Kovács Gyula továbbra is őrzi a régi fajtákat Pórszombaton

Az erdésszel Gyümölcsoltó Boldogasszony napja alkalmából az új füzetről, a pórszombati génbankról és a pálinkafőzésről is beszélgettünk.

– A legszebb magyar szavunk a gyümölcs. Az ember küzdésének, munkájának megvan a gyümölcse, a szerelem gyümölcse a gyermek – mondta Kovács Gyula, és ezeket a gondolatokat fogalmazta meg a füzet előszavában is. – A teremtés a paradicsommal kezdődik, ott is a gyümölccsel. Koronázási jelképeink közt szintén ott az országalma szimbolikus üzenettel, és a régi időkben az újszülötteknek is gyümölcsfát ültettek. Visszatekintve a múltba azt látjuk, hogy a Kárpát-medence magyarsága már a kora középkorban gazdag gyümölcsészeti kultúrával rendelkezett. Óriási fajtagazdagság alakult ki az elmúlt évszázadok során. Gyümölcsészetünk éppen úgy szerves része a kulturális örökségünknek, mint nyelvünk, népdalaink, táncunk. Sajnos, amit őseink az évszázadok során létrehoztak, azt a „modern embernek” néhány évtized alatt sikerült szinte teljesen elpusztítania. 1945 után a gazdából tsz-tag lett, 1990 után alkalmazott. Kultúrát megtartani csak szabadsággal lehet. Az elmúlt évtizedekben néprajzi tájak vesztették el arculatukat, és a régi idők gyümölcsészeti kultúrájából is csak apró töredékek maradtak. Ambrus Lajos író összegyűjtötte ezeket a töredékeket, elkészítette A nagy almáskönyvet, mely a régi idők gazdagságát tárja elénk, idén kerül majd a közönség elé. Helyet kap benne a közösen írt Magyar Pomológia (a gyümölcsismeret és gyümölcstermesztés tudománya) és Szávai Mártonnak, Énlaka utolsó tanítójának, Erdély legendás gyümölcsészének üzenete, míg a könyv gyümölcsészeti alapját a pórszombati gyűjtemény adja. Én egy kis füzetet állítottam össze, melyben hét gyümölcsfát és hozzá kapcsolódóan hét történetet osztok meg az olvasóval, rendhagyó módon, hiszen nemcsak beszélek róla, hanem mindezt egységes csomagban, díszdobozban, oltványokkal együtt tudom adni. A füzet remek fotóit dr. Szabó Zsolt és dr. Szabó Helga készítette. Úgy gondolom, nagy jelentősége van ennek például az iskolák számára, ahol nem oktatnak helytörténetet. Az általam leírt hét kis epizódban a történetünk, gasztronómiánk egy része jelenik meg Bolyai végakaratával, vagy Benedek Elek gondolataival a régi idők virágzó gyümölcsészetéről. Lehetne ez 777 történet is, annyira gazdagok voltunk, de ennek a végóráit éljük.

A füzetet a friss Kossuth-díjas Szarvas József gondolatai zárják, hiszen a művész a tündérkert mozgalomnak is szóvivője, fontos szerepe van az örökség őrzésében.

Visszatérve a génbankgyűjteményére, Kovács Gyula számára borús a helyzet, hiszen a vadak az utóbbi években felbecsülhetetlen károkat okoztak, amiért – mint az erdész elmondta – a területeken illetékes osztrák vadásztársaság hanyag hozzáállása a felelős. Becslése szerint az állomány 20 százaléka pusztult el, jelentős része zalai, göcseji anyag.

– Göcsej Európa vagy a világ gyümölcsészetének gyöngyszeme kellett volna, hogy legyen – mondta. – A 2015-ös leltárunk igazolta, hogy 100 évvel ezelőtt itt több körtefajtánk volt, mint egész Franciaországban. Több mint 400 régi göcseji körtefajtát őriztem. Ha feltesszük a kérdést, hogy mit ér a magyar örökség ma, a válasz az, hogy sokaknak semmit, de mégiscsak meg kell őrizni. A pusztulás, pusztítás mellett szerencsére mindig vannak olyanok is, akik ezzel az örökséggel foglalkoznak. A tündérkert rendszert azért hoztam létre, mert szembesültem azzal, hogy száz évnél tovább fél évezreddel ezelőtt sem maradtak meg nagy kertjeink, holott európai szinten is jelentősek voltak már a 16-17. században, de mindet el is pusztítottuk. Azt gondolom, magyar átok, hogy nem tudjuk értékeinket megőrizni, viszont bízom abban, hogy aki látja ezt a füzetet, hogy ezek nemcsak fák, hanem történelmünk, örökségük egy része, akkor más szemmel néz rá és értékként kezeli. Az idei Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának ez az üzenete. Régen ilyenkor kezdődött az év, ezt a Mária-ünnepet az egész Kárpát-medence magyarsága megtartotta. Ezt nekünk is őrizni kell, az ünnepeinket a járvány sem veheti el tőlünk.

Mint mondta: érték kudarcok az évek során, de sikerek is, vagyis nem adja fel, megy tovább az úton, hiszen vannak jó szándékú emberek, közösségek, akik partnerek a gyümölcsészet, a régi örökség továbbörökítésében, a természetközeli életmód mindennapivá tételében.

– A régi gyümölcsfajtákat nem kell vegyszerezni, metszeni, rendkívüli beltartalmi értékük van – magyarázta. – Manapság egyre inkább előtérbe kerül a természettel való egyensúly fontossága, egyre több tumoros problémával küzdő fordul hozzám, hogy tudnék-e adni olyan gyümölcsöt, amiben nincsen vegyszer. A 10 hektáron, több ezer fajtánál nem használok vegyszereket, metszőollót, és minden virul. Közben az intenzív gyümölcsöst csak vegyszerfelhőben lehet fenntartani – tette hozzá.

A gyümölcs persze nem csak frissen fogyasztható, és itt nem a lekvárra gondolunk. Két hagyományos gyógyszere volt Göcsejnek: az ecet és a pálinka. Előbbiből ma is készít Kovács Gyula többfélét, pálinkafőzéssel viszont már nem foglalkozik.

– Bíztam abban, hogy fel lehet lendíteni a magyar pálinkakultúrát, de a minőségi pálinkához jó alapanyag, sok idő és igényesség kell. Ezt napjainkban felülírják a gazdasági érdekek. Viszont a pálinkafőzés szabaddá válása sokat jelentett, mert ezután kialakult egy olyan, valamelyest szűkebb, de igényes kör, amelynek tagjai szenzációs pálinkát főznek, magas minőségben. Ez a régi fajták megmaradását is pozitívan érinti, hiszen akinek van jó tüskéskörte-pálinkája, annak fája is van.