Zalai Teker(g)őkkel az Eurovelo 6-on, avagy kerékpáros túra Komárom és Budapest között

"Hosszas készülődés után június 22-én egy szép csütörtöki hajnalon gyülekezett a kis csapat a zalaegerszegi vasútállomáson, hogy kezdetét vegye 4 nap örömteker(g)és, jókedv, kikapcsolódás. Izgatottan vártuk az indulást.

Három óra vonatozás után meg is érkeztünk Komáromba, ahonnan a kaland indult. Miután gyorsan, összehangolt munkával a fiúk lekapkodták a bicikliket az utánfutóról, elindultunk első állomásunkhoz, a Monostori Erődhöz. Gyönyörű, óriási építmény. Érdekes volt sétálni a történelmet megjelenítő monumentális létesítményben. Megnéztük a régi istállókat, katakombákat, a szovjet időkből berendezett szobákat. Lementünk a börtönbe, ami még így is nagyon félelmetes volt. Több, mint egy órát bolyongtunk az erődben, és még mindig lett volna mit nézni, mert csak egy részét tudtuk felfedezni, de várt ránk az ebéd és a Duna menti kerékpáros túraútvonal. Délben egy finom gyrossal töltöttük fel energia raktárainkat, egy a régi a komáromi Erzsébet-híd közelében lévő étteremben (New York Burgerben), amit csak ajánlani tudok mindenkinek.

Dél körül indultunk útnak, hogy 65 km tekerés után elérjünk Esztergomot, ahol az első éjszakai szállásunk volt. Komáromból a régi hídon átkeltünk a szlovák oldalra, ahol megtekintettük Komárno impozáns történelmi belvárosát. A városi közeget elhagyva gyorsan rátértünk a Duna bal partján lévő töltésen kialakított aszfaltos kerékpárútra. Kisebb pihenőket tartottunk a rekkenő hőségben, ahol a több nevezetesség mellett megtekintettünk egy Római-őrtornyot Izsa község határában. Ezen pihenők alkalmával frissíteni tudtuk magunk a kísérő kisbuszban hidegen tartott vízből. Dunaradványban egy nagyon hangulatos étteremnél álltunk meg. Az maga volt az oázis, a csodálatos Duna-parttal. Naplementekor érkeztünk Párkányba, ahonnan még a Mária Valéria-hídon való átkelés előtt megpillantottuk az Esztergomi Bazilikát, ahogy a város fölé magasodott. A szállásunk egy hangulatos kis kempingben volt a Duna partján, ahol kis faházakban aludtunk, amelyek minden igényünket kiszolgáltak.

Második nap korán reggel szorgos kezek készítették a csapat számára a tápláló reggelit, hogy az előttünk álló újabb több, mint 60 km tekeréshez kellő energiatartalékkal indulhassunk útnak. Azonban előtte még felmentünk a Bazilika kupolájába, ahova 400 lépcső vezet fel, ahonnan a kilátás kárpótolt mindenért. Természetesen a Bazilika templomrészét is megnéztük, amely során többen kérték a teremtőt, adjon jó időt számunkra erre napra és a teljes túrára egyaránt. Éppen felújítás alatt van a Bazilika, de így is nagyon szép volt, és a restaurátorok, akik éppen az egyik szószéket tisztították, nagyon kedvesen válaszoltak a kérdéseinkre. Érdekes volt megtudni, hogy teljesen egyszerű anyagokat használnak, például tiszta alkoholt. Azt is elmondták, hogy már egy hónapja javítják az egyik szószéket, és még három heti munka van vele, mikor hozzáfoghatnak a másiknak.

Esztergomból visszatekertünk Párkányba és ismét a szlovák oldalon folytattuk utunkat. Helembánál találkoztunk egy nagyobb motoros csapattal, akik, mint kiderült, a budapesti Harly Davidson Fesztivál részvevői voltak. Vidáman üdvözöltük egymást. A magyar oldalra visszatérve Szobtól már végig a Duna partján vezetett az út. Továbbra is gyönyörű volt a táj, Dunakanyarban, erdős, ligetes területek váltották egymást a Duna jobb és bal partja fölé magasodó hegye között. Eközben egyszer csak feltűnt a visegrádi vár a távolban. Érdekes volt így alulról megcsodálni. Kisebb megállókkal elértünk Vácra, ahol a komppal átkeltünk a Szentendrei-szigetre. A vacsorát egy helyi étteremben (a Szentendrei Határcsárdában) fogyasztottuk el. Előre egyeztetett, nagyon finom vacsorával várta népes társaságunkat a kedves személyzet.

Az esztergomi imák meghallgatásra találtak ezt a napot illetően (bár az egész túrára vonatkozóan is), mert hiszen az esti vihar előtt sikerült eljutnunk a szállásra, ahol mindenki gyorsan nyugovóra tért a tartalmas nap után.

Harmadik nap egy „laza” 46 kilométeres tekerés várt ránk. Elbringáztunk a Kisoroszi határába a Szentendrei-sziget legészakibb pontjához, a Szigetcsúcshoz. Gyönyörű part, csodálatos kilátás. Szavakkal le sem lehet írni. A kavicsos parton elheveredve, ahogy a nap simogatja a ember arcát és a víz csobog a háttérben mennyei élményben részesítette az odalátogatót. Hazafelé megálltunk egy hangulatos kis étteremben palacsintázni. Szállásunkról délután ki-ki kedvére bemehetett Szentendrére a Duna korzón, vagy e bájos kis ékszerdoboznak is beillő város történelmi sikátoraiba sétálni.

Este a kempingben maradt szorgalmas túratársaink által készített igazán ízletes vacsora várt minket, amelyet követően az éjszakába hajló beszélgetés követett. A dunaparti kemping igazán alkalmas hely volt a társak megismerésére, a jó hangulatú történetek meghallgatására és az önfeledt nevetésre egyaránt.

A rövidre sikeredett alvás után kicsit álmosan ugyan, de továbbra is jó kedvvel tekertünk tovább. Szentendréről fantasztikus, néha már misztikus kerékárút vitt minket Budapestre. Végig tekertünk a Margit-szigeten, ahol láttuk a romos kolostort, a Rózsakertet, a zenélő szökőkutat, ami akkor épp gyerekkorom egyik kedvencét játszotta, a Vukot. Végig tekertünk a rakparton, kipróbálhattuk a felújított Széchenyi Lánchidat. Az Országház előtt készítettünk egy csoportképet, végig gurultunk az Andrássy úton, tettünk egy kört a Hősök terén. A végállomás a Városligetben volt. A vonat indulása előtt szintén előre megrendelten a Déli-pályaudvarhoz közeli (Il Treno Trombitás) étteremben ettünk egy finom ebédet, majd jóllakottan és élményekkel telve ültünk fel a Zalaegerszegre tartó vonatra.

Az úton volt időm végig gondolni a négy nap élményeit, az érdekes programokat, a csodálatos tájat, és nem utolsó sorban a társaságot. Négy nap nevetést, jókedvet köszönhetek nekik. Sőt, talán elmondhatom, hogy egy család tagja lehettem.

Csak hálát, és köszönetet tudok mondani mindenkinek. Balázsnak, aki megszervezte az egész túrát, vezetett minket. Csabának, Gyulának és Jimmynek, hogy gondoskodtak minden nap arról, hogy ne haljunk éhen, nagyon finom ételeket készítettek. Józsinak a reggeli teáért. Csabinak és Bandi-bácsinak, hogy célba juttatták a bicikliket. Nikinek, hogy hozta a frissítőket. És mindenkinek, hogy itt volt."