Énekelnek, horgolnak, sütnek, sztoriznak a szentpéterúri szakkör tagjai

Sok szép feldíszített fenyőfát volt szerencsém látni, de szemem-szám tátva maradt a kis közép-zalai falu templomának ékességétől. Két büszke jegenyefenyő, rajta hófehér horgolt csillagok, gömbök, angyalkák, csengők és keresztek. A Fürge ujjak kézimunka szakkör asszonyainak alkotásai. Amúgy az összes dekoráció horgolt, az oltárdísz és a búcsújáró zászlók is.

– Nem mind horgolt, van ami hímzett – helyesbített Brünner Józsefné, Terike, a közösség vezetője. – A húsvéti, a pünkösdi, és „hétköznapi” oltárterítőket az alkalomhoz illő színes fonallal hímeztük, varrtuk.

– A díszek között vannak hagyományos és modern, különleges figurák és motívumok is. Kitől tanulják őket?

– Egymástól. Meg az internetről! Valaki talál egy jó mintát, kinyomtatja, sokszorosítja és már készítjük is. A nagy, labda méretű gömböket felfújt luftballonra horgoltuk, kikeményítettük, aztán leengedtük és kihúztuk belőle a lufit. Egyébként még a fiatalok is gondolnak ránk, ha találnak valami szépet, elhozzák nekünk. Természetesen kézimunkázó könyveink és folyóirataink is vannak – válaszolta Talián Csabáné.

Amúgy a 18 fős csapatban mindenkinek van kedvenc kézimunkafajtája (ami időről időre változhat), Darvas Aliz és Papp Istvánné például a zsinórhorgolásban (is) remekel, Brünner Istvánné szívesen bíbelődik a gobelinekkel, Talián Csabáné falvédőket hímez, Kocsis Gézáné legutóbb a konyhaajtó ablakára horgolt függönyt. De ha valaki „rákattan” valamire, mindenki kipróbálja. A legújabb módi a kötött díszpárna, ami nagy divat mostanában a menő lakberendezési áruházakban is – a szentpéterúri asszonyok fonal-árból megvalósítják. Remekműveikből kiállítást is rendeznek. De nem csak kézimunkáznak, a szakkör jó hangú tagjai alkotják a falu dalkörét is, amit szintén Brünner Józsefné vezet.

– Hat évvel ezelőtt alakultunk, addig a pacsai népdalkör és citerazenekarban léptünk fel, amikor az megszűnt, úgy döntöttünk, itthon folytatjuk – így Brünnerné – Ha passzol a dalokhoz, citeraszóval kísérjük, egyébként mindig alkalomhoz illő nótákat választunk. Az éjféli szentmisén énekeltünk már szakrális dalokat, egyházi népénekeket, az idén karácsonyi slágereket választottuk.

Fellépnek a település összes rendezvényén és a szomszéd falvak meghívását is szívesen elfogadják, arattak már vastapsot Zalaigricén és Egeraracsán is. Szentpéterúr egyik specialitása a szüreti-muri, amely során a megállóhelyeken valódi „terül, terülj asztalkámmal” fogadják felvonulókat – a kézimunka szakkör egyik fele a szekereken ül, a másik az Ady utcai bázison várja a helybelieket, akiket nemcsak minden földi jóval, hanem műsorral is kényeztetnek. Hasonlóan színes rendezvény advent minden egyes vasárnapja, a falunap, a süteménysütő versennyel egybekötött fesztivál, ahol nem csak a fellépők, hanem a versenyzők között is remekelnek. Három éve egyébként az ő csapatuk nyerte a kolbásztöltő versenyt is, elvégre nemcsak kézimunkázásban, hanem sütés-főzésben is verhetetlenek.

– A legnagyobb örömünk, hogy a fiatalok minden rendezvényükön helyet szorítanak nekünk. Az ifjú leányzókból, fiatalasszonyokból álló Lavender tánccsoport például a születésnapi ünnepségére is meghívott bennünket – jó buli volt, mi énekeltünk, ők táncoltak rá. Az egész falu támogatását élvezzük, a közösségi házban kaptunk egy jó ki klubhelyiséget, ahol, ha fellépésre készülünk énekelünk, ha nem, akkor pedig kézimunkázunk – így Király Lászlóné, aki elárulta, hogy lottóznak is, és ha nyernek, a pénzből felújítják a falu műemlék védettségű, gyönyörű, de ütött-kopott, salétrom rágta falú, málladozó vakolatú templomát, amelynek a tetejét is kikezdték már a viharok…