A világhírű Örkény-darab a Hevesi Sándor Színházban

Ismert és kedvelt történet a Tótéké, amely a humor, a komédia eszközei mögött a világháború árnyékából előbújó személyes tragédiák szimbóluma.

Örkény István minden korban értékes, fontos üzeneteket küld olvasói, nézői számára. A bemutató előtt Csiszár Imre rendező is ezt a vélekedést erősítette meg.

– A XX. században született Tóték a magyar klasszikus drámairodalom része, ezt mutatja, hogy minden kor, korszak megtalálhatja, megtalálja benne a neki szóló mondandót – mondta az érdemes és kiváló művész. – A darab maga furcsa, tragikomikus abszurd helyzetről szól, de ezen túlmutat, szinte kozmikus jelentőséget kap a vidéki, csendes békeállapotot megváltoztató új rend. Ezen van a hangsúly: az új rendszer felbolydítja a nyugodt világot, amiből mindig világválságok lesznek, súlyos emberáldozatokkal. Az úgynevezett boldog békeidőket felforgatta az első világháború, az általunk ismert következményekkel. A Tótékban a falusi boldog idillt megváltoztatja egy külső erő. Ami úgy determinálódik, hogy összefüggésben van a család egyik – fronton lévő – tagjának a sorsával, az ő élete attól függ, hogy odahaza mennyire asszimilálja a közeg a külső erőt. Hajlandó-e betörni az őrnagy képviselte külső diktátumok hatására, vagy kilöki magából?

A színdarab tragédiával végződik, de a rendező jelzi, az emberáldozat, mely minden tragédia sajátja, az örkényi humornak, nyelvezetnek köszönhetően egyszerű és logikus.

– Olyan a darab, mintha egypercesek füzére lenne…

Csiszár Imrét izgatja az új rend betörésének következménye, hatása, a Tótékat immár harmadik alkalommal állította színpadra.

– Az életünket olykor úgy kell élnünk, rosszabb esetben leélnünk, hogy azt csináljuk, amit nem szeretünk, aminek nincs értelme. Az a kérdés, meddig lehet ebben elmenni. Ha a normalitáson belül maradnak a ránk mért kényszerek, sokáig elviselhetőnek érzékeljük őket, főleg, ha tudjuk, miért tesszük.

Jelen esetben az őrnagy szeszélye folytán zajló dobozhajtogatás képviseli a cselekvések ezen halmazát.

– Ha ez a helyzet abszurd méreteket ölt, elnyomja a személyiséget, a megfelelni vágyás égisze alatt engedelmes gépekké változtatja a korábban emberi arccal, humánummal rendelkezőket, akkor válik elviselhetetlenné az állapot. Ha kicsit megkaparjuk az abszurd drámákat, mindig reális valóságbemutatást látunk – magyarázta a Jászai-díjas alkotó, hozzátéve, a Tóték a mi magyarságtörténetünk is.

– Sokszor próbáltak ránk erőltetni nekünk nem való rendet, igát, hámot.

Csiszár Imre hangsúlyozta, a darab színészbarát: a figurák jól játszhatók, a szöveg alkalmas kitűnő alakításokra.

– A bohóctréfa komoly dolog, pláne, ha valaki az életéért bohóckodik.

A zalaegerszegi előadásban az őrnagyot a társulat direktora, Besenczi Árpád alakítja, a Tót család fejét, Lajost, a tűzoltóparancsnokot vendégművészként a zalaegerszegi színházalapítók egyike, Szalma Tamás, feleségét Ecsedi Erzsébet, lányukat Kováts Dóra, a postást Szakály Aurél. A plébános szerepében Wellmann Györgyöt, Cipriáni professzorként Bellus Attilát, a szomszédasszonyként Mester Editet láthatja a közönség, a lajtkocsis Baj László, Lőrinc szomszéd Farkas Gergő, a másik őrnagy Bálint Péter lesz. A díszletet a rendező tervezte, a jelmezeket a Kossuth-díjas Szakács Györgyi.