A demens betegek száma 2050-re megelőzi a daganatos betegségekkel küzdőkét

A demencia traumája

Nemrég a Kolping Gondozási Központ Lenti és kistérsége intézménye szervezett elő­adást A demencia traumája a hozzátartozó számára címmel. A rendezvényen Horváth László polgármester kö­szöntötte a megjelenteket, majd Gáspár Lívia, a gondozási központ vezetője elmondta: hagyományt szeretnének teremteni ezzel a programmal.

– Fontosnak tartom, hogy ne csak ellátottainkat ápoljuk, gondozzuk, hanem a hozzátartozók lelkével is foglalkozzunk, és bővítsük a betegségekről való ismereteiket, így társaink lehetnek az ellátottak gondozásában. Intézményünkben évek óta tapasztaljuk, hogy emelkedik a demenciával küzdők száma, ami komoly kihívást jelent az intézményeknek és a családoknak is. Mi az otthonban mindent megteszünk ezekért a betegekért, tudunk javítani az állapotukon, de a betegséget megállítani nem tudjuk.

A szakemberek szerint míg a daganatos betegségekkel küzdő hozzátartozókról legtöbben nyíltan beszélnek, addig a demenciával élő betegek miatt szégyenkeznek és szabadkoznak, pedig nem szabadna, hiszen ez egy betegség.

A gondozási központ vezetőjének gondolatai után Gaál Boglárka családterapeuta elemezte részletesen a témát.

– A demencia az életkor előrehaladtával válik egyre nagyobb problémává mind a beteg, mind a hozzátartozók számára – kezdte Gaál Boglárka. – A betegség több szakaszból áll, eleinte memóriaproblémák, kommunikációs zavarok jelentkeznek és megváltozik az ítélőképesség, mindezt az idegsejtek károsodása okozza. A betegség legismertebb formája az Alzheimer-kór. Jelenleg gyógyíthatatlan, de lassítható, emiatt fontos a korai felismerés, kezelés gyógyszerrel, illetve az alternatív gyógymódok alkalmazása. Hajlamosak az emberek elbagatellizálni, tagadni ezt az állapotot, megmagyarázzák, hogy nem úgy van, csak feledékenységről, figyelmetlenségről van szó, pedig ezek a demencia első jelei.

Jelenleg gyógyíthatatlan, de lassítható, emiatt fontos a korai felismerés

A második szakaszban már jellemző a hangulatingadozás, segítséget igényel az illető, növekszik a feledékenység az időben közeli dolgok esetében, illetve gyakorta nem ismerik fel a családtagokat, míg a harmadik szakaszban már segítség nélkül életképtelenné válik a beteg. Mintegy 90 százalékuknak viselkedési és pszichológiai, pszichiátriai tünetei is vannak.

– Nehéz szembenézni azzal, hogy a demenciával élő ember már nem az, akit egykor megismertünk. Gyakori, hogy a hozzátartozók bűnösnek érzik magukat korábbi viselkedésük miatt, és előfordul, hogy ha a beteg gondozási központba kerül, akkor ezt átvetítik az ottani dolgozókra, mert szeretnének szabadulni az érzéstől. Jellemző érzelem a bánat, úgy gondoljuk, elveszítettük, akit szerettünk, pedig még él. Ennek elfogadása hosszú folyamat. A harag a másik, ami megjelenik a betegség kapcsán, s gyakran előfordul, hogy idegesít minket a demens családtag, elfogy a türelmünk a gyermetegen viselkedővel szemben. Ez mind normális, nem kell, hogy ostorozzuk magunkat. Nem vagyunk emiatt rossz emberek, de fontos, hogy tudjunk beszélni a nehézsé­geinkről, érzéseinkről.

A beteg ellátása a család számára komoly feladat, a leépülés mértéke, ideje egyénenként változik. A családtagok összetartása fontos és szükséges, hogy ne egy ember felelőssége legyen a betegről való gondoskodás.

– A demencia egyre fiatalabb korban jelentkezik, pár éve azt mondtuk, a 80 éveseket érinti, ma már tudjuk, hogy nem így van. Sok kutatás zajlik annak kiderítésére, mi okozhatja az agysejtek pusztulását a 40-50 éves korosztály tagjainál. Hosszú ideig azt tartották, az agy frissen tartása, az olvasás, a tanulás hatásos, de már ez sem feltétlenül védő tényező. A kreatív tevékenységek, a művészetterápia, a szociális ellátás, a család közelsége, az emberi kapcsolatok lassítják a folyamatot. Fontos, hogy egyenrangú félként kezeljük a beteget, nem dönthetünk a sorsáról a feje fölött, ne kezeljük le, ne titkolózzunk előtte, mert az riasztó és rontja az állapotát. Az érzelmek sokáig megmaradnak, még ha a kognitív funkciók el is vesznek.

Külföldi példák

A családterapeuta jó külföldi példákat említett, például van, ahol demensfalut alakítottak ki a betegeknek, ahol útjelzők segítik tájékozódásukat.

– A gyerekek pedig csodára képesek. Kanadában például összevonták az óvodát és az idősek otthonát, fantasztikusak az eredmények, jól érzik magukat a gyerekek és az idősek is. Nem kell elkülöníteni a családban a gyerekeket a demens szülőktől, nagyszülőktől, hiszen nem fertőz a betegség. A gyerekek kevésbé aggodalmaskodnak és rugalmasak, el kell nekik magyarázni, hogy mi a probléma, ők ettől még szeretik a nagyszülőt. Az állatoknak is nagy szerepe van, hiszen gyógyító, ha a betegnek van miről gondoskodnia. Persze idővel eljön az az állapot mikor az intézetbe adás mellett dönt a család, ahol biztonságban van a beteg, és megadják neki mindazt, amit otthon nem tudnak. A beteg állapota nem azért romlik, mert nem kap megfelelő ápolást, ingergazdag környezetet, hanem azért, mert a betegség lassan, folyamatosan halad előre. Megfigyelhető például, hogy ha megjelenik egy hozzátartozó, a demenciával küzdő jobban lesz, hirtelen meg tud tenni olyat is, amit máskor nem. Ez az érzelmi oldal kérdése, nem a gyógyszereké.

Memóriavizsgálatokkal, tesztekkel kimutatható a demens állapot, fordulhatnak az érintettek pszichiáterhez, s működik Alzheimer-ambulancia is Zalaegerszegen. Ma már a napi gondozás mellett egyre több a segítő kezdeményezés, nem csak etetik, itatják a beteget, az érzelmi odafordulás és a különféle terápiák is részei az ellátásnak. Az INDA elnevezésű program keretében segítséget és információt nyújtanak az érintetteknek. Mindez abba az irányba mutat, hogy egyre kevésbé számít tabutémának a demencia.

A gondozási központ vezetője zárásként arról is beszámolt, hogy a lenti intézményben is alkalmaznak például kutyaterápiát a betegek kezeléséhez, illetve a helyi óvodások is bejárnak az intézménybe és közös foglalkozásokon vesznek részt az idősekkel.