Régi bálok táncrendjeit elevenítik fel Nagykanizsán

Kunics Zsuzsanna, a múzeum történész-muzeológusa elmondta: a hajdani bálok becses emlékei a díszes táncrendek, melyeket a mulatságok rendezői készíttettek a hölgyeknek.

– A vízkereszttől húshagyó keddig, illetve hamvazószerdáig tartó farsangi időszakban a nagykanizsai szállodák bérlői, a vendéglősök, az egyesületek és intézmények sorra szervezték a megyeszerte híres bálokat – ismertette Kunics Zsuzsanna. – A város két legnagyobb múltú iskolája, a Főgimnázium és a Felsőkereskedelmi Iskola ifjúsága is minden évben hangversennyel egybekötött, jótékony célú táncestélyt szervezett segítő egylete javára. A rendezvényből befolyt bevételből a szegényebb sorsú társaikat támogatták a diákok.

A történész-muzeológus lapunknak elmondta, hogy a múzeum gyűjteményében két táncrend őrzi az egykori főgimnáziumi bálok emlékét. Az 1904. január 27-i Deák-hangversenyé Fischel Fülöp műintézetében készült papírból, fedőlapját dombornyomott virágokkal, indákkal, arany felirattal díszítették.

– Az 1914. január 14-i mulatságra pedig a rendezők egy kis felfelé nyíló, bőrkötésű tábláján arany kerettel, női és férfi mellképet ábrázoló sárgaréz emblémával díszített könyvecskét készíttettek – folytatta Kunics Zsuzsanna. – A felső részén lévő fém gyönggyel összefogott sodrott zsinórral lehetett a lányok övéhez vagy legyezőjéhez rögzíteni. Így mindig kéznél volt, amikor egy-egy fiatalember illedelmesen engedélyt kért egy táncra. A fedőlap szélén lévő bőr fülecskékben tartották az apró ceruzát, amellyel a felsorolt táncok mellé beírhatták az ifjak nevét. Jelzésértéke volt annak, hogy a leány kit melyik táncra jegyzett be. „…A lány a jobb táncokat – a kezdő csárdást, francia négyest, angolkeringőt – az udvarlójának tartogatta.” – emlékezett az 1914. évi táncrendet megőrző Surányi Lajosné, Mair Gréta.

Az egyik hajdani mulatságról tudósító helyi hírlapíró azt emelte ki az újságban közzétett beszámolójában: „városunk és vidékünk közönsége teljes számban jelent meg minden alkalommal”.