Felkészülés a gyümölcsfák metszésére

Gyümölcsfáim bizonyára jobban járnának, ha diplomás szakember végezné az év eleji fazonírozásukat, de nekünk ilyen luxusra nem futja, az idén is marad a saját erő. Különben is: mire való a begyűjtött könyvespolcnyi szakirodalom? Bár még korainak tartom a fák gyakorlati egrecírozását, de az elméleti tudnivalókkal már felvértezhetjük magunkat, főleg, hogy az internetnek köszönhetően elleshetjük akár a világ legjobb kertészeinek módszereit is. Amellett persze, hogy a gyümölcsösben járva a helyszínen is tervezgethetünk.

A gyümölcsfák és a cserjék egyébként metszés nélkül is növekednek és teremnek, mi viszont szeretnénk mindkettőt befolyásolni, alakítani a formájukat és növelni terméshozamukat. Nem kevés tudást és odafigyelést igénylő feladat, amely során nemcsak a hozzám hasonló amatőr, hanem a tanult, tapasztalt kertészek is elkövetnek olyan hibákat, amelyek károsíthatják a fákat.

Mindjárt az első ballépés, ha rosszul időzítjük a metszést. A nem megfelelő időben történő sebzés, csonkítás gyenge növekedéshez, betegséghez, sőt, a fa pusztulásához is vezethet. Általában a késő tél vagy a kora tavasz ideális a legtöbb fa számára, ilyenkor még nyugalmi állapotban vannak és gyorsan gyógyulhatnak. Vannak kivételek, bizonyos gyümölcsfa fajtáknak más és más időszak a kedvező. A kajszibarack fát például kora tavasszal, rügyfakadás után, de még virágzás előtt, ahogy mielénk mondják: "fehérbimbós" állapotban metszhetjük, akkor ugyanis a "gutaütés" kórokozói már nem fertőzőképesek, s a fa immunrendszere is aktivizálódott.

A metszés fontos alapszabálya: minél többet vágunk le a fák, a cserjék ágaiból, annál erősebb, minél kevesebbet, annál kisebb lesz a növekedése - gyakori hiba a túlmetszés, a túl sok lombozat eltávolítása megterheli a növényt, megrövidíti az életét. Egyetlen szezonban soha ne távolítsuk el a fa koronájának még a 25 százalékát sem! A nem megfelelő vágások is károsítják a fát és akadályozzák a gyógyulást - most még van időnk, hogy felvértezzük magunkat a megfelelő metszéstechnikák elméleti elsajátításához -, például a nagy, vastagabb ágak esetében mindig a többlépcsős módszert alkalmazzuk. A munkát alulról felfele kezdjük: előzőleg egyharmad részig fűrészeljük be az ágat, ezután az alsó bevágástól kicsivel távolabb fűrészeljük le. A megmaradt csonkot már bátran eltávolíthatjuk, de vigyázzunk az ággyűrűre, amely a fa önvédelmét biztosító kambiumot tartalmazó terület. Kacorkéssel igazítsuk simára a seb külső széleit, majd kenjük be sebkezelő anyaggal, hogy megvédjük a közvetlenül a kéreg alatt elhelyezkedő, az új sejtek alkotására s így a sebzés begyógyítására képes kambiumot a kiszáradástól.

Metszésnél ne feledjük, hogy az egészséges, nagy ágak levágása megterheli a fát, fókuszáljunk a beteg, a sérült és a túlzsúfolt ágak eltávolítására. A 12-15 centinél nagyobb átmérőjű ágakat csak akkor vágjuk le, ha feltétlenül szükséges. Mint például az elhanyagolt fák rendbetételénél. Első lépésként ezúttal is: szabadítsuk meg az összes elhalt, beteg vagy letört ágtól. Ha túl magas, azt csak 2-3 év alatt fokozatosan korrigáljuk, egyetlen évben a fa teljes magasságának legfeljebb egyharmadát távolítsuk el. Vágjuk ki a nemkívánatos belső ágakat, különösen azokat, amelyek párhuzamosan nőnek, vagy keresztezik egymást - a ritkítás javítja a fény és a levegő bejutását a lombkoronába. A következő években folytassuk a fa formázását és magasságának csökkentését, a fokozatosság lehetővé teszi a fának, hogy anélkül alkalmazkodjon, hogy az túlságosan igénybe venné, esetleg sokk érné. Segíti a fa felépülését, ha javítjuk körülötte a talaj egészségét és életerejét: terítsünk alá komposztot, érlelt trágyát. Igaz, az elhanyagolt gyümölcsfa helyreállítása többéves folyamat, sok türelmet és munkát igényel, de megfiatalíthatjuk vele az idős gyümölcsfákat, javíthatjuk egészségi állapotukat, termőképességüket.