125 éves a zalaegerszegi Arany Bárány Szálló

Gúnyolódtak is rajta a kortársak sokat, hogy a megyegyűlésekre idesereglő küldöttek csak üggyel-bajjal képesek maguknak szállást találni. Némely lapok arról tudósítottak, hogy az egerszegi „kávéháznak csúfolt csárdában” csak az csillapíthatja éhségét, aki maga megy a konyhára, vagy a szolga kezéből mások elől elkapja az ételt. Egyesek, teszik hozzá a beszámolók, gyertyatartókkal vagy más kezük ügyébe eső tárgyakkal még össze is verekednek emiatt.

A bajok egyik fő oka a szombathelyi püspöknek mint földesúrnak az úgynevezett regale jogában rejlett, ami azt jelentette, hogy az év bizonyos időszakában csak ő működtethetett a városban kocsmát. Az egerszegiek csak Szent Mihály-napjától Szent György-napjáig, azaz szeptember 29-től április 24-ig mérhették saját boraikat. Mivel az árusítás mindkét fél esetében csak meghatározott ideig tartott, senkinek sem állt igazán érdekében a korszerűsítés.

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően beköszöntő polgári korszak kihívásait azonban már nem lehetett megkerülni. Egerszeg minden tekintetben igyekezett megerősíteni megyeszékhelyi pozícióit. Nemcsak a rendezett tanácsú városi státusz 1885-ben történt kivívásával és a megyei igazgatási funkciók ide történő összpontosításával, hanem infrastruktúrájának javításával, valamint külső arculatának átformálásával is azt kívánta kifejezni, hogy képes megfelelni egy modern várossal szemben támasztott követelményeknek. Ezen törekvések közepette a vendéglátás színvonalának emelése is elkerülhetetlen feladattá vált. Már 1879-ben megveszik a püspökségtől a mai Arany Bárány Szálló helyén álló vendégfogadót, valamint a Fehérképi vendéglőt és a sörházat. Pár év múlva, 1887-ben megvásárolják a teljes regale jogot, innentől kezdve a város szabadon, időbeli és egyéb korlátok nélkül gyakorolhatja a bor- és sörmérést. Közben megkezdődik a városközpont rekonstrukciója is (elemi iskola, óvoda, pénzügyi palota, takarékpénztár, új vármegyeház épül stb.). A megújult köz- és magánépületekből szecessziós vagy eklektikus, emeletes, zárt, városi házsorok jönnek létre. Ezen környezetbe egyre kevésbé illett bele a még a 18. század második felében épített régi, püspöki vendéglő. A megnövekedett forgalmat már annak ellenére sem tudta ellátni, hogy hátsó telkeket vásároltak hozzá és új istállókat is készítettek. Ezért Egerszeg képviselő-testülete 1890 folyamán úgy döntött, hogy a szintén „Arany Bárány”-nak nevezett épület helyébe egy, a kor igényeinek megfelelő, új szállodát emel. Rögtön ki is írták a tervpályázatot, hangsúlyozva, hogy a város reprezentatív vendéglátóhelyet kíván építeni. A beérkező nyolc pályamű közül Zuschmann János és Györgyi Géza fővárosi építészek munkája lett a nyertes. A részlettervek kidolgozását és a kivitelezést egy nagykanizsai építészre, Morandini Románra bízták. Az építkezés folyamán építésvezetőként végig a helyszínen tartózkodott unokaöccse, a szintén építész Morandini Tamás, aki annyira megkedvelte Zalaegerszeget, hogy pár év múlva ide is költözött.

Az új Arany Bárány nagyjából másfél év alatt, 1893 tavaszától 1894 őszéig készült el. Az épület legalsó részét a pinceszint képezte. A földszinten foglalt helyet a kávéház, az étterem, a polgári és a nyári étkezde, az ivószoba és a bormérő, valamint az amerikai jégverem. Kívülről ehhez csatlakoztak a 40 lóállással rendelkező istállók és a kocsiszín. Az első emeleten voltak találhatók a kaszinó céljául szolgáló helyiségek, 5 udvari és 3 utcai vendégszoba, továbbá a karzattal és páholyokkal ellátott, a második emelet magasságáig felnyúló díszterem, amely már központi fűtéssel is rendelkezett. Említésre méltó az itt kialakított szép mennyezetfestés, amely egy korabeli, ügyes, zalaegerszegi szobafestő, Klosovszky Ernő keze munkáját dicséri. A második emelet 5 udvari és 11 utcai vendégszobát, valamint a vendéglős lakását foglalta magába.

A hivatalos átvétel után a város – hogy költségei mielőbb megtérüljenek – rögtön intézkedett is a szálloda bérbeadásáról. A leendő bérlő 10 évi adómentességet élvezett, de feltételül szabták neki, hogy legkésőbb 1895. január 1-jén meg kell nyitnia a szállodát. Az 1894. november 11-én lezajlott versenytárgyaláson Fridrich Vilmos munkácsi lakos nyerte el évi 5500 forintért a bérleti jogot. A helyiségek berendezésére viszont alig maradt ideje. A bútorzat és sok más használati tárgy csak december közepe körül érkezett meg. Igencsak iparkodni kellett, hogy minden készen legyen, hiszen közben a zalaegerszegi és környékbeli fiatalok társasága már bejelentette, hogy itt kíván szilveszterezni. A helybeli kaszinóegyesület tagjai szintén jelezték, hogy az épületben újonnan berendezett helyiségeiket szeretnék még az év vége előtt megnyitni.

Végül a sok igyekezet meghozta az eredményt. Az új Arany Bárány Szálloda 1894. december 29-én este 7 órakor kitárta kapuit a nagyközönség előtt. A kaszinó helyiségei december 30-án nyíltak meg, a jelenlévők a földszinti éttermet teljesen megtöltötték. Az ifjúság szilveszteri mulatsága is igen jól sikerült, hajnalig ropták a táncot. Az eklektikus stílusú, sarokrészein látványos tornyokkal díszített épület azóta is jeles rendezvényeknek ad otthont és a megyeszékhely egyik legrangosabb vendéglátóhelye.