Szlovéniában jártak a zalakomári diákok

Mint azt Szakáll Tibor igazgató elmondta: utuk első állomása Muraszombat volt. Itt a csapat látogatást tett az evangélikus templomban, ahol a lelkészházaspár, Mitja Andrejek és felesége értékes tájékoztatás adott a reformáció történetéről, társadalmi és művészeti hatásáról, a két nyelven – magyar és szlovén – folyó lelkipásztori munkáról.

– Ugyanitt a volt Szapáry – kastélyban megtekintettük a helytörténeti kiállítást, mely a hazai tájak Őrség, Hetés szerves folytatásaként mutatta be az építészeti, népművészeti, vidéki életmód hagyományait – mesélte az igazgató, aki így folytatta. – A második nap látogatást tettünk a Pártosfalvi kétnyelvű iskolában. Lenyűgöző volt a szép, tiszta természeti környezet, a környezettudatos nevelés, s a tanulók bevonása a helyi termék – méz, gyógy- és fúszernövények – előállításába. S itt az iskolában emlékeztünk meg a 13 hős aradi tábornokról.

Az iskolából a Hármas-határkőhöz indultak a zalakomáriak. A Vend vidék dombvidékén található kő igazi érdekesség. A három dátum a kövön igencsak mást jelent mindegyik nemzetnek. Nekünk, magyaroknak (1920. június 4.) a Nagy-Magyarország végét.

– Az utat Türkétől a Hármashatárig gyalog tettük meg, oda-vissza közel 6 kilométer – árulta el szakáll Tibor, aki megjegyezte: a túra felért egy testnevelés órával. – Szombati napunkat Celjén töltöttük. A Cillei család ősi fészke gyönyörű település. Tiszta, rendezett óváros szép épületekkel, templomokkal, sétáló utcákon szórakozó, vidám emberekkel. Az Öreg – vár igazi csemege, rekonstruált, korhűen újjáépített.

A csapat az utolsó napot Lendván töltötte. Gyalogtúra a Vináriumhoz, ismerkedés a szőlészettel a Lendva-hegyen. Délután megtekintették az orchideaparkot is Dobronakon, majd elindultunk haza.

– Diák és tanár egyaránt élményekkel gazdagodva térhetett haza – mondta az igazgató.