Kína „kifordult” önmagából – A Kantonban élő Hegedüs Olivér nem tart a koronavírustól

A zalakarosi férfi nem fél a fertőzéstől, fiatal, életerős embernek tartja magát. Szerinte ha elkapná a kórt, 100 százalékos eséllyel túlélné azt. Elmondta: a fertőzöttek 2-3 százaléka halt meg, zömében 60 év feletti betegek. Az ennél fiatalabbak közül azok veszélyeztetettebbek, akiknek krónikus betegségük van, például cukorbetegek vagy szívproblémákkal küzdenek, illetve szerv­átültetésen estek át.

– A kínai újév miatt január 18-án elhagytam az országot, hogy az indonéziai Bali szigetén töltődjek fel – folytatta a katalógusfotózásokon és reklámfilm-forgatásokon szereplő Olivér. – A járvány kipattanásáról egy barátom tájékoztatott, akkor még nem is sejtettem, hogy ez ennyire komoly méreteket ölt majd. Hat nappal később viszont, amikor a kínai kormány teljes karantént vont Vuhan köré, tudtam, hogy ezt illik komolyan venni.

Olivér február 1-én indult vissza Kínába Vietnamon keresztül, ám ott törölték az összes járatot. Akkor elgondolkodott azon, hogy jobb lenne pár hetet Vietnamban maradni, ám egy fontos fotózás miatt végül mégis visszatért Kínába. Némi útvonal-újratervezéssel Hongkongon keresztül sikerült elérnie Kantont. Megérkezve olyan érzése volt, mintha egy másik országba ért volna: Kína eddig ismeretlen arcát mutatta, „kifordult önmagából”. A helyzet megdöbbentette.

– Az eddig pezsgő, nyüzsgő megavárosban szó szerint megállt az élet, kihalt utcákat eddig soha nem láttam – mesélte. – A legzsúfoltabb utakról eltűnt a forgalom, személyautók, de még tehergépkocsik sem pöfékeltek a máskor forgalmas helyeken sem. Ez eléggé ijesztő látvány, ugyanis a kínaiak állandóan mentek valahova. Eddig a pillanatig, hiszen a kormányuk döntése értelmében mindenkinek önkéntes karanténba kellett vonulnia a saját otthonában. Ezenkívül elrendelték, hogy aki kilép az utcára, annak kötelezően szájmaszkot kell viselnie. Tették mindezt úgy, hogy abban az időszakban gyakorlatilag mindenütt hiánycikk volt a termékből. Emellett minden utcai lázmérési ponton mindenkinek kötelező alávetnie magát a néhány perces procedúrának.

A járványügyi helyzet fokozódásával jószerivel minden épület előtt elhelyeztek egy ilyen lázmérőállomást, ahol a mérésen kívül egyéb adatokat is rögzítenek. Például, hogy éppen honnan jött, kihez tart, illetve a lakóknak kötelező igazolniuk, hogy az adott ingatlanban életvitelszerűen élnek. Erre azért volt szükség, mert a későbbiekben csak ezzel a regisztrációs lappal lehetett elhagyni a házat és visszaérkezni oda. Ugyanez vonatkozik az összes családtagra, látogatóra és ismerősre is.

Az egész metropolisz hemzseg a lázmérési pontoktól: az aluljárók be- és kijáratánál, bevásárlókomplexumoknál és irodaházaknál ugyancsak vizsgálnak. Ha valakinél hőemelkedést vagy lázat diagnosztizálnak, azt azonnali hatállyal kivizsgálásra viszik, ha hozzájárul, ha nem. Ha pedig a fertőzés gyanúja bebizonyosodik, akkor két hétre kötelező bevonulni egy, kizárólag a járvány kezelésével foglalkozó kórházba, amit a páciens remélhetőleg már gyógyultan hagyhat el.

Olivér a folyamatos vészhelyzet miatt az elmúlt három hétben csupán néhány alkalommal lépett ki az utcára. A divatvilág is „lefékezett”, nincsenek fotózások, vagy ha igen, csak nagyon sürgős esetben keresik fel a megrendelők a modelleket. Az élelmiszerboltokon kívül a többi üzlet 80-90 százaléka még mindig zárva tart, a plázák ugyan nyitva vannak, de vásárlót csak elvétve látni bennük. A fiatalok körében a legnépszerűbb mind közül a „Grandview Mall” volt, ahol mostanában nincs látogató. Ugyanez a helyzet a metrókkal, amelyek eddig annyira zsúfoltak voltak, hogy az ajtót alig lehetett bezárni. A „Tiyu Xilu” megállóhelyen általában annyian szálltak fel, hogy nemhogy leülni, megfordulni sem lehetett. Mostanában talán minden harmadik ülésre jut egy ember. A belváros egyik legforgalmasabb zebrás átkelőjén korábban kétpercenként több mint százan hömpölyögtek, mostanában jó, ha ketten átszaladnak.

– Remélhetőleg az élet nemsokára visszatér a régi kerékvágásba, mert ha nem, annak komoly gazdasági következményei lehetnek, nemcsak Kínában, világszinten is – tette hozzá a férfi. – Kevesen tudják, de a világválság óta Kína termelte a világ GDP-növekedésének körülbelül a 60 százalékát, így az ország kulcsfontosságú a világgazdaság „egészsége” szempontjából is. Bizakodom, hogy pár héten belül mögöttünk tudhatjuk ezt a nehéz időszakot, s remélem, otthon, Magyarországon az embereknek nem kell ehhez hasonló megpróbáltatásokkal szembesülni.