2018.03.07. 12:00
Az év bortermelője a nagyradai találkozón elmondta: a minőségre figyelnek
Az országban sok helyütt kiváló minőségű borok készülnek, ám nem elég mennyiségben. Az sem tesz jót a magyar borkultúrának, hogy az olcsó olasz borokból sokat hoznak be.
Fehér V, CSászár István, Szöke Mátyás
Fotó: Szakony Attila/ Zalai Hírlap
Azonban nem minden téren ilyen borús a magyar borászatok helyzete, bár tény, jócskán küzdenek nehézségekkel. Többek közt erről is szó esett azon a Mátyás-napi borünnepen, amit tegnap tartottak a Cezar Winery Kft. pincészetében.
Az immár tizennyolcadik alkalommal megtartott rendezvény megyei állomására a zalai bortermelőket várták, különböző szakmai előadásokkal.
Ferenc Vilmos, a program főszervezője, okleveles kertészmérnök, a Magyar Borakadémia tagja elmondta: Villány után ezúttal Nagyradán, majd Szekszárdon és Balatonbogláron is várják a termelőket eszmecserével egybekötött konferenciára, melynek keretében az év bortermelőjét, a borászok „Kossuth-díjasát” is bemutatják a szakavatottaknak.
- A szőlőtermesztéssel, növényvédelemmel és a borászatokkal kapcsolatos teendőket is megvitatjuk, természetesen kóstolók is színesítik a rendezvényeket – jelezte Ferenc Vilmos. Megjegyezte: az időjárás nem nehezítette a borászok munkáját, a csonthéjas gyümölcsöt termelő gazdákat sújtotta a fagy. A szőlőt viszont nyugalmi állapotában érte a zimankó, ezért nem károsodott. Ám gombabetegség még okozhat gondokat. A peronoszpóra megjelenésétől tartanak. Ezért fontos a prevenció: védekezéssel megelőzhetőek a betegségek.
Nem csak tennivalókról, ünnepről is szólt a tanácskozás. Bemutatkozott zalai kollégáinak az év bortermelője is. Szőke Mátyás mátraaljai termelő élete több évtizede a borról szól.
- Ugyan más az eredeti szakmám, szüleim emlékére azonban felépítettem a borászatot – fogalmazott Szőke Mátyás. – 60 hektáron termelünk világ- és magyar fajtákat, kékfrankossal, olaszrizlinggel sokat foglalkozunk. 2001-től szállítunk Kaliforniába hétféle bort, évente 250-300 ezer palackot. A fehérbort, amit odautaztatunk, egy évig érleljük, a vöröseket még tovább.
A minőségre figyelünk, nem a tömegtermelésre.