Drága portéka volt a gyöngy, ha az anyag elkopott, lefejtették róla

A látványos és egyben társadalmi helyzetet is jelölő viselet 3 gyönyörű példányát mutatja be a nagykanizsai Thúry György Múzeum A hónap műtárgya című programja keretében.

- Az, hogy az ünnepeken viselt necc díszes volt, általános trendnek számított a maga idejében. Az viszont, hogy a díszítést gyöngyök sokaságából varrták a lányok, asszonyok, kifejezetten Zalakaros, Balatonmagyaród, Zalakomár, Galambok, Garabonc, Zalaújlak és Csapi településekre jellemző – tudtuk meg Kiss Nórától, a múzeum néprajzos segédmuzeológusától. – Hogy ez miért alakult így, azt pontosan nem tudjuk, de valószínű, hogy a 20-as, 30-as években jött létre ez a divat, az első világháború után, amikor szélesebb körben elérhetővé váltak a színes gyöngyök, a gyári textíliák.

A gyöngyösnecc alapja ugyanis egy színes bársonyból, vagy selyemből sablon alapján kiszabott anyag, amelyet gazdagon televarrtak zabgyönggyel, vágott gyönggyel és flitterekkel. Érdekesség, hogy a neccek alapjául szolgáló bársonyt gyakran az ünnepi bársonyszoknyákból szabták ki, pont abból a részből, amit a kötény eltakart. Az árvácskás, csillagos, lepkés, tulipános mintákat általában úgy másolták és előrajzolás nélkül, szabadon fűzték fel az anyagra. A szélére csipkét vagy gyöngysort varrtak, így zárva le az anyagot, a necc hátsó részét pedig szalagcsokor fedte, amit papírral töltöttek ki a tárolás idejére, hogy ne lapuljon össze. Sőt, van olyan neccünk, aminek a belsejébe képeslapokat varrtak, hogy jobb tartása legyen.

Kiss Nóra azt is elmondta: az asszonyok számára gyöngyösnecc-készítő specialisták, úgynevezett neccfűzőasszonyok készítették el a fejdíszeket. Átlagosan egy-egy fejdísz elkészítése két napot igényelt.

- A gyöngyösneccet a férjes asszonyok hordták, amit a lakodalom éjszakáján tettek fel először a kontyukra – árulta el a szakember. – Egyszerre akár négy-öt neccet is használtak, hogy legyen az ünnepekre és a hétköznapokra is belőlük. A férjes asszonyoké volt a legszínesebb és legdíszesebb necc: a színes bársony alapra sokszínű gyöngyöket varrtak fel. Harmincöt-negyven éves koruktól már egyszerűbb mintájú, kevésbé színes, sőt, egyre sötétebb neccet viseltek, az idős asszonyok és az özvegyek pedig fekete alapon fekete gyönggyel készített fejdíszt hordtak. Az idő múlásával megkopott, elzsírosodott necceket pedig szétbontották, a drága gyöngyöket lefejtették és felfűzték egy új, tiszta darabra.

A néprajzos szakember elárulta: gyöngyösneccel ma már jobbára csak hagyományőrző rendezvényeken találkozhatunk, a mindennapi viselés a hetvenes években szűnt meg. A viselet gyönyörű darabjait szeptember elejéig tekinthetik meg az érdeklődők A hónap műtárgya-vitrinben.