2010-ben alakult meg hivatalosan és szép sikereket ér el a Kanizsa Íjász Egyesület

A nagykanizsai egyesület ezért az idei évet részben a mögöttük hagyott tíz esztendő méltó megünneplésével tölti, s törekszik a csapat, illetve a sportág minél szélesebb körben való megismertetésére – tudtuk meg Németh Gábor elnök-edzőtől.

– Az íjászatnak gyakorlatilag valamennyi válfaját műveljük, a nomád, hagyományőrző íjászattól a sport-, csigás íjászatig; az olimpiai íjászat kivételével, mert ez nagyon speciá­lis – bocsátotta előre Németh Gábor. – Emellett költséges is, és sok ember közül kellene azt a keveset kiválasztani, aki tényleg szép eredményeket tudna hozni – ez egy Nagykanizsa méretű környezetben nem lehetséges. Annak idején 19 taggal alapítottuk meg a csapatot, s ma már 62 főt számlálunk. Érdekes, hogy a hozzánk jelentkezők 70 százaléka a „gyengébb” nemhez tartozik. Az okát ennek nem tudom, de örvendetesnek tartom. Nyilván az íjászathoz kell izomerő, ám én úgy gondolom, hogy a konyhában a dödölle dagasztásához több erő és kitartás szükséges. Az íj kihúzásakor 15-20 kilogrammos terheléssel lehet számolni, ez nem olyan nagy teher, amelyet ne bírnának el az íjászok, legyenek akár nők is.

Németh Gábor felidézte: a megalakulás után egyre jobban ment az íjászat, bele-­belekóstoltak a versenyzésbe is, és azt tapasztalták, hogy nem szerepelnek rosszul, sőt.

– Érmekkel tértünk haza, akkor még olyan volt a hazai és a nemzetközi mezőny, hogy a mostani Európa-bajnokokat is meg tudtuk verni. Ma már ez nem annyira könnyű, mert mindenki sokat fejlődött – folytatta az edző. – Az egyesületet egyre jobban jegyezték íjászberkekben, eljutottunk Eb-szintre, ahol már a középmezőnyben végeztünk, s azóta tudatosan erősítjük a fiatalokat és az időseket is, hogy minél több korosztályban jelen legyünk, és ha lehet, érjünk el jó eredményeket. A legfia­talabb versenyzőnk 10 éves (de vannak már nála is ifjabb íjászaink), a legidősebb pedig 65 esztendős, Balogh László korát meghazudtolva bele tud szólni az élboly alakulásába akár egy világbajnokságon is. Legutóbb épphogy lecsúszott a döntőről… Fontos megemlíteni korábbi Eb-érmeseinket, Horváth Istvánt és Hermán Istvánt. Tavaly sok sporttársunk ért el szép eredményeket a HDH-IAA 3D nemzetközi szervezet, az IFAA terep- és teremszervezet, valamint a WA pályaíjász-világszervezet versenyein: Varga Edit (terep ob 1. hely, IAA történelmi ob 6. hely), Balogh László (HDH-IAA GP 3D 1. hely, HDH-IAA GP 3D 3. hely, HDH-IAA történelmi vb 7. hely), Bogdán Géza (2020-as WA terem ob kvalifikáció 3. hely, 2020-as IFAA terem ob kvalifikáció 1. hely), Demény Endre (WA terem ob 4. hely, HDH-IAA GP 3D 3. hely, HDH-IAA 3D ob 3. hely, IFAA terem ob 8. hely, 2020-as ob kvalifikáció), Horváth István (HDH-IAA történelmi vb 6. hely), Hermán István (WA terem ob 3. hely, WA pálya ob 2. hely, HDH-IAA 3D terep ob 2. hely, HDH-IAA történelmi vb 5. hely, 2020-as ob kvalifikáció), valamint Sipos Sándor (WA terem ob 1. hely, IFAA terem ob 1. hely, 2020-as ob kvalifikáció). Megvan ez idei első ob-érmünk is, egy ezüst, amit Demény Endre sporttársunk hozott el.

S hogy mi adja az íjászat szépségét? Németh Gábor szerint ezt nagyon nehéz megfogalmazni, olyan, mintha azt kérdeznénk, miért szereti valaki a pókert.

– Az íjászat a maga egészében gyönyörű, felszabadító dolog, tele finom, precíz mozdulatokkal – szögezte le. – Az izmok összhangja, a koncentráció magas foka, és hogy azt a napi egy-két órát (én mindennap ennyit edzek) a szabad levegőn tölthetem, beszélgethetek másokkal, a versenyek izgalma, a sikerélmény – most ennyi érv jut eszembe, de ennél bizonyosan sokkal több van.

Szép, egészséges és egy kicsit talán a harcos elődeinkre is emlékeztető sportról van szó tehát.

A Kanizsa Íjász Egyesület a „szezonban” a nagykanizsai Tungsram-­sporttelepen működik.