecuadorban és Guatemalában is. Ezúttal barátnője, az egyik kanizsai magánnyelviskola tanára, Vukics Veronika kísérte el a nagy kalandra. Az induláskor persze még nem sejtették, hogy a mostani út más lesz, mint a többi. Noha az európai országokból aggasztó hírek érkeztek, de például Dél-Amerikában, így Peruban sem volt probléma.

– Mint a korábbi években már többször, az idén is izgatottan vártuk az utazást – fogalmazott Zsuzsanna. – Kíváncsiak voltunk Perura, az Andok óriás hegyeire, vágytunk a kemény gyalogtúrákra. Izgultunk a magashegyi viszonyok miatt, de persze edzettünk is rá, sőt még gyógyszert is beszereztünk arra az esetre, ha betegek lennénk a 4500 méteres magasságtól. Verával ketten tavaly is részt vettünk egy Costa Rica–Panama túrán. Nyolcan, főleg ismerősök indultunk útnak Magyarországról, és Peruban csatlakoztunk a túravezetőnkhöz, Endréhez. Olajozottan indult minden: simán érkeztünk Limába, nehézség nélkül átjutottunk a reptereken. Akadály nélkül landoltunk a Peru déli részén található nagyvárosban, Arequipában is.

Zsuzsanna szerint a programok álomszerűen indultak városnézéssel, harmadnap már kisbusszal tekeregtek a szerpentineken, csodálták az 5822 méter magas Mistit, majd 4300 méter magasságba felérve fotózták a Salinas névre keresztelt tó sós partján sütkérező rózsaszínű flamingókat. Onnét pedig Huayllacucho települése felé vették az irányt, és útközben megcsodálták az alpacca- és lámacsordákat. Innen újabb úticélokat fedeztek fel, látták Huito lenyűgöző kőerdőjét, ahova másfél órás gyalogösvény vezetett fel. A már-már emberszerű kőformációkat csodálva számos fényképet készítettek. Az élmények sora folytatódott, hiszen varázslatos kaktuszerdők és szivárvány színű hegyek között utaztak. Tapasztalt túravezetőjük, Endre szerint ami ezután következett volna, az még inkább ámulatba ejtette volna a csoportot. Este kiderült: azokat a csodákat már nem tekinthették meg.

– Visszaérve szállásunkra érkezett a hír, hogy vesztegzár alá kerül egész Peru területe, így döntenünk kellett: ott maradunk a világvégén, a kis faluban, vagy továbbállunk egy nagyvárosba – mesélte Zsuzsanna. – Mivel biztossá vált, hogy a túrát egyáltalán nem folytathatjuk, visszatértünk Arequipába, annak reményében, hogy a városnak van reptere és ha szükséges, át tudunk repülni a fővárosba, Limába. Sajnos a külső légiforgalom mellett azonnal lezárták a reptereket, így az országon belüli légiforgalom is megszűnt. S ha ez az intézkedés nem lett volna elég, teljes kijárási tilalmat rendeltek el a városban éppúgy, mint Peru többi településén. Mindenre számítottunk, de erre nem, ezután csak a hazautazás lehetőségeivel foglalkoztunk. Felvettük a kapcsolatot a perui magyar nagykövetséggel, hogy regisztráljanak minket a Peruban rekedt magyar turisták között, és megszervezzék számunkra a kiutazást az országból.

Zsuzsanna hozzátette: több mint egy hete élnek a hostel fogságában, szerencsére közülük mindenki egészséges. Az országban egyelőre nem súlyos a helyzet, száz fő feletti fertőzöttről beszélnek, s halottról még nem számoltak be a híradások. A városba mindössze napi egyszer, csak párban mehetnek ki, este 8 órától reggel 5 óráig pedig teljes kijárási tilalom lépett életbe. Akit ilyenkor kint találnak, letartóztatják. Aztán pár óra múlva ki is engedik – eddig már több mint 15 ezer embert vittek be.

– A boltokban egyszerű, de hatékony óvintézkedést tettek: a belépőknek a biztonsági őr fertőtlenítő folyadékot fúj a kezére – tudtuk meg Zsuzsannától. – Így rögtön más érzés megfogni a bevásárló kosarat, és abban a tudatban vehetek le bármit a polcról, hogy az előző vásárló is viszonylag tiszta kézzel nyúlt hozzá. A kihalt utcákon mindig szájmaszkban megyünk vásárolni a szupermarketbe, mindezt olykor kerülővel tesszük, ugyanis csak ekkor van lehetőségünk sétálni. A hostel, amiben élünk, amúgy szép, tiszta körülményeket biztosít, a házigazdák kedvesek, rajtunk kívül nincs más vendég.

Zsuzsanna és Veronika egy szobában laktak, az utastársaik pedig további három szobát foglaltak el. Volt egy napsütötte tetőterasz, a nap felét ott töltötték. Többek között tornáztak, jógáztak, főztek, mostak, olvastak, olykor fényképezték a madarakat és a környező havas hegycsúcsokat, vagy épp lesték a szemközti kolostor apácáit, amint kertészkedtek, vagy imádkoztak.

– Délutánonként Endre spanyol nyelvórát tartott a csapat felének, este pedig filmet néztünk és beszélgettünk – mesélte Zsuzsanna. – A tagjaink között volt újságíró, író, nyelvtanár és egyéb szellemi foglalkozású, akik még dolgozni is tudtak, szinte majdnem úgy, mintha otthon lennénk. Ettől függetlenül mindegyikünk szeretett volna megnyugtató híreket kapni a hazautazásunkról. Érkeztek rossz hírek is, az országban két héttel meghosszabbították a kijárási tilalmat, így továbbra is kizárólag annyit mondtak: különleges engedéllyel hagyhatjuk csak el a várost. A követség segítségével egy busszal az Arequipában ragadt többi turistával együtt Limába utaztunk, hogy onnét ezen a héten osztrák vagy lengyel kormányzati gépekkel elrepülhessünk Peruból. Természetesen ez nem menetrendszerű járat, így a busz is, a repülő is külön fizetendő, de mivel mindannyiunk számára fontos a hazautazás, így nincs más választásunk, bevállaljuk a költségeket. Most mindenki szeretne hazamenni a családjához, természetesen mindegyikünk vállalja a kéthetes önkéntes karantént. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor várhatóan ezen a héten már hazaérhetünk. Mindenki számára az a legfontosabb, hogy egyelőre maradjunk otthon, s minél hamarabb átvészeljük ezt az egész emberiség számára kifejezetten nehéz helyzetet. Most úgy tervezzük az utastársainkkal, hogy az elmulasztott látványt és élményeket nem szeretnénk nélkülözni, így egyszer – remélhetőleg hamarosan – visszatérünk és pótoljuk a túra elmaradt részét.