Fraktálok és áriák randevúja Lóránt Zsolt zalaszentlászlói kiállításán

Mint arról korábban már röviden beszámoltunk, Lóránt Zsolt a szűkebb pátriája és a főváros után ismét idehaza állította ki úgynevezett fraktál képeit, amelyek számítógépes technikával készülnek, s a matematikai logikát követik. Most azonban a lenyűgöző szimbolikájú és az elemi-természeti szerkezet esztétikáját elénk táró képek tárlata afféle performance programmal egészült ki, amely osztatlan sikert aratott a befogadók körében. (A saját fraktálok keletkezéséről ekképp ír Lóránt Zsolt: „Mindig szerettem volna soha nem látott világokba, különleges tájakra eljutni. Soha nem látott növények, elképesztő színű virágok között, elképesztő alakú dombokon, a fizika törvényeire fittyet hányó felhőalakzatok alatt sétálni. Talán nem is ezen a Föld nevű bolygón, talán nem is ebben a táguló világegyetemben… a természet tele van fraktálokkal, vagyis olyan mintázatokkal, amelyek hasonló mintázatokból építkeznek. És ezek a hasonló mintázatok is hasonló mintázatokból állnak össze, meg azok is. Mint egy fa lombkoronája, vagy egy levél erezete, vagy a tüdőnk szerkezete, a norvég fjordok, a felhők, a hullámok…”)

– Mára a fraktálgeometria minden tudományágban megkérdőjelezhetetlen, melyre lehet építeni, legyen szó kozmológiáról, kémiáról, biológiáról, de ott van a tőzsdék grafikonjaiban is – magyarázta a tárlatmegnyitón az alkotó. – A fraktál szót Benoit Mandelbrot 1975-ben alkotta meg.

Visszakanyarodunk a szervezéshez. Történt ugyanis, hogy Székely Andrea, egyházzenei szakon végzett énektanár, szoprán magánénekes, Huszti Bernadett tanítványa és a hazánkban mindössze egy éve, Tekenyén élő német tenor operaénekes, Hans-Jörg Bock úgy határozott, a képekhez dalműveket és áriákat társít. A Türjén is tanító fiatal énekesnő és a már nyugállományú német művész május 22-én, egyebek között Mozart Don Giovanni, Figaro házassága, A varázsfuvola című operáiból énekelt duetteket. A stuttgarti zenei világból érkező, zenetanárként is működő Hans pedig, miután elkötelezett híve a magyar operettnek, Kálmán Imre Marica grófnő című művéből énekelt, végül az Operaház fantomja című musicalből is felcsendült néhány taktus. Mindez összesimult a képekkel, méghozzá úgy, hogy Lóránt Zsolt maga írta meg összekötő és ismertető szövegként születésük történetét, felvillantva az ambíciót és a mély lírai szempontokat, melyekkel a világot szemléli. (Olvasóink ismerhetik már a verseit és a mesekönyvét is.)

Miután a műsor szereplői eddig még sosem találkoztak, s léptek fel együtt korábban, mi is azt tudakoltuk, hogy jött létre a szerencsés találkozás.

– Egyik tanítványom említette, hogy a lakóhelyére nemrég költözött Hans, aki nagyon jól énekel – mesélte Székely Andrea, aki Lóránt Zsolt műveit, nem véletlenül, egy ideje közelebbről ismeri. – Zsolt pedig útnak eredt, és felkereste Hansot.

– Egy pillanat alatt egy hullámhosszra kerültünk a vendégemmel, amikor bekopogott – mondta a 8 éves kora óta éneklő, magyar származású nagymamával rendelkező Hans, aki azelőtt soha nem látott fraktálokat, le is nyűgözte a látvány, s mint jelezte, ha sikerült berendezkednie, mindenképp szeretne belőlük látni a saját falain néhányat. Neki is nagy tervei vannak, szeretné, ha megszervezhetne itt Zalában egy előadást Mozart Requiem című gyászmiséjéből, amely nagyon közel áll hozzá. Az elhatározáshoz már csak zalai partnerek kellenek. Ő maga hamarosan odahaza, Németországban lép szűkebb közönség elé, a következő közös műsorukra pedig a tervek szerint Sopronkövesden kerül sor. Az év végén templomi adventi hangversenyre készülnek, s a kallósdi nyári fesztivál is érdeklődik a programjuk iránt.