Halálra gázolták a férfit, aki ekhós szekérrel járt a világban

A móri Gecse Balázs Gergő az érettségi vizsgája után, 18 évesen, 2004-ben indult el vándorútjára a maga készítette ekhós szekérrel. E sorok szerzője is találkozott és beszélhetett vele Nagykanizsán, az ebből készült riport 2009 szeptember 12-ei dátummal még most is olvasható a zaol.hu-n.

Akkor Gergő elmondta: azért indult útnak, mert úgy gondolta, túl nagy a világ ahhoz, hogy egy helyben üljön. Másrészt: „Sok szép táj és sok jó ember van, amiket és akiket érdemes megismerni” – fogalmazott. Pedig felvették a kaposvári egyetem állattudományi karára, ő mégsem azt választotta. A szülei először nem értették a döntését, de belenyugodtak, miután látták, hogy boldog volt. Arról is mesélt: útja során csak kedves emberekkel találkozott, akik étellel, itallal segítették, bántani, vagy kirabolni soha, senki nem akarta – igaz, az állatain, az ökrökön, kecskéken és kutyákon, no meg a fogaton kívül semmit sem tudtak volna elvenni tőle. Útja közben meséket gyűjtött, s amit hallott az egyik faluban, azt elmesélte a másikban.

Az emberek köré gyűltek, ő pedig kirakta középre a kalapját, ami becsületkasszaként működött – volt, hogy három tojást talált benne... Amolyan igazi garabonciásként élt. Egészen vasárnap délelőttig, amikor Franciaországban egy 90 éves sofőr halálra gázolta az állatait vezető, de nem az út külső szélén, hanem a felezővonalnál gyalogló móri mesélőt. A sofőr azt mondta: az erős napsütés elvakította, s a batárt látta ugyan, azonban annak gazdáját nem. A nagy utazás örökre véget ért – Gergő állatairól francia gazdák gondoskodnak.