Akinek szívügye a tengeri! A legnagyobb termést aratta le ősszel a kiskanizsai gazda, Ács Norbert

A Magyar Kukorica Klubot 18 gazda alapította 2005-ben azzal a céllal, hogy a világháló segítségével komoly szakmai támogatást nyújtson a minél nagyobb terméshozam érdekében a hazai kukoricatermelőknek. A klubnak ma már száznál is több tagja van. A szakmai szerveződés immár 13. éve hirdeti meg termésversenyét, melynek célja, hogy az arra nevezők minimálisan 5, maximum 10 hektáros területen a lehető legmagasabb terméseredményt érjék el. Ács Norbertnek ez már több alkalommal is sikerült.

Most viszont a régióban és országos viszonylatban is felállhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. A fiatal szakember édesapjával közösen vitt 500 hektáros gazdaságában a takarmánykukorica mellett őszi búzát, őszi árpát, szóját és repcét termel.

– 2018-ban indultam először a versenyen, aminek egyébként az Amerikai Egyesült Államokban nagy hagyománya van, s tavaly vettem részt rajta harmadik alkalommal – bocsátotta előre Ács Norbert. – Eddigi legnagyobb sikeremet tudtam elérni a 2020-as évre vonatkozóan, mert az országos és a regionális versenyt is megnyertem. Ez csak úgy lehetséges, ha a fajtában rejlő genetikai potenciált, valamint a termőhelyi adottságokat a lehető legjobban kiaknázzuk. A kukorica a termőterületünk körülbelül egyharmadát teszi ki, amerikai fajtákkal dolgozunk, a versenyen is ilyennel, egy Dekalb fajtával, a DKC5182-essel indultam. Kifejezetten jól teljesítő fajtáról van szó, amely megfelelő körülmények között akár rekordtermésre is képes. Olyanra, mint az általunk elért 17,94 tonna hektáronként, ami már a szárított, a májusi morzsolt kukorica 14,5 százalékos nedvességtartalmára visszaszámolt adat, egyébként az őszi víztartalommal 20 tonnánál is több kukorica jött le egy hektárról.

Ács Norbert hozzátette: azért is szép eredmény ez itt, Zalában, mert a megye hagyományosan nem mezőgazdasági potenciáljáról híres, sokkal inkább erdő- és vadgazdálkodásáról. Lényegesen kedvezőbb adottságok, talajviszonyok mellett folyik a termelés a réti, vagy humuszos homoktalajokon, az ország más pontjain, például az Alföldön.

– A versenyen a legjobb adottságú területünkkel veszek részt, tápanyagokkal jól ellátott, barna erdőtalajon, amely a fekvése révén kellően benapozott és optimális nedvességtartalmú, továbbá a vadkár is elhanyagolható – folytatta a fiatal szakember. – Mindehhez nagyon pontos, „kihegyezett” agrotechnikát társítok. A 8 tonnás országos átlagtermést ennek köszönhetően sikerült most 10 tonnával megfejelni.

A szakember kérdésünkre azt is elmondta: fontos tényezőnek tartja, hogy a versenyparcella tápanyag-visszapótlása talajvizsgálat alapján, nagyon pontos mennyiségekkel történik, ahogy a talajművelés és a növényvédelem, sőt, már a vetés is. Míg a többi agrotechnikai beavatkozást munkatársai is elvégezhetik, a vetést minden esetben megtartja magának, ugyanis meghatározó, hogy a magok, majd kikelve a növények mekkora távolságra vannak egymástól. Sok múlik a vetőgép beállításán és a haladás sebességén is.

Ács Norbert nem rejtette véka alá: a teljes üzemméreten ilyen termésátlagot nem szabad célul kitűzni, mert az már akkora költségekkel járna, ami nagy kockázatot hordozna magában, hiszen nincs garancia rá, hogy például a jég nem veri el az összes kukoricát, vagy hogy mindenhol rekordmennyiségű termés realizálódik. Ahogy fogalmaz: a versenyben a pénz és a paripa nem számít, de a való életben igen.

– A megmérettetésen való részvétel és a jó eredmény inkább presztízskérdés, igazolása annak, hogy szakmailag képesek vagyunk extra eredményekre is. Ám ez sajnos a jelenlegi költségviszonyok között nem tekinthető általánosnak, inkább csak az én szívügyem – hangsúlyozta a fiatal termelő.