Tárlat Rédicsen Utassynak és Varga Ferencnek

Utassy József Kossuth-díjas költő írásai, személyes tárgyai, valamint Varga Ferenc fafaragó, szobrász munkái láthatók a tárlaton.

A kiállítás ünnepélyes megnyitóján Soós Endréné polgármester szólt annak életre hívásáról, majd családtagok, hozzátartozók, ismerősök emlékeztek meg a két művészről.

– Régóta terveztük már, hogy létrehozzuk ezt a kiállítást, hogy méltó helyre kerüljenek Varga Ferenc szobrai, illetve, mivel több közös pont is van Utassy Józseffel, mellé kerültek a költő személyes tárgyai – mondta el Utassyné Horváth Erzsébet, Zsóka asszony, a költő özvegye. – Közös pont életünkben, hogy Varga Ferenc faragta ki 20 évesen elhunyt fiunk síremlékét. A másik pedig, hogy egykori zuglói iskolámban, amikor felvette az intézmény József Attila nevét, Feri készítette el a névadó költő szobrát.

Zsóka asszony hozzátette: az Utassy-emlékek közt megtalálható például az Elérhetetlen föld antológia is, hiszen idén 50 éve annak, hogy az első kiadása megjelent a Kilencek nemzedék kötetének. Emellett főként Rédicsre fókuszáltak a kiállított tárgyak kiválasztásakor, vagyis olyan emlékek kerültek a vitrinekbe, amelyek ahhoz a faluhoz kapcsolhatók, ahol a költő élete utolsó éveit töltötte. Utassyné Zsóka azt is elmondta, hogy a költő szülőfalujában, Bükkszenterzsébeten is készítettek egy emlékkiállítást, ott olyan tárgyak kaptak helyet, melyek a szülőföldhöz köthetők.

A kiállítás megnyitóján Varga Ferenc életét részletesen megismerhette a közönség, igaz, a jelenlévők többségében élénken él még az emléke.

Az állandó kiállításon elhelyezett alkotások a munkásságába nyújtanak betekintést. A faszobrász Rédicsen töltötte életét, életművében a mindenkori konkrét funkciók ugyanolyan fontos szerepet játszottak, mint a kiállítási célra, vagy csak önmagának, kísérleti jelleggel készített munkái, melyek személyiségének őszinte lenyomatai.

Mint a rendezvényen elhangzott: Varga Ferenc egy valódi, európai minőségű szellemi műhely, illetve alkotóközösség megteremtésén fáradozott elsősorban nem a maga személyes hasznára, sokkal inkább szűkebb hazája érdekében. Személyisége, élete, munkái és küzdelmei a mindennapi létért és távlati céljai megvalósításáért egyaránt a hiteles alkotó, a magyar értelmiségi tragikus modellje. A szobrászat mellett jelentős népművelői munkát is végzett, alapítója és vezetője volt Lentiben a Nemzetközi Faszobrász Művésztelepnek és a kilencvenes évek elején indult Pro Arte alkotóháznak. 1996-ban közúti balesetben hunyt el.

A kettős életművet bemutató állandó kiállítás a kultúrházban nyitvatartási időben és külön egyeztetés szerint látogatható.