Horvát és magyar fiatalok közösen ápolják Gébárton a Dráva menti dudakultúrát

A táborban tíz horvát és tíz magyar fiatal tanulja a dudán való játékot, valamint a különleges hangszer elkészítésének módját. Ez utóbbit oly alapossággal, hogy egy kecske épp ottjártunkkor áldozta életét a dudaművészet oltárán. A legjobb dudák ugyanis kecskebőrből készülnek…

Közös dudahagyomány

A részvétel ingyenes, ugyanis a képzést idén egy horvát–magyar határon átnyúló projekt (CultuREvive Tour) keretében szervezték meg, amelynek vezető partnere a Zala Megyei Népművészeti Egyesület. S hogy miként kerülhetett e projekt égisze alá a tábor? Az ok a horvát–magyar térség közös dudahagyománya. A háromsípos dudát ugyanis csak a Dráva két oldalán, a magyarok és horvátok lakta vidéken használták. A tábor célja a közös dalkincs megtanítása, amiben két oktató, Szabó Zoltán néprajzkutató, dudás, népzenész és Végh Andor dudás, dudakészítő, a PTE adjunktusa jeleskedik.

– A tábor nyomán egy CDt, valamint egy füzetet is megjelentetünk, hogy írásban is nyoma legyen a közös dudás gyökereknek – mondja Prokné Tirner Gyöngyi, a Kézművesek Háza szakmai vezetője. – A táborba népzenészek, zeneiskolások, a duda iránt érdeklődő fiatalok érkeztek az ország különböző szegleteiből. A pályázatban vállaltuk, hogy 35 év alatti korosztályt szólítunk meg, a legfiatalabb résztvevőnk 10 éves. Szeretnénk, ha hosszabb távon életképes lenne ez a kezdeményezés, folytatást tervezünk.

Horváth Zalán is részt vesz a táborban

Időközben a kecske az értő kezek között lassan megszabadul a bőrétől. A nyúzás kényes műveletét Végh Andor mutatja be a fiataloknak. Mozdulatain látszik a gyakorlottság, ám nem csak ebben jártas, hiszen adjunktusként tanít a Pécsi Tudományegyetemen, továbbá ő volt a felkészítő tanára a zselickisfaludi Horváth Zalánnak, aki a gyerekdöntőig jutott dudájával a Fölszállott a páva 2015-ös versenyében.

Zalán most hol is lehetne másutt, mint itt, a zalai táborban. És nem is egyedüli „pávás”, ugyanis szintén részt vesz a képzésen a székesfehérvári Király Dávid, aki a középdöntőig jutott el tavaly.

– 2013-ban kaptam az első dudámat, de azt megelőzően is játszottam – halljuk a most 15 éves Zalántól. – A szüleim kiskoromban gyakran elvittek a falunkhoz közeli Szenna országos dudaiskolájába, ahol ők táncot tanítottak. Állítólag amikor megtanultam beszélni, azzal kezdtem, hogy dudás szeretnék lenni…

A dudáról

A duda ősi hangszer, az alapját képező nádnyelves sípot már ötezer évvel ezelőtt használta hangkeltésre az ember. Tömlő a római kor végétől kapcsolódott hozzá, állítólag Néró már játszhatott ilyenen. Térségünkben 14 avar kori sírlelet is bizonyítja, hogy milyen elterjedt volt a nyelvsípos hangszerek használata. A fentieket már Szabó Zoltán néprajzkutatótól halljuk, aki hozzáteszi még, hogy a duda zenei kincs megőrzése Bartók Bélának köszönhető, aki 1906 és 1914 között hatalmas munkát végzett el.

– Kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Bartók és tanítványai által fonográfhengerre rögzített eredeti dudazenék nyomán tudtunk tanulni – folytatja. – Az európai kultúrtörténet fontos része a dudahagyomány. Hogy ezen belül értékelni tudjuk a magunkét, lényeges, hogy a Kárpát-medence sajátosságait lajstromba vegyük, el kell készítenünk a dudatipológiát. A hangszernek sokféle típusa él, de a Dráva mentén használatos három-, illetve négysípos változat sehol másutt nem lelhető fel Európában. Ez ennek a térségnek a specialitása, a kanizsai és a keszthelyi múzeum is őriz példányt a háromsípos hangszerből. E tábornak épp az volna a fő célja, hogy a Dráva menti háromsípos dudakultúrát tovább éltesse.

Tudakoljuk, mennyiben más a hangzás, mintha csak egy síp volna a szárban?

– Sokkal gazdagabban szól, több hármashangzatot tud megszólaltatni ez a típus. A duda tipikus szólóhangszer, ő maga egy zenekar. Elkülönülnek rajta a zenei funkciók, megvan rajta a basszus, a bőgős, a kontrás, a dallam, a kíséret, minden, ami kell.

Arra is kíváncsiak voltunk, mi az eredete annak a mondásnak, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában.

– Régen nehéz volt összehangolni a hangszereket, ezért ha ketten játszottak, hamisan szólt. Ma ez már nincs így, a dudakészítők pontosan tudják, hogy milyen hangzás várható adott hossz, átmérő és lyukkiosztás esetén.

A duda nem kifejezetten női hangszer, bár Szabó Zoltán szerint erre rácáfolnak a baszk és az észt hölgyek, akik mesterien, elkápráztató technikával játszanak. De nálunk sem unikum a női dudás, saját tanítványai között is akad több hölgy, sőt, e táborban is képviselteti magát a szebbik nem. Hogy milyen gazdag dudahagyomány élhetett egykor a Dél-Dunántúlon, arra példaként megemlíti, hogy a somogyi Berzencén az I. világháború előttről 14 dudás nevét gyűjtötték össze. A háború végére kettő maradt. Örvendetes hír azonban, hogy a Kárpát-medence duda hangzó anyaga – tíz CD-nyi felvétel – immár digitalizálva is rendelkezésre áll bárki számára.