Konrád György születésnapi estjéről

Hegymagasról a hazai kortárs irodalom kedvelői, olvasói tudják, itt tölti a nyarakat Konrád György Kossuth-díjas író, akit a nemzetközi Károly-díjjal is kitüntettek, s aki a nemzetközi PEN Klub vezetője valamint a berlini művészeti akadémia választott elnöke is volt.

Az író ezév áprilisában lett 85 éves, ez alkalomból már köszöntötték pályatársai és olvasói Budapesten, de ezen a hevesen meleg nyári estén Hegymagason az ottani kulturális alapítvány meghívásának is eleget téve beszélgetett vele Bojár Iván András művészettörténész, az Oktogon építészeti magazin létrehozója, aki e táj krónikása is egyben. (A Káli-medencéről is írt monográfiát, neki is van háza a Szentgyörgyhegyen.)

A kis kultúrház szűkösnek bizonyult a születésnapi beszélgetéshez, hiszen mégsem csak a helyieket köszönhette az egyesület nevében Énekes Zsuzsa, hanem Konrád György máshonnan érkező tisztelőit is. Akik jópáran éltek az interaktivitás lehetőségével és felidézték saját emlékeiket, melyek az ünnepelthez kötik. Az idő múlásán túl apropót adott a szelíd irodalmi estnek Konrád György legutóbbi könyve, a Falevelek a szélben Ásatás 1. című önéletírási kötet, ami 500 oldalon át igényli az olvasó figyelmét, de nem árt tudni, hogy már a Magvető Kiadó asztalán fekszik a több ezer oldalas folytatás. E könyv is mutatja Konrád írói specialitását, nevezetesen azt, ahogy a látszólagos apróságokból, emlékfoszlányokból, élménynyomokból, ahogy ő nevezi, szekvenciákból, prózai strófákból épül fel a gondolati építmény, amely nagyon halkan jut el mondandója végére. A kötetből három miniesszét olvasott fel a szerző, méghozzá azokat, amelyek Hegymagashoz vezetik az olvasót, legalább abban az értelemben, hogy ez a táj inspirálja a gondolatait. (Majd három évtizede lakja a valaha zsidó kocsmaként működő házat, s ezt a tényt is beszédesnek tarthatja a fatalista, hiszen Konrád berettyóújfalusi zsidó családból, vaskereskedő apától származik. 2010-ben jelent meg a Zsidókról című könyve.)

„Hagyom alakulni a szöveget”, mondta Bojár Iván András faggatózására. Lám, ilyen egyszerű az ember dolga, ha minden nap odaül az írógéphez, s kitekint a hegymagasi utcára. A kritikusai általában kiemelik derűjét, pacifizmusát, amellyel a legnehezebb témákat is képes megközelíteni. Talán a hely teszi? Itt, ebben a kertben született például a Kerti mulatság, a Kőóra. Mi ragadta meg? Faluszociológiai tavaszi vándorlása során látott itt egy házat, aminek nem volt teteje, a közepében virágzó meggyfa állt.

Hétfőn felidéződtek az 1945-ös élmények, amikor a 12 éves fiú testvérével a budapesti rokonok menedékéből hazatérve döbbenten állt kifosztott házukban.

Konrád György a rendszerváltásig többnyire betiltott, cenzúrázott író volt, aki állást is alig kapott a szocialista állam által üldözött demokratikus ellenzékben, a szamizdat irodalomban és 1956-ban vállalt szerepe miatt. Nem hagyta el az országot, noha a párt kultúrpolitikusai emigrálásra kapacitálták, a könyvei közül azonban jónéhány külföldön jelent meg. Első kötete, a Látogató 1969-ben avatta íróvá, az élményanyag a gyermekvédelmi munkájából is származik. Erről a korszakról leszögezte, nagyon hasznosnak mutatkozott az az időszak, a város, Budapest mélyrétegeibe láthatott bele.

Hogy lesz író az emberből az egyetemi évek után? Már 15 évesen eldöntötte, mondta, igaz, eleinte a fizikával is barátságban volt, méghozzá Öveges József egyik könyvének lenyűgöző hatásának köszönhetően. Aztán mégis elragadta a filozófia, pontosabban A gondolat hősei című könyv, Will Durant amerikai filozófus kötete. (Időnként szerencsére újra kiadják magyar nyelven is.)

Mielőtt szétszéledtünk a Balaton-közeli éjszakába, megtudtuk, hogy milyen finom az az almás pite, amit 22 éves lánya készít a hegymagasi szomszédok receptje alapján. (Öt gyermeke van.) S az is kiderült, hogy Haraszti Miklóst hogyan mentette meg egy 1988-as tüntetés alkalmával, amikor a rendőrség éppen Yamaha motorokkal üldözte a rendszerváltásért kiállókat.