Sosem késő elkezdeni a mozgást – A zalaegerszegi senior csoport tagjai nyugdíjasként sportolnak

A kertvárosi edzőteremben bő évtizede működik a senior csoport, tagjai nyugdíjasként szánták rá magukat a sportolásra.

– Korábban gyógyszertári asszisztensként dolgoztam, a munkahelyemről néha eljártam tornára, aztán nyugdíjba vonulás után ez elmaradt. Tíz éve tértem vissza a sporthoz, azóta rendszeresen járok – árulta el a Zalavári Istvánné, aki 72 évével korelnök a csapatban.

Pár hónapja csatlakozott és a fiatalabbak közé tartozik a maga 60 évével Henczi Kálmánné, aki irodai munkát hagyott ott nyugdíjba vonulásával.

– Diákkoromban tornáztam utoljára, aztán bő negyven évig nem mozogtam, úgy gondoltam, ideje elkezdeni, jó döntés volt, a közérzetemet is javította, és némi súlyfeleslegtől is segít megszabadulni. Célt is kitűztem, az év végig szeretném az edzés gyakorlatsorát háromszor megcsinálni az egyórás foglalkozás alatt.

– Én is középiskolásként sportoltam utoljára, aztán nyugdíjasként, 66 éves koromban kezdtem el, mégpedig a háziorvosom javaslatára – árulta el Feledi Éva, aki korábban a Kinizsi-iskola pedagógusa volt. – Nagyon elnehezült a mozgásom, ami érthető volt, mert már a 92 kilót is elérte a súlyom. Szóval így kerültem ide, nagyon izgalmas időszakot hozott az életemben és rendkívül hatékony volt a váltás, hiszen az edzői tanácsokat követve az első két évben 25 kilót fogytam, zömmel a mozgásnak köszönhetően, amit persze étrendváltoztatás is kísért. Csodálatos volt átélni, teljesen könnyűnek érzem magam, nemcsak a testemet, hanem a lelkem is kitisztult. A ruhatáramat kicseréltem, az ismerősök meglepődnek, amikor meglátnak – mondja mosolyogva.

Feledi Éva a személyre szabott gyakorlatokon túl az erőnléti edzésekkel is megpróbálkozott, mondhatni, otthonosan mozog már a súlyzók világában is. Azt is elárulja, családtagjai eleinte nem bíztak benne, úgy gondolták, fél évnél tovább nem tart a lendület, az idő cáfolt erre.

Mint megtudom, a senior csoport tagjai hetente egyszer jönnek össze, hogy Hajmási János irányításával tegyék próbára magukat az edzőteremben. Emellett szabadtéri foglalkozást is tartanak, az Apáczai művelődési központ mögötti soron lépcsőznek, ám ennél nagyobb próbatételként említik, hogy részt vettek a koraszülött osztályt támogató futáson is. A törzsgárda hét tagú, az ünnepekről együtt emlékeznek meg, a karácsonyi süteményezés is megengedett, persze csak torna után. Figyelni kell a kalóriákra, és fontos a kitartás, mert anélkül eredményt nem lehet elérni, egyeznek meg ebben mindannyian.

Hajmási János úgy látja, az idősebb korosztályból is többen kezdik felismerni a mozgás fontosságát.

– A nyugdíjas évek kezdetekor sokan átértékelik az életüket, több lesz a szabadidejük, tervezgetnek, és ráébrednek, ha aktívan akarják eltölteni éveiket, ahhoz egészség is kell, tehát foglalkozni kell a testükkel is – fogalmazott a testnevelő tanár, személyi edző.

– A konditermektől ez a generáció kissé ódzkodik, számukra ugyanis nem volt megszokott a sport, különösen nem ez a formája. Az ilyen helyeken ráadásul több generáció fordul meg, nagyon sok a fiatal, látszanak a kidolgozott izmaik, és ez esetleg visszatarthatja az időseket. Tehát először fejben kell meggyőzni magukat, hogy nekik is helyük van itt. Ha az elhatározás már megszületett, akkor az egészségi, fizikai állapot felmérését követően lehet hozzálátni az edzésekhez. Ezek egyébként ízületeket kímélő, saját testsúllyal végzett gyakorlatokból állnak, a természetes jellegű mozgásokat használjuk fel, nem gépekkel, súlyzókkal kell dolgozni. Számukra különösen vonzó a közösség, hiszen így egymást támogathatják, ami nagyon sokat segít a kitartásban, mert csak a rendszeresség hoz eredményt, ehhez ad megfelelő impulzust az edzés. Nem engedhetnek meg maguknak hetente 167 óra pihenést, mert kárba vész az itt eltöltött idő és az egészségük is megsínyli – fogalmazott a szakember.