A lándzsás útifű barátainak kalandjai Boncodföldén

Nyaranta a szülők legnagyobb segítsége a lehetőleg faluban élő nagymama, nagypapa, aki ideális esetben nem dolgozik, bármikor fogadja az unokát, sőt észrevétlenül megtanítja a ház körüli munkákra. Hiszen a lurkóknak izgalmas játék lehet a kacsák, tyúkok, libák etetése, a veteményes gyomlálása, a gyógynövények gyűjtése, a tűzifa aprítása, az öntözés, a hegyi hajlék meszelése, a méhek megfigyelése, a gyümölcs felszedése. Illetve mindezek felismerése.

Mivel ettől az idilltől egyre messzebb vagyunk, nem lehet eléggé megbecsülni Járányi Orsolya és Fülöp Zoltán táborait. Ahol idén is több mint hatvan kisgyerek létezhetett ebben a paradicsomi állapotban, amikor nincs semmi parancsban, de mégis olyan jó mindenben részt venni.

– Nekem ez hobbi – mutatja az idei utolsó turnus alapfeladatát jelentő faragásokat házigazdánk. Most éppen azt találták ki, hogy minden gyerek faragjon magának kisszéket, arra pedig készítsen nemezből párnát. – Az alapanyag az itt heverő tűzifa volt, mindenki választhatott magának egy-egy darabot, így nem lett két egyforma. Látjátok, már száradnak, szépen csiszoltak, a pajtában pedig nemezelnek a gyerekek.

Fülöp Zoltán és a táborokat vezető Járányi Orsolya emellett, hivatásukhoz híven, a gyógynövények rejtelmeibe is beavatta a táborlakókat, ezért aztán meg sem lepődtünk, amikor az egyik kisgyerek lándzsás útifűvel kezelte a bibit. A korábbi ökotáborok a teskándi iskola gesztorságával pályázati forrásból valósultak meg, a dolog folytatást igényelt, mivel a szülők és a gyerekek is emellett voksoltak. Nyolc éve üzemel a tábor, meg sem kell hirdetni, szájról szájra száll a hírük. Nem ritka, hogy a srácok innen hazafele már a kocsiban elszunyókálnak, annyi az élmény. Az esti csobbanás napi program, de volt, hogy vonatkoztak, kirándultak is.

– Idén a kincskeresés volt a fő motívum, e köré építettük fel a feladatokat. Átváltoztunk kincskeresővé, ástunk, búvóhelyet építettünk, volt aranyrögünk, kincskereső eszközünk, csapatzászlónk, csapatpólónk, titkos kulcsunk, ami a kincsesládát, azaz a frigyládát nyitja – folytatta Orsolya. – Az egyik gyerek meg is találta a saját kincsesládáját a Balatonon!

– ?

– Hát… besegített az illúzióba a lelkes apuka, átvette a történet folytatását.

Orsolyát és Zoltánt sokan ismerik mint a gyógynövényekből készült tinktúrák készítőit, de azt kevesen tudják, hogy ugyanazon a napon születtek, tehát a zalaegerszegi szülészeten már találkoztak, de a közös élet némi kitérő, csak több mint 30 év után kezdődhetett el.

– Szeretnénk, ha a nálunk megforduló gyerekek észrevétlenül tanulnának kitartást, szorgalmat, hogy ne adják fel a munkát az első apró kudarc után, értékeljék a saját kezük produktumát – vette át a szót Fülöp Zoltán. – Közben megtanulják, hogyan bánjanak az eszközökkel, s a mozdulataik úgy követik az őseikét, hogy nem is tudnak róla.

A boncodföldei kisszékek azóta megtalálták a helyüket, s remélhetőleg jó ideig az egyik legkedvesebb darabja lesz a gyerekszobának. Hátha még azon ülve mesét is lehet hallgatni…