Életre szóló élményekkel gazdagodtak Liechtensteinben a zalalövői általános iskolások

A programot a Máltai Szeretetszolgálat és a liechtensteini Vöröskereszt közösen szervezte. Ők biztosították az utaztatást, a szállást, valamint a diákok és kísérőik ellátásának költségeit is. A tanulók kiválasztása jelentkezéses alapon történt, egyedüli feltételként az életkort, illetve a szociális körülményeket jelölték meg a szervezők.

– A Máltai Szeretetszolgálat regionális szervezete keresett meg bennünket, és ajánlotta fel a lehetőséget – mondta lapunknak Pintér Antal polgármester. – Egyetlen pillanatig sem haboztunk, köszönettel elfogadtuk az ajánlatukat, hiszen úgy gondoltuk, mindez egyedülálló élményt jelenthet a gyerekeknek. Nem csupán azért, mert keveseknek van lehetősége háromhetes üdülésre Európa egyik legszebb vidékén, hanem azért is, mert valóban minden költséget a vendéglátók álltak.

Pintér Antal azt is hozzátette: ez nemcsak a már említett szállást és az ellátást jelentette, hanem alaposan fel is ruházták a fiatalokat.

– A 16 tanulónk Győr érintésével február elején indult Liechtensteinbe – folytatta a zalalövői általános iskola igazgatója, Gyarmati Antal. – Négy kísérő tartott velük, három kollégánk, illetve a Máltai Szeretetszolgálat egyik munkatársa. Győrig autóbusszal mentek, ennek költségét az önkormányzat finanszírozta, majd onnan vonattal utaztak tovább a miniállamba. A hercegség legnagyobb városában, Schaanban, az ottani gyermek­otthonban volt a szállásuk, közvetlenül a főváros, Vaduz szomszédságában.

Liechtenstein Európa negyedik legkisebb állama. A kontinens egyik legszebb vidékén, az Alpokban fekszik, Ausztria és Svájc közé beékelődve. A területe mindössze 160 négyzetkilométer, a lakosainak száma nem éri el a negyvenezer főt, ennek ellenére nagy nemzetközi elismertségnek örvend. Schaan körülbelül hatezer fős település.

A közel három hét alatt rengeteg élmény várt a diákokra. Minden napra jutott valamilyen szervezett program, köztük hegyi túra, uszodalátogatás, szánkózás 1600 méter magasban, a gyönyörű napsütötte és hófedte hegyekben, de voltak a szomszédos kis falu sportcsarnokában is, ahol kísérőikkel együtt játszottak, sportoltak. Emellett jártak Vaduzban, átsétáltak a szomszédos Svájcba, a Rajna partján pedig szebbnél szebb köveket gyűjtöttek. Meglátogatta őket a liechtensteini hercegnő menye, akinek műsorral kedveskedtek, továbbá farsangi rendezvényen is részt vehettek.

– Persze azért a tanulást sem hanyagolhatták el a gyerekek, hiszen a három hét elteltével vissza kellett térniük az iskolába – tette hozzá az intézményvezető. – Ezért dél­előttönként évfolyamokra bont­va tanítási órákat is tartottak nekik a kollégáink, hogy ne maradjanak le a tananyaggal. Tanulságos volt továbbá a vendéglátok hozzáállása az étkezéshez. A gyerekek megtanulhatták, hogy az ételt nem pazaroljuk. Alapvető szabály volt, hogy mindennek el kellett fogynia a tányérról. Először fél adag levest és főételt kaptak, s ha az elfogyott, akkor lehetett repetát kérni. A szakácsok ízletes ételeket készítettek számukra, általában krémlevest szolgáltak fel sütőtökből, karfiolból, brokkoliból, zöldborsóból. Mindennap ettek húst, amit zöldséggel tálaltak. Gyümölcsöt is mindennap fogyasztottak, uzsonnára általában édesség is párosult hozzá.

Gyarmati Antal hozzátette: kollégái elmondása szerint a vendéglátók gondoskodtak arról, hogy a csapat semmiben se szenvedjen hiányt, és jól érezze magát. A gyerekek csak egy hátizsákkal utazhattak, amiben két garnitúra ruhát vihettek magukkal. Érkezésük napján lemérték a láb-, derékméretüket, és pár nap múlva mindenki még egy utazótáskányi és hátizsáknyi ruhával gazdagodott: hótaposó, sportcipő, nadrágok, pulóverek, póló, télikabát, kesztyű, sál, sapka, törülköző, tisztálkodási szerek, plüssállatok lapultak a táskákban. Egyik sétájuk alkalmával pedig megálltak egy cipőbolt előtt, ahol újabb meglepetésként mindenki kapott egy pár új, jó minőségű sportcipőt. A hegyi túra délelőttjén napszemüveget, a hazautazásuk előtti utolsó nap pedig egy-egy karórát kaptak, amit szeretettel hordanak a diákok.