Egy elfelejtett hadjárat története 1968-ból

Fél évszázaddal ezelőtt, 1968. augusztus 21-re virradóan a Varsói Szerződés négy tagállama 25 hadosztállyal, 250 ezer katonával indított hadjáratot a csehszlovákiai demokratikus folyamatok eltiprására. Ebben hazánkat a zalaegerszegi székhelyű 8. gépkocsizó lövész hadosztály képviselte teljes csapatállományával, azaz a székhely mellett Nagykanizsa, Nagyatád, Tapolca helyőrségek közel 12 ezer katonájával. Jagadics Péter, a 2009-ben a katonai elhárítástól nyugállományba vonult alezredes, szombathelyi szerző a kötet zalaegerszegi bemutatásakor elmondta, hogy fiatalon végzett katonatisztként 1978-ben került a zalai megyeszékhelyre a 33. gépkocsizó lövészezredhez és találkozott olyan katonatisztekkel, akik részt vettek a hadjáratban.

- Keveset lehetett tőlük megtudni az 1968-as eseményekről, mert nem akartak, nem mertek beszélni róla – idézte fel. – Később a munkában találkoztam a csehszlovákiai bevonulással kapcsolatos dokumentumokkal, és megérlelődött bennem a gondolat, hogy ennek a hadjáratnak, a hadosztálynak, ezeknek a katonának olyan emléket állítok, ami tényszerűen leírja azt, ami a riadó elrendelésétől a hazatérésig megtörtént – mondta.

Eredeti dokumentumokkal alátámasztott kötet

Ezt a folyamatot foglalja össze az 1968 Egy elfelejtett hadjárat című kötet eredeti dokumentumokkal alátámasztva, pusztán annyi kiegészítést fűzve hozzá, amennyi a laikus olvasó számára a katonai nyelvezet megértéshez szükséges. Az olvasónak pedig megadatik a lehetőség, hogy a 310 oldal végére jutva saját maga vonja le a következtetéseket.

- A könyvben nincsenek politikai felhangok, politikai elemzések, pusztán csak amennyit a katonai hadjárat mozzanatainak az ismertetése megkövetelt. Akkor a katona egyetlen dolgot tehetett, beosztástól függetlenül az utolsó sorkatonától Lakatos Béla vezérőrnagy hadosztály-parancsnokig bezárólag, végrehajtotta a kapott parancsot – mondta Jagadics Péter. – A hadtörténeti és az állambiztonsági levéltárban fellelhető, titkosítás alól feloldott dokumentumok, a hadműveleti naplók anyaga és a katonai elhárítás iratai ismerhetők meg a kötetből. Csak a legszükségesebb helyeken egészítettem ki ezeket magyarázattal – tette hozzá. – Tekintve, mivel a 8. hadosztálynál kezdtem a pályafutásomat, amit a katonai elhárításnál folytattam, és mert a Zala fedőnevű katonai feladat iratanyaga megmaradt, az elhárítás dokumentumainak titkosítását feloldották, ezért úgy gondoltam, ezeket egy kötetbe rendezem. Katonához illő alapossággal, de nem vagyok történész – magyarázta.

Korábbi munkák

Jagadics Péter utalt rá, hogy az 1968-as bevonulásról korábban már jelentek meg történészi alapossággal összefoglaló munkák, például Pataky Ivántól Vonakodó szövetséges címmel. Megemlítendő az is, hogy a 8. gépkocsizó lövész hadosztály hadműveleti naplója Csehszlovákia megszállásának időszakából Solymosi József szerkesztésében megjelent 2012-ben Zala 1968 címmel. E sorba illeszkedik a Hívatlan vendégként északi szomszédainknál című könyv is Homor Györgytől. Utóbbi a Sumava gyakorlatot írta le, ez előzte meg az intervenciót, amit aztán Zala néven jegyzett anno a magyar hadvezetés.

- A magyar katonák számára a szovjet hadvezetés által kijelölt 10 ezer négyzetkilométert meghaladó felvidéki, zömmel magyarok lakta területen jutott feladat. Ez alapvetően megszállást jelentett, területbiztosítást. A hadjárat azonban már másnap, augusztus 21-én elveszítette jelentőségét. A csehszlovák honvédelmi miniszter ugyanis parancsba adta, hogy ellenállni, fegyvert használni nem lehet, innentől kezdve értelmetlen volt a megszállás, de csak három hónappal később, október végén térhettek haza a magyar katonák. Nem is volt ellenforradalom, aminek a leverésére megszállták az országot, ráadásul a csehek olyan politikai megoldáshoz folyamodtak, amivel a szovjetek is egyetértettek. Ezt a megállapításomat biztos vitatják a történészek, de nekem ez a meglátásom – mondta végezetül.