A pénz, hatalom, karrier hármasa nem elegendő – Limpár Imre a siker lélektanáról

Egyebek mellett a fentieket is megtudtuk a Pszicho estek sorozat legutóbbi előadásán, ahol Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus beszélt a siker lélektanáról.

Mi a siker? Legtöbben a pénz, hatalom, karrier hármasával azonosítják, holott ennél jóval több kívánkozik a fogalom ernyője alá. Az előadó például nem tartja sikeresnek azt az 50 éves felső vezetőt, akinek ugyan „megvan mindene”, de soha nem volt ideje legózni a gyerekeivel. A siker és a boldogság szerinte lassan épülő érték, bár ezt a tempót nem preferálja a 21. század.

A fentieket egy Picasso-­anekdotával illusztrálja. Egy nő portrét rendel a mestertől, Picasso alaposan szemügyre veszi a modellt, majd 30 másodperc alatt egyetlen lendületes vonallal csodás portrét kanyarít. Az 5 ezer dolláros honorárium hallatán a hölgy felháborodottan hápog. Ezért a 30 másodpercért? Mire Picasso: Asszonyom, ön nagyot téved. Ez egy élet munkája, plusz 30 másodperc…

– A siker nem valami misztikus fogalom, hanem tervezhető, praktikus tudás – szögezi le Limpár Imre. – Alapvetően az egyén számára leginkább megfelelő életritmust és életstílust jelenti, ami magába foglalhatja a pénz, hatalom, karrier klasszikus hármasát, de sok egyéb szempontot és értéket is.

Tapasztalatai szerint gyakran mi magunk vagyunk saját sikerünk legmasszívabb gátja. Mindig elő tudunk rántani egy passzív, önfelmentő mondatot, amely megakadályoz abban, hogy bármit is tegyünk a változás érdekében. „Nem voltam jókor jó helyen; Ezt dobta a gép; Isten akarata így; Nincsenek csókosaim; Ez van, ezt kell szeretni; Nem volt mit tenni…” Ezek a mondatok szinte vérünkké válnak s aktivitás helyett a beletörődés magvait hintik el. Nélkülünk, a mi cselekvésünk nélkül pedig valóban minden marad a régiben.

– Tönkrement a házasságom… Ezt is hányszor halljuk. Úgy tűnik, mintha eközben az illető ott se lett volna – hoz újabb példát a vendég. – Amíg nem fogalmazódik meg, hogy azt a házasságot „tönkretettük”, netán „tönkretettem”, semmivel sem vagyunk előbbre. Mi, magyarok sajnos ebben nem vagyunk túl jók. A hozzáállásunkat a 4P indexszel és a 2M mutatóval szoktam jellemezni. Vagyis: puffog, pampog, picsog, panaszkodik, no meg magyarázkodik és mentegetőzik. Ez a képlet kész hungarikum.

Pedig időben kézbe kell vennünk a sorsunk irányítását, hiszen állatkísérletek is igazolják, hova vezet a tanult tehetetlenség. Ha üveglappal lezárt dobozba helyezünk pockokat, egy ideig próbálkoznak ugyan kijutni a fény irányába, de pár hét után feladják. Ekkor már hiába vesszük le az üveglapot s tesszük szabaddá az utat, ott kushadnak a doboz alján.

– Megkérdeztem egy egyetemistát, hogy milyen céljai vannak, mit szeretne elérni tíz év múlva – vesz fel egy újabb szálat Limpár Imre. – Azt felelte, boldog párkapcsolatot, jó munkát, jó lakást, jó kocsit szeretne. Észre sem vette, hogy egyetlen valódi célt se fogalmazott meg, csak a fontos életterületeket sorolta. Gondban vagyunk a céljaink meghatározásával, legtöbbször sajnos benne ragadnak a vágyak gomolygó ködében. Pedig erre is létezik módszer, a SMART (okos) célfelosztás. A betűk jelentése: Specific (Konkrét), Measurable (Mérhető), Achievable (Elérhető), Relevant (Releváns), Time-boxed (Időben korlátozott). Ha mindezek igazak a céljainkra, jó irányba tart a csónakunk. Más kérdés, hogy nagyon sok fiatal vonakodik vízre tenni azt a bárkát, ehelyett a végtelenségig piszmog vele a szülei garázsában.

Bármit elérhetünk, ha eléggé akarjuk… – ha ezt halljuk, azonnal fogjuk menekülőre, szögezi le az előadó.

– Ez egy vállalhatatlan, juharsziruppal leöntött szlogen. Hiszen tengernyi dolog eleve adott bennünk, kezdve a megörökölt DNS-állományunktól a transzgenerációs téglákig, amelyek mind beépülnek a fizikai és lelki valónkba. Soha nem fogom 10 másodperc alatt futni a 100 métert, bármennyire is akarom. Az életlehetőségeinket szimbolizáló körlapból meglehetősen nagy területet eleve lefed a genetikai, szociális és családi meghatározottság, viszont az is igaz, hogy a megmaradó, általunk szabadon kitölthető körcikket kisebbnek gondoljuk a valóságosnál. E témában tudom ajánlani Martin Seligman Amin változtathatsz… és amin nem című könyvét.

S hogy miként vonhatjuk kontroll alá a fennmaradó körcikk tartalmát? A SZERENCSE modell alkalmazásával, a betűk ez esetben is megszívlelendő fogalmakat jelölnek. Sz mint szempontváltás (konfliktus, elakadás esetén tekintsük át új szemszögből a helyzetünket); R mint realitáskontroll (ne dobjuk el a kalapácsot); N mint navigáció (igyekezzünk megtalálni a kedvező áramlatokat); Cs mint csomagolás (adjunk a tálalásra is); a három E pedig: erőforrás, egyediség, eltökéltség.

De vajon hajlandók vagyunk-e megfizetni a siker árát? S a környezetünk hajlandó-e elfogadni a sikereinket? Utóbbi kapcsán említi az örömgyilkosság fogalmát, amivel a környezet pár perc alatt képes kivéreztetni egy jó ötletet is. Nem ritka a család lehúzó reakciója sem, ami nem ismer el olyan sikert, amibe nem kell „belegebedni” napi 12 órában.

A kitartás és a szisztematikus munka azonban csak ritkán spórolható meg. Ha valaki egy év alatt elküldi a jelentkezését kéttucatnyi munkahelyre, de sehonnan nem kap kedvező választ, úgy érzi, ez már a vég, ő mindent megpróbált – veti fel az előadó.

– Ehhez képest Edisonnak 11 420 kísérlet árán sikerült megalkotnia az első használható szénszálas izzólámpát – folytatja. – Az ötezredik kísérlet után egy újságíró megkérdezte, ennyi kudarc láttán nem kellene ezt már inkább abbahagyni? Amire Edison: „Nem vallottam kudarcot. Találtam ötezer módot arra, ahogyan nem működik…” Nekünk is így kellene gondolkodnunk, átkeretezni a problémákat, s meglátni, hogy mindig van másik út.

Előbb azonban azt sem árt tisztázni, hogy mik vagyunk a saját életünk filmjében. Főszereplők, statiszták vagy epizodisták. Utóbbiak mindig a múlt egy szép időszakát sírják vissza, de még így is jobban járnak, mint a statiszták, akik egyszerűen nem veszik észre, hogy ez az ő filmjük. Nekik nem szólt senki, így aztán csak várnak, hogy egyszer majd talán… A főszereplő ezzel szemben tisztában van vele, hogy joga van formálni a saját életét. De nem a nagybetűst, aminek emlegetése azonnal kínos pátoszt ébreszt, hanem a kisbetűs életterületeket, úgy mint munka, pénzügyek, fizikai környezet, párkapcsolat, szabadidő, egészség, szociális háló, spiritualitás. Érdemes ezeket egyenként is áttekinteni, mert megesik, hogy zátonyra futott roncsnak tűnő életünkről a tüzetes vizsgálat felfedi, hogy a nyolc említett terület többsége jól működik. Csak épp a gondot okozók ezekre is sötét árnyékot vetnek.

Az önvizsgálathoz Limpár Imre két bölcs mondást ajánl még szem előtt tartani. Oscar Wilde: „Nem az az önzés, ha úgy élünk, ahogy nekünk tetszik, hanem ha elvárjuk másoktól, hogy úgy éljenek, ahogy nekünk tetszik.” Rousseau: „Nem az a szabadság, ha azt tehetem, amit akarok, hanem, ha nem kell megtennem, amit nem akarok…”