A kanizsai dr. Péter Erzsébet kötetbe foglalta kutatási eredményeit

Dr. Péter Erzsébet új könyve az Új Nemzeti Kiválóság Program kutatói ösztöndíjának keretében valósult meg. A szerző egyik vállalása az volt, hogy a korábban megkezdett kutatását folytatja. Mégpedig két évvel ezelőtt készített egy interjúsorozatot munkavállalókkal az egész Dunántúlon, mely 507 fő megkeresését jelentette.

– Ezt követően eldöntöttem, megkérdezem a másik oldalt, vagyis a mikro-, közepes és nagyvállalkozások vezetőit, hogy ők miként látják a vállalati kultúrát – folytatta. – Napjainkban a vezetőkre más, újszerű feladatok hárulnak. Fel kell ismerniük a munkatársak egyéni képességeit, és készen kell lenniük azok befogadására. Kellő mozgásteret kell biztosítani a dolgozó számára, ezzel mintegy vállalkozóvá válik és kreativitását a vállalati célok elérésére fordítja. A kötetben Zala megyei vállalkozók illetve munkavállalók véleménye jelenik meg. Vállalatikultúra-szemléleteket térképeztem fel, hogy a munkaadók a cafetéria és a béren kívül juttatás mellett tudnak-e bármit adni a munkavállaló megtartásáért. Már régen túlnőttünk azon, hogy a fizetés mellett miként lehet a jó szakembereket megtartani. Ezt most kezdik felismerni, ám egyelőre kevés helyen alkalmazzák. A vizsgált területen belül állami fenntartású intézményvezetőkkel is készítettem még interjúkat, szerettem volna bemutatni a különbséget a magán-, illetve az állami szféra között, itt meglepő eredmények születtek.

Hozzátette: a környezetünk állandóan változik, ha sikeresek akarunk lenni, akkor alkalmazkodnunk kell ezekhez a változásokhoz, s ennek megfelelően fejleszteni. Ha egy dolgozó azonosul a szervezet kultúrájával, elkötelezetté válik, együtt él a szervezettel minden pillanatában, és ami nagyon fontos – különös megerőltetés nélkül. Nem teher számára többé a munka, hanem az életének a része.

– A kötet hasznos lehet azok számára, akik menedzsmentet és vezetési ismereteket tanulnak – fogalmazott az egyetemi docens. – Rajtuk kívül szintén jól használhatják azok a döntéshozók, akik lokális, önkormányzati szinten döntenek arról, hogy melyek azok a vállalkozások, akiknek a letelepedését tudják támogatni. Illetve arra is választ találnak benne, hogy miként lehet megtartani a fiatalokat. A következő kutatásom éppen arról szól, hogy a különféle generációkhoz tartozó munkavállalók, vezetők hogyan látják mindezt.