2023.11.21. 15:00
Egy hazai kutatás közelebb visz a ragadozók gyors terjedésének megértéséhez
Különös magyar megfigyelés segítheti az aranysakál gyors terjeszkedésének megértését, adta hírül a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE).
Az aranysakál egy pillanatra sem akar a társas lét előnyeiből kimaradni (Fotó: ZH)
Párja pusztulása után egy nappal új nőstény szegődött egy hím aranysakál mellé Somogyban, derítették ki magyar kutatók az állatokra rögzített GPS-nyakörvek adatainak elemzésével. A világon egyedülálló megfigyelés egy korábbi sejtést igazol, és annak megértéséhez vihet közelebb, hogy a sakál miért képes Európa-szerte ennyire sikeres és rohamos terjeszkedésre.
A toportyán vagy nádi farkas néven is ismert ragadozó az 1990-es évek elején bukkant fel újra Magyarország déli határvidékén, azóta tartó rohamos térhódítását pedig rendkívüli alkalmazkodó képessége mellett a délszláv háború, a mezőgazdasági művelés változásai, a globális klímaváltozás, valamint a nagyragadozók hiánya egyaránt elősegítette.
Az már korábban ismert volt, hogy sikeres túlélési és terjeszkedési stratégiájának egyik titka szociális kapcsolatrendszerében keresendő. Az aranysakál ugyanis családi szerkezetekben, csoportokban él, amelyekben az utódok neveléséből a monogám pár mindkét tagja kiveszi a részét, sőt: segítőként az előző évi nőstény fiatalok is a kölykök rendelkezésére állnak. Ezek miatt pedig a sakálkölykök felnevelése sokkal hatékonyabb, mint például a potenciális versenytárs, a róka esetében.
A kutatók azt is sejtették, hogy az egymáshoz hosszútávon hűséges, monogám sakálpár valamely tagjának pusztulása után egy másik példány léphet az elpusztult egyed helyére, ezt azonban a korábbi adatgyűjtési módszerekkel nem lehetett egyértelműen bizonyítani.
Az ezzel kapcsolatos áttörés most a Soproni Egyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és az SMP Solutions Zrt. szakértőinek köszönhető, akik 91 GPS-nyakörves aranysakál viselkedését elemezték, az állatok által bejárt útvonalak alapján.
A friss adatok azt mutatták: egy nappal azután, hogy a terület domináns monogám párjának nőstény tagja elpusztult, egy magányos nőstény belépett a „képbe”, és ezt követően a magára maradt hím közelében maradt. „A sakál láthatólag egy napra sem akar az előnyökből kimaradni, és azonnal új társat keres magának” – mutatott rá az eredmények alapján Csányi Erika, az Applied Animal Behaviour Science szaklapban megjelent tanulmány egyik szerzője.
