Miről vallanak a leletek? – nyílt nap a vállusi régészeti feltárásról

Vállus Még 2017-ben történt, a falu turizmusáról szóló riportunk felvételénél, Vállus templomában Herczeg Béla polgármester egy súlyos Mária szobrot mutat, s azt mondja:

– Bármennyire is hihetetlen, de ezt a nehéz kőszobrot, a faluban élő legenda szerint a víz hozta le a hegyről. A 14. században pálos kolostor volt a Lázhegyen, s onnét görgethette a víz a völgybe a Mária gyermekével faragványt. A szobor legendája is igaz lehet, ugyanis hosszú erősködésünk eredményeként, tavaly sikeres régészeti kutatás is feltárta, volt pálos kolostor a Láz-hegy szentmiklósi völgyében, pedig ezt senki sem akarta elhinni nekünk.

Az első feltáró munkák eredményeként előkerült a föld alól a kolostor kerengő keleti fala, a templom sokszögű, támpillérekkel megerősített szentélye, valamint két sír a kolostorudvaron.

Most ismét itt vagyunk a vállusi régészeti kutatás föld és kő halmai között, ahol az idei ásatásokról nyílt napot tartanak. Megelőzőleg, 2019-ig három kutatást végeztek, most, négy év elteltével, augusztus elsejétől folytatódott a romok feltárása. Havasi Bálint a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának főigazgatója a következőkkel köszönti a szép számmal megjelent érdeklődőt:

-Eszünk ágában sem lett volna itt régészeti kutatásokat folytatni, ha nem lett volna a falu polgármestere, aki váltig erősítette, hogy itt egy kolostor maradványai rejtőznek az erdőben. Erről ugyanis semmilyen komolyan vehető írott emlék nem létezett. Pénzünk sem volt a kutatásra, mégis, önkéntesekkel 2016-ban megnéztük, mit rejt az erdő. Simmer Lívia kolléganőm irányításával, aki a múzeum régészeti osztályvezetője, immár a negyedik kutatást végezzük a területen, továbbra is önkéntesek segítségével. Ez a feltárás jó példája annak, hogy milyen sikeres lehet a közösségi régészet. Az idén, a forrásaink is bővültek, hiszen a munkálatokhoz a Göcseji Múzeum elnyerte a Magyar Géniusz Program 7,9 millió forintos támogatását, s az év végéig tartó projektben folytatjuk a közösségi ásatásokat Válluson és Zalacsány-Örvényeshegyen, ahol szintén pálos kolostor állt. Célunk, látogathatóvá tenni a romokat, ezzel növelve a térség turisztikai látnivalóinak kínálatát – említette Havasi Bálint.

Simmer Lívia megmutatja az idei feltárási kutatószelvényeket, rommaradványokat, leleteket. Az első kibontott falazat a sekrestyéé. Lívia elmondja, hogy a pálos kolostoroknál általában a templom északi oldalához csatlakozik a kolostor, itt viszont, valószínű, hogy a terepviszonyok miatt, a rendház a templom déli oldalára került, ugyanakkor a sekrestye az északi oldalon helyezkedik el. A 2018-as ásatás során a szentélybelső egy részének feltárása, valamint a keleti kolostorszárny egyik helyiségének vizsgálata történt meg. Az oltár keleti felét és az egykori, mészhabarcsos padlószint maradványait sikerült akkor azonosítani. Az északi falon előkerült egy küszöbkő és a hozzá tartozó, a templom belsejébe esett díszesen faragott ajtószárkő. Ez volt a sekrestye bejárata, amelyet most tártak fel. A sekrestye falai alatt korábbi korszakból származó falalapozások kerültek elő, amely arra utal, hogy a pálosok megjelenése előtt már Árpád-kori templom állhatott itt, s annak az alapjain folytatták a szerzetesek saját komplexumuk kialakítását. A déli irányban húzódó ásatások falfeltárásainál rábukkantak a kerengő folytatására, s megtalálták a rendház déli végfalát is.

-Itt ért bennünket a meglepetés, mert római kori emlékeket is találtunk. Például tegulát, ami római kori tetőcserép maradvány, valamint fibulát, mely a római viseletben használt ruhakapcsoló tű volt. Az Árpád-kori megtelepedés tényét erősíthetik meg a későbbi antropológiai vizsgálatok, mely során a kolostor területén előkerült, zömmel a 2019-ben feltárt csontkamrában lévő emberi csontokat elemzik majd. A sekrestye mellett az egykori boltozatot alkotó, fehérre festett bordatöredékek fekszenek, a szentélyből a sekrestyébe vezető kapu rekonstrukcióját pedig az eddig előkerült elemek alapján Klinger László régész kollégánk szerkesztette meg, mely itt látható a képek között – említi Lívia.

Az egyetlen magyar alapítású - 1250 körül Boldog Özséb által létrehozott - férfi szerzetesrend tagjai elvonultan, lakott helyektől távol éltek, ezért minden bizonnyal Vállus közelében is önellátásra rendezkedtek be. A talált cseréptöredékek alapján 150-200 éven át használhatták az épületet, mielőtt az a 16. század elején elpusztult.

-Úgy gondolom, hogy a pálosok előtti település a tatárjárásban pusztulhatott el, majd azt követően találhattak rá erre helyre a szerzetesek. A fellelt pénzek között több a 13. század első feléből származik, de sok Zsigmond-kori apró ezüst pénzérmét is találtunk. A halászkodást erősíti meg a most fellelt horog, de egy üvegkehely alja is előkerült a földből. Sőt, tollhegyre, ollóra, valamint vaskésekre is leltünk. Találtunk még könyvcsatot, s posztó plombát is, amely a textilanyag származási helyét jelöli. A kutatásunkat segítő képek között látható a templom és a rendház rekonstrukciós képe is, most már pontosabb elképzelésünk van arról, hogy milyen lehetett anno a templom és a rendház – mutatja a képeket Lívia.

A pálos szerzetesek olyan helyeket kerestek maguknak, amely távol esett az akkori népesebb világtól, s mivel önfenntartók voltak, vízre is volt szükségük. A romok közelében fakad a Keszthelyi-hegység legnagyobb vízhozamú forrása, amelyet egykor a pálos szerzetesek is használtak. Itt találkozik a felszín közelében ugyanis a dolomit a hegység legidősebb felszínen lévő kőzetével, a vízzáró csicsói márgával. A forrás egykori vízhozamát jól érzékelteti, hogy a középkorban a közeli kolostorban lakó pálos remeték felduzzasztották a vizét és halastavat alakítottak ki rajta. Mindezt, a kiépített forrás mostani környezetében nehéz elképzelni, de a leletek nem hazudnak, sok száz évvel ezelőtt biztosan így lehetett, hiszen a horog mellett halcsontok is előkerültek az ásatások során.

Bár Vállus falu első írásos említése 1121-ben történt, amikor a király az almádi monostornak adományozta, a közigazgatási területéhez tartozó, erdőben rejtőző Szent Miklós kolostorról azonban egyetlen középkori okleveles említést ismerünk 1429-ből. Persze a vállusiak mondáiban mindig is emlegették, hogy az erdőben réges-régen állt egy templom, és szerzetesek is éltek itt.

Simmer Lívia a mostani kutatás állandó csapatát is bemutatja. Beschorner Barbara Németországból jött, régészhallgatóként vett részt a munkákban, míg Tombor Tibor a Balatoni Múzeum régésztechnikusaként, Büki Ágnes, Góth Gábor a Göcseji Múzeum régésztechnikusaként, Papp László pedig lelkes önkéntesként az ásatás kezdete óta a csapat tagja. Mellettük minden nap további 4-5 önkéntes segédkezett, volt, aki Budapestről jött, de fontosnak tartotta a kutatást például Bíró Róbert a közeli Balatongyörök polgármestere is.

-A feltárt falakat visszatemetjük, de a végső cél az, hogy a nagyközönségnek megmutatható rommaradvány készüljön a pálos kolostorból. A leletek és a feltárási eredmények hamarosan további tudományos vizsgálat alá kerülnek, hogy még többet megtudhassunk az egykor itt élt pálos szerzetesekről és elődeikről. Szeptember 22-én Zalaegerszegen a Mindszentyneumban országos pálos konferenciát szervezünk, ahol a legfrissebb zalai kutatási eredményekről is beszámolunk – mondta befejezésül Simmer Lívia.