Rómában élheti át a hit erejét Németh Norbert

– A zalaiak eddig is büszkék lehettek Önre, hiszen szerteágazó szolgálatot végzett, sőt, könyveket is jegyez.

– Két könyvnek vagyok a szerzője. A Hol találod Istent? két éve jelent meg, ebben a Nyugat-magyarországi Egyetemen megtartott nyilvános előadásaimat adtam közre. Ha műfaji meghatározást kellene adnom, akkor a népszerűsítő teológia műfajába iktatnám. Megpróbálom érthetővé tenni, közel hozni a teológia által rendszerezett isteni üzenetet, kinyilatkoztatást az „utca embere” számára. A másik könyv az Isten anyai és atyai arca című, a Savaria Egyetemi Központban 2017-ben tartott előadásaimat tartalmazza. Isten női, anyai vonásai női előadók szívéből és gondolataiból rajzolódnak ki, Isten atyai és férfias sajátosságainak bemutatására én vállalkoztam.

Vannak olyan tulajdonságai, jellemzői Istennek, amit a nőbe(n) „tudott” megteremteni, és vannak olyanok, amiket a férfiba(n), és ez a kettő különbözik.

– Milyen meghatározó élmények érték a papi hivatás és szolgálat révén eddigi életében?

– Nagyon fontosak a meghatározó példaképek, a minták. Azt gondolom senkiből nem lesz jó tanár, akinek ne lett volna diákkorában egy vagy több nagyszerű tanárhoz fűződő élménye, nem lesz jó orvos abból, akinek ne lenne egy orvospéldaképe. Az én nagy papi példáim, akiknek a vállain állhatok, akikért hálás vagyok nagyon a Gondviselésnek a következőek: Papp Lajos atya (kollégiumi nevelőm és igazgatóm volt), Miszori Zoltán atya (lelkiatyám volt), akiktől a lelkiséget és a papi élet gazdag örömeit sajátíthattam el, és Szabó Gyula atya, akitől a tudomány szeretetét tanulhattam el. Az első főnökömtől, Nagy József atyától a közösségi egyház képét tanultam meg. Az első hely mindenki életében meghatározó, így lett nekem is a kőszegi egyházközség a mintaplébánia.

– Milyen feladatot vált fel az új munkája?

– Az utóbbi időszakban leginkább oktató-nevelő feladatot végeztem főiskolások és egyetemisták között a Győri Hittudományi Főiskolán és az ELTE Savaria Egyetemi Központban, emellett lelkipásztorként is szolgáltam a szombathelyi Zárda-templomban, ahol számomra nagyon fontos közösség alakult ki az elmúlt években. Szívem csücske volt a II. János Pál Katolikus Szakkollégium is, amit 6 évig vezettem, amely a tehetséggondozás csodálatos színhelye, ahol nem kell választani a szakmaiság, a nyüzsgő közösség és a megélt hit között, a hármat egységben lehet gyakorolni.

– A Pápai Magyar Intézet mióta létezik, mi a története, milyen feladatot lát el?

– A magyar államiság kezdetétől fogva folyamatos a magyar egyházi jelenlét a kereszténység központjában, Rómában, ennek egyik jele a XVIII. század végéig fennálló római Magyar Zarándokház, a másik pedig a Német-Magyar Kollégium, ahová a XVI. századtól fogva küldik római tanulmányokra Magyarországról papnövendékeket. A XX. század közepéig nem volt a magyar katolikus egyháznak papi kollégiuma az örök városban. A magyar állam 1927-ben vásárolta meg Róma központjában, a Via Giulia-n Falconieri palotát, ahol megalakult a Római Magyar Akadémia a tehetséggondozás céljából és a magyar kultúra népszerűsítésére. Ennek a Falconieri palotának, azaz a magyar Akadémiának a második emeletén található az a papi kollégium, amelyet ma Pápai Magyar Egyházi Intézetnek nevezünk.

Serédi Jusztinián bíboros előterjesztésére az illetékes Szemináriumok és Tanulmányi Intézetek Kongregációja XII. Piusz pápa nevében alapította meg a Pápai Magyar Egyházi Intézetet 1940-ben. Ennek a 78 esztendős múlttal rendelkező intézetnek leszek a rektora. Az évek során közel 300 magyar pap folytatott itt az intézet ösztöndíjasaként tanulmányokat. A Pápai Magyar Egyházi Intézet a már felszentelt papok számára alapított kollégium, tehát nem szemináriumról (papnövendékek képzéséről) van szó. A papok általában több éves lelkipásztori szolgálat után kerülnek ide, s Róma különböző pápai egyetemein tanulnak. Én is itt éltem növendékként 2008 és 2011 között. Elsősorban az lesz a feladatom, hogy segítsem az intézetben a tanulmányokat folytató paptársaimat, ugyanakkor feladatom lesz a magyar egyház képviselete is. Egy katolikus számára Róma mindig a középpontot, az igazodási pontot jelenti, hiszen itt található az apostolfejedelmek, Péter és Pál apostolok sírja, valamint Róma az az egyházmegye, amelynek a püspöke a pápa, aki vezeti egyházunkat. Életre szóló élmény Rómában átélni hitünk egyetemességét, sokszínűségét azáltal is, hogy különböző földrészek országaiból Rómába érkező hallgatókkal együtt tanulhatunk.

– Hogyan történik a kiválasztás az intézet élére?

– Az, hogy ki lesz a rektor ebben az intézetben, és hogy ki lesz a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ügyvivője Rómában, azt szavazással döntik el a püspök atyák. Nagy megtiszteltetésnek éreztem már azt is, hogy rám gondoltak, és megszavaztak erre a szolgálatra.

– Hogyan látja az egyetemes kereszténység, benne a katolikus egyház és közösség helyzetét 2018-ban, miként vélekedik a világ többi vallásával való kapcsolatról?

– Világviszonylatban értelmezve a kérdést erősnek, stabilnak és viszonyítási pontnak látom a kereszténységet. Ha európai szinte fordítjuk a kérdést, akkor azt látjuk, hogy a kereszténység meggyengült Európában. Korábban erről a földrészről indultak a misszionáriusok, azzal a céllal, hogy azokon a földrészeken, ahová még az evangélium nem jutott el, terjesszék az örömhírt. Európa már nemigen hivatkozhat keresztény gyökereire, hiszen leginkább csak nyomokban hordozza keresztény történelmének, kultúrájának elemeit: a keresztnevekben és az ünnepek elnevezésében. Egy leépített európai identitás, egy leépített nemzeti identitás kiszolgáltat minket mindenféle eszmének. Most jött el az ideje a reménynek. Egy megújult kereszténység a reményem. Európát a kereszténységre redukálni nagy kár lenne. De a kereszténységet kihagyni belőle, az katasztrófa lenne. Az Európai Unió alapító atyái, Adenauer kancellár, Schuman elnök, de Gasperi elnök elkötelezett kereszténydemokrata politikusok voltak, és nagyon világossá tették, hogy az Európai Uniónak kell, hogy legyen identitása. Ez az identitás a görög kultúrára, a római jogra, az ószövetségi etikára épül. Ám ezekből az építőkövekből mégiscsak a kereszténység alkotta meg azt a civilizációt, amely létrehozta Európát. A kereszténység létezhetne Európa nélkül, de Európa nem létezhetne a kereszténység nélkül, és ez az az identitás, ami az unió megmaradásának az esélyét adja, azt, hogy ne pusztán egy gazdasági érdekközösség legyen, hanem legyen erős identitása, ami stabil összetartó erőt jelent.

– Én úgy érzem, minden embernek szüksége van valamiféle kapaszkodóra, ki-ki a maga vallásában, hitében, Istenében találja meg ezt. Lehet-e ezen a talajon párbeszéd a vallások között, van-e, ha igen, milyen eredményességűnek látja?

– A többi vallással való kapcsolat a kereszténység számára mindig alapvető volt. A modern idők pápái időközönként közös imára hívják a nagy világvallások képviselőit Assisibe, ahol a békéért és olyan egyetemes emberi értékekért imádkoznak együtt, amelyeket minden vallás sajátjaként ismer el. Persze a világvallások nem egyformák, van olyan vallás, amely nem is személyes istenségben hisz. Mi, keresztények azt valljuk, hogy Isten személyes törődéssel fordul a világ és benne az ember felé. Személyre szabott és konkrét válaszai vannak az emberi kérdésekre. Őszintén tiszteljük mindazokat, akik nem a kinyilatkoztatás, nem a Biblia Istenében hisznek, ám keresik az igazságot és jóakarattal teljesítik a szívükbe írt törvény parancsait.

– Mit szeretne leginkább tenni még az életben?

– Meggyőződésem, hogy csak akkor tudunk teljes és boldog életet élni, ha másokért élünk. Jézus Krisztus így fogalmaz: „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

ZALAEGERSZEG, SZOMBATHELY, RÓMA

Németh Norbert 1976-ban született Zalaegerszegen, egy nővére van, aki a férjével és kislányával jelenleg Svájcban él. 1995-ben érettségizett a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban, az évben nyert felvételt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára, 2000-ben fejezte be a nappali alapképzést. A Dogmatika Tanszéken írta meg a licencia dolgozatát „Odo Casel misztériumés szentségi teológiája, valamint annak recepciója a II. Vatikáni Zsinaton” címmel. 2002-ben kapott tudományos fokozatot. 2001-ben szentelték pappá Szombathelyen, 2001-től 2006-ig Kőszegen szolgált káplánként. 2002-től a Győri Hittudományi Főiskolán (Szombathelyi Képzési Központjában) főiskolai tanárként dogmatikát és filozófiát tanít. 2008 és 2011 között Rómában tanult a jezsuita Gergely Egyetemen, dogmatikus teológiából PhD-kurzust végzett. 2011-ben Rómában védte meg és publikálta a kereszténység és a pogány misztériumvallások kapcsolatát vizsgáló disszertációt. 2011-től egyetemi lelkész a Savaria Egyetemi Központban, 2012 óta igazgatója volt (2018 augusztusig) a II. János Pál Katolikus Szakkollégiumnak. 2016-ban vette át a Győri Hittudományi Főiskola Szombathelyi Képzési Központjában a szakigazgatói teendőket, augusztustól pasztorális helynöki feladatot végez.