Gutorfölde sokszínű képeslapja – rádiházi ménes, szőlőhegyek, rendezvények és újabb célok

-A szobrok készítője is szerepelt munkáival a legutóbbi, gutorföldei összművészeti fesztiválon, ahol a falu minden polgára bemutathatta alkotásait. Örülünk annak, hogy sokan foglakoznak szabadidejükben szépészeti, amatőrművészeti dolgokkal. A szobrok készítője Tóth Gábor, aki olyan alkotásokkal van jelen a faluban, amire felfigyelnek, s megállásra készteti az erre járókat, főként a turistákat, akikből egyre többen érkeznek hozzánk – mondja vendéglátónk, Nyakas István Gutorfölde polgármestere.

Hogy van az, hogy Rádiházára érkezünk, mégis Gutorföldéről beszélünk, s a lovakra hívjuk fel a figyelmet? A válaszból kiderül, Rádiháza és Náprádfa – Gutorfölde másik községrésze korábban önálló múltú települések voltak. Rádiházapusztán a háború előtt a Bartha családnak volt birtoka, akik versenylótenyésztéssel is foglakoztak, s ők teremtették meg a ma is híres rádiházi Kabala ménes alapjait. Gutorfölde legnagyobb idegenforgalmi vonzását ez a ménes adja, s lovai révén messze földre viszi el a térség hírét. A „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai falu sorozatunk itteni részében először a ménes történetébe és jelenébe pillantunk be házigazdáink segítségével.

Szerencsére a ménes a második világháború után is fennmaradt, sőt tovább fejlődhetett, olyannyira, hogy az 1960-ban született fekete ügető mén, Kabala országosan is kimagasló eredményeket ért el. Ötvennyolcszor állt starthoz, 30-szor győzött, s további 20 alkalommal ért el helyezést. Ekkoriban, majd a rendszerváltás után is Török László volt a ménes vezetője, akinek a mostani lovas panzió falán márványtábla őrzi emlékét: „A rádiházi ménes legendás vezetője, Kabala tenyésztője, a Zala megyei Lovas Szövetség örökös elnöke, a Magyar Military válogatott volt szövetségi kapitánya emlékére”. Rádiházán a lótenyésztést 1912-ben Bartha László földbirtokos 7 kancával kezdte el, s ennek hagyományait ápolva működik ma a Kabala-ménes Kft., immár közel 150 lóval.

Nyakas Istvánnal, aki szintén a rádiházi községrészben lakik, s mint minden itt felnövő szereti a lovakat, látogatjuk sorra az istállókat, s kimegyünk Görbő pusztára, ahol kétéves korukig nevelkednek a csikók, s itt találjuk Bartha László sírját is. Megcsodáljuk a gyönyörű, virgonc csikókat, a még az anyjuk mellett őrzött kiscsikókat, a tenyészméneket, akik között több értékes híresség is található. Itt találkozunk dr. Török Lászlóval, aki a már említett volt ménesvezető Török László veje, s ő vitte tovább a felségével a ménest, bővítette a gazdaságot húsmarhatenyésztéssel, mely állatok szintén látványosságai a környező domboknak, réteknek.

Megmutatnak egy gyönyörű fedező mént, Maximus Lindyt, aki büszkén viselheti a 2017-ben elnyert apaménschampion címet. Ivadékai 165 futtatásból 42-szer nyertek, ami 25 százalékos eredményesség, Urilány például 2017-ben az év ügető lova volt, s derby nyerő. Mindezekben a látogatók is gyönyörködhetnek, sőt megtekinthetik a ménes múzeumát, amelybe lépve az embernek leesik az álla, ennyi serleget, díszes díjat, gyönyörű, művészinek számító lószerszámot együtt még soha sem láttam. Török László itt mondja el, miként folyik ma Magyarországon lótenyésztés, amelyben a ménesüknek előkelő helye van:

-1989 óta a budapesti ügetőn a mi lovaink érik el legjobb eredményeket! – összegzi.

Rádiháza környékén, az öreg gyümölcsfák alatt megbújó régi pincék gazdái szívesen látják a lovaglókat. Nyakas István is invitálja a ménes istállóitól kilovagló Mármarosi Gyulát és Gecse Csabát, akik korábban versenyzők is voltak. (Itt emlékezünk meg a fiatalon elhunyt Grózner Istvánról, aki az 1980-as moszkvai olimpián rádiházi versenyzőként, a magyar válogatott tagjaként negyedik helyet ért el, s mindmáig ő Zala egyetlen lovas olimpikonja.)

-A pincék nyitva állnak a lovasok előtt, sőt vacsorákat is szervezünk a kirándulóknak – mondja Nyakas István, miközben hideg fröccsel kínálja lovas vendégeit.

A rádiházi Öreg hegyen az akkor itt élőkkel együtt épített Bartha László 1910-ben egy kápolnát, ami kedvelt pihenőhelye a turistáknak, akik a kéktúra útvonalán érkeznek ide. Kitábláztak egy újabb útvonalat is, a 34 kilométer hosszú Zalaegerszeg aranyoslapi túrát, amelynek végpontja a söjtöri Deák Ferenc emlékház, ami innét 8 kilométerre található.

- Megvettem egy öreg borona falu pincét a közelmúltban, amit le kell bontani, mert nagyon rossz állapotban van. Ezt itt, a kápolna környékén tervezzük újra felépíteni, hogy a kor igényeinek megfelelően tudjuk fogadni, akár vendégül is látni túrázókat – mondja a polgármester, majd hozzáteszi, hogy Gutorföldén, a szabadtéri színpad mögött áll a régi posta, kódisállásos épülete, aminek a megvétele folyamatban van, hogy tájházzá alakítsák át.

A szabadtéri színpad mellett 2017-ben építették fel a kemenceteret, két kemencével, amelyeket a közösségi rendezvényeiknél fűtenek be. A színpad környéke számos szabadtéri programjuk színhelye, mint ahogy kedvelt helyük a falu melletti horgásztó is. Az efölött emelkedő Balog-hegy a másik szőlőhegyük, ahonnan rálátni a tóra, s a mögötte lévő falura.

- Tavaly pünkösdkor, a rádiházi lovas napokon Szegedről is voltak vendégek, s annyira megtetszett neki ez a vidék, hogy a Balog-hegyen vettek pincét maguknak. Most újabban a szlovének vásárolnak ingatlant a környéken, eddig már kilencen érkeztek, összességében legalább húsz külföldinek van nálunk birtoka, s egyre több turista érkezik biciklivel is a falunkba – újságolja István.

Találkozunk a már említett szobrok alkotójával, Tóth Gáborral, aki faipari technikus, érettségi előtt megnyerte az országos szakrajz versenyt:

- Deszkákból készítem a szobrok egyik fajtáját, s motorfűrésszel a figurális változatokat. A kis darabokra vágott deszkákat szöggel lövöm össze, s úgy alakítom, ahogy az elképzelt kompozíció idomai kívánják. Motorfűrésszel nekilátok faragni egy nagyobb darab fát, s addig dolgozok rajta, amíg ki nem alakul az a szobor, amit a fa rejtett magában. Legutóbb így lett egy elszáradt fatörzsből a helyén egy teknős. Hogy kértek-e már ilyen alkotást tőlem? Igen, sokaknak tetszik, de fizetős szándékkal, még kevesen rendeltek tőlem – mondja Gábor.

- A legutóbbi összművészeti fesztivál jó példa arra, hogy kell egy állandó kiállító hely a falu lakói alkotásainak. Annyi szépség gyűlik ilyenkor össze, ami érdemes arra, hogy a helybeliek, s a látogatóink is gyönyörködjenek benne. Nagyon sok az olyan rendezvényünk, amelyeken a különböző érdeklődésű kisebb csoportok gyűlnek össze. Van népfőiskolánk, sütemény és borversenyünk, lovasversenyünk, ami az idén sajnos betegség miatt elmaradt, pedig ez vonzza a legnagyobb tömeget az ország minden részéből, aztán motoros és lecsófesztiválunk, szüreti felvonulásunk. Márton napon libát futtatunk a szőlőhegyen, Mikulás környékén adjuk át a Gutorföldéért díjakat, a két ünnep között tartjuk a káposzta fesztivált. Arra törekszünk, hogy az itt élő közel ezer embert „szólítsák” meg a rendezvényeink. De szeretnénk a turistákat, a kerékpárosokat is megállítani, például egy kerékpáros állomással, pihenővel. Érdemes ez a hely arra, hogy az átutazó is megálljon nálunk, vagy, elsősorban még Rádiházát értve ezalatt, minket válasszon úti céljául – véli Nyakas István.