Jubiláltak a lendvai önkéntes tűzoltók

Nemrég ünnepelte fennállása 150. jubileumát a Lendvai Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az eseményről a Zala Vármegyei Katasztrófavédelm Igazgatóság emlékezett meg honlapján, hiszen Magyarországról Zalából és Vasból is érkeztek a lendvai ünnepségre, melyen a zalai igazgatóságot Szabó István tűzoltó alezredes, igazgatóhelyettes képviselte. A helyi önkéntes tűzoltóság megalapításában jelentős szerepet játszott Hajós Mihály, aki származásából adódóan a Kakasdi nemesi előnevet is viselte. Érdekesség, hogy az egykori ügyvéd az akkor még Zalához tartozó Tapolcán is elsőként alapított önkéntes tűzoltóságot, így járulva hozzá a vármegye tűzbiztonságához.

Kakasdi Hajós Mihály 1836-ban született az erdélyi Kolozson. A jogi egyetem elvégzése után Tapolcán dolgozott ügyvédként, és már ott fogékonynak bizonyult a tűzvédelem iránt: közbenjárásának köszönhetően alakult meg a helyi önkéntes tűzoltó egyesület, a Dunántúlon harmadikként. Ügyvédi és közéleti tevékenysége mellett ő töltötte be elsőként a tűzoltóparancsnok tisztségét is. 

Az élet aztán a vármegyéből nem, csak Tapolcáról sodorta el, és Alsólendvára költözve szintén hatalmas elánnal vetette bele magát a társadalmi munkába. A mai napig őt tartják a lendvai polgárosodás egyik legmeghatározóbb alakjának, felvirágoztatójának. A település – hálája jeléül – örökös képviselő-testületi tagságot adományozott neki, ráadásul elnyerte a királyi tanácsos címet is. Sokat küzdött a város vasúti forgalmának, vármegyén belül betöltött szerepének felvirágoztatásáért. Szerteágazó tevékenységéből természetesen itt sem maradhatott el az önkéntes tűzoltó egyesület alapítása. 

1873. május 17-én több, hasonlóan gondolkodó lendvai lakossal együtt megalapították a Lendvai Önkéntes Tűzoltóegyletet (Alsólendvai Tűzoltó Egylet). A krónikák azt tartják Kakasdi Hajós Mihályról, hogy rendkívüli meggyőződéssel tudta maga köré gyűjteni, valamint megnyerni az embereket a jó ügy érdekében, és ez a tűzoltó egyesület megalapításánál sem volt másképp: a május 25-i első közgyűlésen 120 alapító tagot jegyeztek be, és elfogadták az alapszabályt is. 

Érdekesség, hogy ez a lépés a többi, muravidéki tűzoltóegylet megalakulásához is lökést adott, így kijelenthető, hogy Kakasdi Hajós Mihálynak volt köszönhető nem csak a lendvai, hanem a térségbeli mentő-tűzvédelem alapjainak lefektetése is. Az egyesület az első kézi meghajtású fecskendőjét, valamint a többi szükséges felszerelést már az első éveiben megvásárolta, köszönhetően a jómódú lendvai polgároknak – akik nem mellesleg sokan alapítói is voltak a szervezetnek.  

A lendvai tűzvédelmi terület alá az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején  Csente, Petesháza, Hídvég, Bánuta, Völgyifalu és Hosszúfalu tartoztak. A kezdeti lendült után a század végére már voltak működési nehézségei az egyletnek, ugyanakkor bármikor rajta készek voltak az önkéntesek, ha emberi élet forgott kockán. Az 1910-es évek elején már azt tervezték az egykori alapítók, hogy tűzoltóotthonnal gazdagodjon a település, azonban Kakasdi Hajós Mihály 1912-ben bekövetkezett halála, valamint az első világháború kitörése áthúzta a számításaikat. 

Hajós Mihály, az egylet motorjának számító alapító kulcsszerepet játszott tehát az egykori Zala vármegyei település tűzoltóságának megszervezésében. Az első világháborút követően az egylet 1925-ig nem is szerveződött újra. Érdekesség azonban, hogy Hajós leszármazottai, köztük ifj. Hajós Ferenc az 1960-as években sokat tett azért, hogy fiatal tűzoltókat toborozzon, így biztosítva a környék tűzvédelmét – és elődjéhez hasonlóan, sikerrel járt.