Zsigmondysok Szlovéniában

A diákok az Erasmus + program támogatásával nemrég háromhetes tanulmányúton vehettek részt Szlovéniában, ahol belekóstolhattak az ottani munkavégzés világába. Kivétel nélkül úgy vélekednek: a kintlét az épülésükre szolgált, új eljárásokat, eszközöket és ami a legfontosabb, új szemléletet ismerhettek meg.

– Iskolánk először vesz részt az Erasmus + programban – bocsátotta előre Laukó Emőke, az intézmény vezetője. – Azt tudom mondani, hogy nem egyszerű bekapcsolódni egy nemzetközi szakmai mobilitás programba. Már csak azért sem, mert a gyerekeket nem könnyű idegen nyelvi környezetben munkába állítani. Megfelelő tudással, kompetenciákkal kell felvértezni őket és felkészíteni arra, hogy odakint nem csak szakmai ismereteket tanulnak, hanem dolgozni fognak, akárcsak egy ottani főállású munkavállaló és mindezen túl kapnak még valami pluszt is. Ezzel együtt azt gondolom, egy ilyen projekt kiváló lehetőség minden iskolának. Abból a szempontból is, hogy az oktatási intézmények külföldi cégekkel alakíthatnak ki munkakapcsolatot. A magam részéről minden szakképző iskolát arra biztatok, ha lehetőségük van egy ilyen nemzetközi projektben részt venni, éljenek vele, mert a gyerekeket hihetetlen módon motiválja. És minket is, hiszen jó volt hallani, amikor azt mondták a szlovén cégek vezetői, hogy a gyerekek jól teljesítettek, bármikor újra fogadnák őket.

Az intézményvezető elmondta: fodrász, ápoló és informatikus tanulóik (összesen húszan) tölthettek el három hetet Nova Gorica-ban két informatikai cégnél, egy fodrászszalonban, illetve egy idős otthonban. Közülük Szilovics Máté, Szeles Rozália, Tukszár Kitti, Vadász Laura és Pribek Tibor mesélt a szlovéniai élményekről.

– Egy szállodai cégnél dolgoztam, melynek dolgozói hotelek belső televíziós hálózatának írtak programokat – hallottuk Pribek Tibor informatikus tanulótól. – Ezek olyan szoftverek, amelyek a szállodai szobájába belépő vendéget a képernyőn keresztül köszöntik, bemutatják a szállodát és a település, illetve a környék turisztikai lehetőségeit. Rengeteg újdonságot tanultunk a szlovén kollégáktól, például egy újfajta programozási nyelvet.

Hozzátette: tapasztalatai szerint Szlovéniában sokkal inkább törekednek a maximalizmusra a munkáltatók, teljes precizitást várnak el a dolgozóktól.

Vadász Laurát egy fodrászszalon fogadta, s mint elmondta: számára az volt újdonság, hogy a munkahelyi légkör barátságosabb, mint itthon, a kollégák szolidárisabbak egymással.

Szeles Rozália arról beszélt: lenne kedve ott dolgozni a későbbiekben is.

– Valahogy sokkal kedvesebbek az emberek és pozitívabb a hozzáállásuk mindenhez – jelentette ki.

Hasonlót fogalmazott meg Tukszár Kitti is, aki egy idősek klubjában dolgozott.

– Alapápolást, etetést, itatást végeztem, s a tisztálkodásban segítettem – mesélte. – Úgy láttam, ott a gondozottakkal is másként bánnak az egészségügyben, vagy a szociális ágazatban dolgozók, mint itthon (tisztelet a kivételnek), sokkal empatikusabbak. Egy példa: a túl nagy tablettákat előbb tégelyekben összetörik és úgy adják az idős betegeknek, akik bizony, néha nyelési nehézségekkel küszködnek. Azt is érdekes volt látni, hogy az idősklubban rendelkezésre állt mindenféle olyan segédeszköz, amelyek segítségével az ápolók a legkisebb fizikai erőkifejtéssel tudták mozgatni a beteget.

Szilovics Máté pedig arról mesélt: ő is egy informatikai cégnél dolgozott, s számára nagyon pozitív volt, hogy habár nem beszél olyan jól angolul, mégis mindenki türelmes és segítőkész volt vele.

– A cégnél alap, hogy a munkafolyamatot nagyon alaposan, 3 hétre előre megtervezik – hallottuk Mátétól. – A 3. hét végén meeting-eket tartanak, melyeken elemzik, hogy a kitűzött célok megvalósultak-e, vagy sem, ha nem, akkor annak mi az oka, min kellene változtatni. Alapvetően különbözik az ottani munkastílus az itthonitól.

– Azt hiszem, joggal bízhatunk abban, hogy ezek a fiatalok hazahozták Szlovéniából mindazt, ami pozitív és javíthat a magyarországi viszonyokon, s tovább tudják majd vinni leendő itthoni munkahelyükre – vélekedett Laukó Emőke.