Felavatták a lengyel katonák emlékhelyét Nagykanizsán

A Csengery út 88. alatt egykor kávégyár működött, melynek épületeiben az említett időszakban több ezer lengyel tiszt és közkatona állomásozott, akik Lengyelország náci lerohanásakor arra kaptak parancsot, hogy hagyják el hazájukat, jussanak el Nyugat-­Európába, s ott vegyék fel a harcot az ellenséggel. Szeptember 18-án múlt éppen nyolcvan éve, hogy Magyarország megnyitotta határát az előző napi szovjet invázió által harapófogóba került lengyel katonák előtt, és habár nagy volt a nyomás, hazánk egyetlen lengyel katonát sem adott ki Németországnak. A lengyelek aztán egy hétig tartó véres küzdelem árán – nyugodtan mondható –, életüket áldozva megvédték Európát azzal, hogy visszafoglalták a németektől Monte Cassino hegyét és a bencés monostort. Ezzel a szövetségesek előtt megnyílt az út Róma felé. Azt, hogy a hősök tiszteletére emlékhely és emléktábla szülessen, Papp János, a Nagykanizsai Polgári Egyesület elnökhelyettese vetette fel Balogh Lászlónak, a humán bizottság elnökének.

Balogh László a nagykanizsai közgyűlés elé vitte az emlékhely ügyét, ahol az támogatást kapott. Az emléktáblát Stamler Lajos művész-tanár készítette el, melyet tegnap, a Böszörményi Géza piarista atya, iskolaigazgató által bemutatott szentmise után, katonai tiszteletadás mellett lepleztek le. Elsőként Dénes Sándor, Nagykanizsa polgármestere, majd Balogh László és Cseresnyés Péter miniszterhelyettes mondott beszédet. Utánuk Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese szólalt fel, s elmondta: habár a hazánk területére lépő több tízezer lengyel katona és a velük érkező polgári személyek, családjuk tagjainak tömege váratlanul érte a magyar kormányt, azonnal megkezdődött ellátásuk megszervezése – országszerte több mint 100 tábort hoztak létre számukra.

A rendezvényen végül Jerzy Snopek lengyel nagykövet mondott köszönetet a magyar kormány 80 évvel ezelőtti segítségnyújtásáért, amit – mint fogalmazott – soha nem felednek.