Az ördög ünnepe és a nevetés ereje – húshagyókeddi hagyományok a Thúry György Múzeumban

A megjelenteket Balogh László polgármester köszöntötte, s mint beszédében kiemelte: a természet téli pihenésének idején a földművesek vidáman szórakozhattak és ünnepelhettek, kissé elveszítve komolyságukat és fejüket. Talán éppen ezért tarthatta egy névtelen karthauzi szerzetes a 16. század elején a farsang vasárnapjára írott igemagyarázatában a szertelen vigasságokat, világi táncokat és játékokat az ördög szerzeményének, pogány eredetű gonosz szokásnak.

– Mi azonban tudjuk, hogy ez az időszak minden ördöngössége ellenére valójában a nevetés hatalmas alkotó és világot megújító erejét jelenti – tette hozzá.

– Mert ezeken a napokon mindenki elvben egyenlő, a demokratikus eszme ősi magjaként bárki bármivé átváltozhat játékos formában. Vagyis a karnevál a lehetőségek, a bennünk rejlő képességek és energiák felszabadításának ünnepe.

A konferencián Burján István, a pécsi Jannus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának vezetője a Kakasütés hagyománya a drávaszögi Kopácson címmel tartott érdekes előadást.

– A fiatal legények a régi, boldog időkben hajnalban a falu legszebb kakasát begyűjtötték, s annak tollait a kalapjukra tűzve felkeresték a legszebb lányokat, akiket megsimogattak – idézte fel a szakember. – Aztán a baromfit húshagyó kedden beásták a földbe, úgy, hogy annak csak a feje látszott ki. Majd a fiúk szemét bekötötték, jól megforgatták őket, a kezükbe karót adtak, és ezután háromszor sújthattak le a kakasra. Ha valamelyik esetleg eltalálta, akkor levágták a baromfit és levest főztek belőle. A győztes fiatalember a legnemesebb részeit fogyaszthatta el, a bálban pedig szinte minden lányt megkaphatott.

Burján István hozzátette: ez a népszokás a mai napig él a horvát határhoz közeli baranyai településeken, ahol ünnepségek szerveződtek köré. Állatvédelmi okból azonban szerencsére mostanában főleg műanyagból készült szimbolikus kakast használnak.