A bánokszentgyörgyi helytörténeti gyűjtemény fontos az utókor számára

Baumgartner László, a dél-zalai település polgármestere elmondta: a helytörténeti gyűjtemény kialakítását Fehérné Rákos Tímea, Tóthné Farkas Piroska és Oláh Sándorné kezdeményezte.

– Az idősebb korosztály még ismeri ezeket a régi paraszti élethez köthető tárgyakat, eszközöket, de a fiatalok már alig, vagy egyáltalán nem, ezért fontosnak tartom a gyűjtemény létrehozását – jelentette ki elöljáróban a polgármester. – Most körülbelül 150 tárgy, abroszok, szakajtók, korsók, szőttesek, szerszámok és még sok más régiség alkotja az anyagot, melynek bővítése érdekében a lakosságot is arra biztatjuk: ha van olyan relikvia esetleg otthon, amit feleslegesnek éreznek, bocsássák a rendelkezésünkre. A meglévő gyűjtésből rendezett tárlatot megmutattuk az iskolásoknak is, akiknek nagyon tetszett a kiállítás. Kevesen tudják, de Bánokszentgyörgytől számítjuk Göcsejt, a dél-zalai falut kettészelő Alsó-Válicka patak jobb oldala már ehhez a tájegységhez tartozik. Ennek hatása a település népművészetében is tükröződik, ezért is valljuk, hogy ezeket az értékeket meg kell mentenünk az utókor számára.

Baumgartner László hozzátette, a községre jellemző tevékenység volt a kosárfonás, ami ma már a múlté, nincs, aki kosarakat készítsen. A község egyébként a 19. század elején földesúri központ volt, ahol fazekasok, kovácsok, kékfestők, molnárok, takácsok, csizmadiák, mészárosok, bognárok, pálinkafőzők dolgoztak, s juhászok, csordások őrizték a legelőn az állatokat. A lakosság az állatok értékesítéséből, a nyári napszámos- és az erdei munkából élt. A folklórkincs is jelentős, mesék, mondák, babonás és betyáros történetek terjedtek, népszerű volt a lucázás, a regölés és a betlehemezés.

– Azt gondolom, az itt élők büszkék lehetnek a múltjukra, amihez mi is szeretnénk hozzájárulni kicsit a magunk módján az önkormányzati tulajdonú volt panzióban kialakított helytörténeti tárlat megnyitásával – jelentette ki végül Bánokszentgyörgy polgármestere.