Szakemberek tanácsai: Mire figyeljünk, ha úgynevezett mozaikcsaládban élünk?

A szakirodalom mozaikcsaládoknak nevezi azokat a családokat, ahol az egyik vagy a másik, esetleg mindkét fél özvegyen vagy válás után egy vagy több gyermekkel érkezik egy új kapcsolatba. Más megfogalmazás szerint olyan életközösség, melyet az egyik szülő gyerekei alkotnak az új partnerrel, aki esetleg szintén hozza saját gyerekeit az új családba, továbbá hozzájuk csatlakozhat(nak) az új pár közös gyermeke(i). S mindehhez számos olyan fogalom, jelenség, érzés társul, mely még bonyolultabbá teszi a helyzetet. Ilyen az új család létrejöttét megelőző veszteség, az új közösség kialakulása, a tisztázatlan szerepek, s az ezekből fakadó információk hiánya. A jellegzetességeket, az összeolvadás kihívásait, a mindennapok szokásait, az ünnepi rituálékat mind boncolgatta a két előadó: dr. Rosta Andrea családterapeuta és Polgárné Bertók Orsolya mentálhigiénés szakember a Premontrei Szakgimnázium „Hittel és családokkal a hátrányok csökkentéséért Keszthelyen” című, pályázati támogatással megvalósult programsorozata keretében megtartott előadáson, melynek a Rókavár adott otthont.

Mint elhangzott, a mozaikcsalád létrejötte azon a veszteségen alapul, mikor a korábbi házaspár elvált, felbomlott a párkapcsolat és a családi közösség. Ez egyben búcsú a korábbi élettől, reményektől, egymásnak és magunknak tett ígéretektől, életre szóló tervektől. Közben megkezdődik a különélés, kialakul az egyszülős családmodell, s ilyenkor mind az anyának, mind az apának fel kell építeni egy új életet, hogy ebben megfelelő módon jelen legyen a gyermek is. A következő állomás, amikor a szülők új párra találnak. Össze kell hangolni a szabályrendszert az új párral, tehát ami a gyermek korábbi életének szerves része volt, az továbbra is maradjon az. Rögtön az első problémák egyike lehet az egyes szerepek elnevezése.

– Ha azt mondjuk, hogy mostohaanya, mostohaapa az új partner, az nagyon negatív: semmiképpen sem szerencsés. Az, hogy pótanyja vagy pótapja valaki a gyermeknek, az sem állja meg a helyét, hiszen nem kell pótolni senkit: az apa és anya a válás után is megmarad a gyermeknek. A nevelőszülő pedig igazából a gyermekvédelemnek egy fogalomrendszere – világított rá Polgárné Bertók Orsolya.

Nemcsak az új párnak kell alkalmazkodni ahhoz az élethelyzethez és kapcsolatokhoz, melynek részese lett, hanem az anyának és apának azt is meg kell határoznia, hogy társának, esetleg később új férjének, feleségének, és persze egykori házastársuk új társának mekkora és milyen szerepe legyen, lehet a nevelésben, hol és milyen határok vannak.

– A feladat az, hogy összefésüljük a szabályrendszereinket. Le kell ülni, elővenni egy A4-es papírt a két szülőnek, és végig kell menni a heti rutinon. Egy kicsit didaktikusnak tűnik, de ezt nem szabad megspórolni, mert nagyon sok múlik azon, hogy egy új, közös szabályrendszer ki tudjon alakulni – adott konkrét iránymutatást a mentálhigiénés szakember.

Az előadás egyik fókuszában az állt, hogy nyújthat a legnagyobb biztonságot a gyermekeknek a mozaikcsalád.

– Nagyon fontos, hogy senki sem vendég ebben a családban, attól függetlenül, hogy mennyi időt töltött a családban. Az apa gyermekei, akik kéthetente jönnek csak, nekik is ugyanannyi helyüknek kell lenni az új otthonban, mint annak a gyereknek, aki több időt tölt, aki mindennap ott van a szülőpárral. Legyen neki is ott a fogkeféje a fürdőben, legyen róla családi fénykép a falon, neki is legyen kuckója, saját ágya, szekrénye, legyenek ott dolgai, hogy ne kelljen állandóan bőröndöznie. Ezek mind biztonságot adnak. Az is fontos, hogy mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkozzanak – például az apa ne legyen engedékenyebb a gyerekeivel, akik rövidebb időt töltenek nála – hangzottak a gyakorlati tanácsok.

A szakemberek tudásuk és praxisuk tapasztalatai alapján jó pár kérdést is felvillantottak. Például, hogy az új társ elmehet-e a gyerekért az iskolába, focimeccsre, ott lehet e szülői értekezleten, ha a vér szerinti szülő(k) nem ér(nek) rá, jelen lehet e szalagavatón, ballagáson, milyen szerepe (barát? mentor? szülő?) legyen az új társnak a gyermek életében?

– Nagyon fontos, hogy tisztáznia kell a szülőknek – saját maguk számára is –, hogy ki is a partnere neki. A szerelme? A társa? A társából beemeli szülőtársnak maga mellé? Ezeket el kell dönteni. Hogy milyen szerepbe teszi az új partnert, ez annak a szülőnek a döntése, aki behívja az új partnert a családba. Bátran lehet szülői szerepet adni az új partnernek, ha biztosak vagyunk az érzelmeinkben, a párkapcsolatban. Tisztázni kell azt is, hogy a gyermek számára az új partner valójában kicsoda. A barát szerep nem szerencsés, mert az egy mellérendelő viszony, egy szövetség. Nem szerencsés családokban ilyen szövetségeket kialakítani. A gyereknek is határozottan tudni kell, hogy a szülő új partnerének milyen szerepe van az ő életében – részletezte a szakember.

Dr. Rosta Andrea családterapeuta ehhez hozzátette: lehet négy szülője egy gyermeknek, de ez csak akkor működik, ha ez mindenki, azaz mind a négy fél számára tisztázott – ezt a vér szerinti szülőknek kell megbeszélni.

– Ami fontos, hogy ezt meg kell mondani a külvilágnak is, különösképpen a tanároknak. Nekik például ugyanúgy kell tudni erről. Előfordulhat, hogy a részidős mozaikcsaládban élő vér szerinti apa menne éppen a gyerekért, de nem tud, ezért elküldi érte a partnerét – tudni kell minden érintettnek, hogy kinek milyen jogosítványai vannak.

Az előadáson szó volt arról is, hogyan válik az anya, az apa új társa szülővé, s hogyan működnek a szülői szerepek a mindennapokban.

– A nevelés folyamatos. Nem működik úgy egy család, hogy ne lenne gondoskodás, ne lenne fegyelmezés, pozitív megerősítés – hangzott el a példa.

Szó volt családi rítusokról, szokásokról is, melyek hozzátartoznak a családok identitásához, melyeket mind-mind össze kell hangolni az új társsal.

Az előadók összegzése szerint a jó működés alapja egy átlátható, kiszámítható rendszer, melynek a gondoskodás, a törődés fontos eleme. Ha ez nincs, akkor szorong a gyermek. A szabályok, határok, keretek mellett ezért a szeretet, a biztonság a lényeges.

És a sok nehéz kérdés után azt is felsorakoztatták, mik az előnyei, miért jó mozaikcsaládban élni? A szakemberek szerint azért, mert a válás traumáját könnyebben fel lehet dolgozni, több a szeretetforrás, nagyobb a szociális háló, minta a krízisből való kilábalásra – s mindezek révén a tapasztalatok szerint a mozaikcsaládban felnőtt gyerekek rugalmasabbak. Polgárné Bertók Orsolya szavai szerint: így válik az apró mozaikdarabokból – mint egy patchwork – gyönyörű, meleg takaró.