Évek óta várták már a bajt – Zalai kapitány beszél a Hableány turistahajó múlt heti tragédiájáról

Így vélekedik Tumpek Ferenc, aki 41 éve hajózik, és két évtizede kapitányként irányít hatalmas áru-, illetve személyszállító vízi járműveket. Pakson született, és mondhatni, a vízen nőtt föl, szülei is hajósok voltak. Zalába, Pusztaszentlászlóra nősült, innen indul útnak rendszeresen, hogy hajókat vezessen a Dunán, rendszerint Budapesttől a Fekete-tengerig.

– Szakmai berkekben, a hajózók köreiben évek óta beszélik, hogy a Duna budapesti szakaszán az egyre több jármű miatt előbb-utóbb gond lesz, mert sokan figyelmen kívül hagyják az írott és íratlan szabályokat – kezdte az 59 éves kapitány.

– A megnövekedett forgalom is kezelhető lenne, ehhez nem a törvények szigorítására, hanem az előírások betartására van szükség – folytatta Tumpek Ferenc. – A vízen is ugyanolyan szigorúak a közlekedés szabályai, akár az országúton: hiába van valakinek elsőbbsége, ha nem kapja meg, és ezt nem veszi figyelembe. Előzni a vízen csak akkor szabad, ha ennek minden feltétele adott. Vagyis van elegendő hely, valamint a két kapitány egymással egyeztette a manővert, és egyértelműen megállapodtak ennek végrehajtásáról. Tehát ha az elöl haladó hajó hozzájárul, csakis akkor lehet elkezdeni az előzést.

– A kommunikáció a nemzetközi hajózás 16-os számú csatornáján zajlik – magyarázta az 59 éves kapitány. – A Duna menti országok megállapodása alapján a nyelv orosz vagy francia, illetve az adott ország nyelve is lehet, Magyarországon elfogadott még a német is. Az eddigi híradások szerint a két hajó között nem volt semmiféle kapcsolatfelvétel. A Dunán közlekedő hajóknak kötelező felszereltsége a rádió a kommunikációhoz, valamint az azonosító jeladó, a transponder, ami alapján a jármű és az elhelyezkedése is pontosan meghatározható. Ez alapján mindkét hajó kapitányának tudnia kellett volna a másikról és a környezetében zajló mozgásokról. Csak feltételezni lehet, hogy a tragédia bekövetkeztében az emberi mulasztás mellett a helyzet téves felmérése is közrejátszott. Gondolhatta a szállodahajó kapitánya, hogy a kishajó a parthoz közelít, és kitér előle, a Hableány kapitánya pedig hihette, hogy elsőbbsége lévén a Viking majd lassít, hiszen az előzési szándékát nem jelezte.

Tumpek Ferenc beszélt arról is, hogy a szállodahajó szerkezeti kialakítása, magas orra miatt az előtte felbukkanó Hableány takarásban lehetett. A radar számára ugyan láthatónak kellett volna lennie, mert az a hajó előtt mindent érzékel, míg a lokátor a vízi jármű mögötti területre csak jelentős holttérrel lát rá. Épp ezért például a fordulási manőverben a fedélzet több pontján álló rádiósok segítenek, akik folyamatosan tájékoztatják a kapitányt a hajó környezetében zajló mozgásokról.

A zalai hajóskapitány végezetül arról is szólt, hogy a budapestihez hasonló baleset 1989. szeptember 10-én történt a Dunán, Galac térségében, a 92. mérföldnél, ahol egy román személyszállító hajó rossz látási viszonyok között összeütközött a szemből érkező bolgár tolt kötelékkel, majd percek alatt elsüllyedt. Akkor a Galac-Grindu útvonalon közlekedő személyhajó 200-nál több utasa meghalt. A baleset az első jelentések szerint amiatt következett be, mert a bolgár karaván letért a számára kijelölt útvonalról. A baleset helyszínétől nem messze, lejjebb 20 kilométerre járt hajójával Tumpek Ferenc, ők is napokig figyelő szolgálatot tartottak, áldozatok után kutatva a vízen.